Lassan két hete olvashattunk a józsefvárosi szocialisták feketekasszájának létezéséről, de a Fidelitas által tett feljelentésen kívül azóta sem történt semmi. Az ügy nem érte el a sajtó ingerküszöbét, nem bombázzák nyilatkozatkérelmekkel Komássy Ákost, az MSZP helyi elnökét, nem születnek tényfeltáró riportok, nincsenek tele a lapok dörgedelmes kommentárokkal. Jó, tudjuk, az illegális bevándorlók most mindent visznek, még a szocik feketekasszáját is – persze csak képletesen értve. De nem hiszem, hogy a migránsok oly mértékben rátelepednének a magyar közéletre, hogy egy olyan hír, amely egy éve még szenzációnak számított volna, napjainkban teljes érdektelenségbe fulladjon.Lehet, hogy egyszerűen csak az elmúlt huszonöt évben telítődtünk a szocialista pénzlenyúlásokról szóló információkkal? A csömörig elegünk van belőlük. Az olajszőkítéstől kezdve (amelyben egy csepp olaj sem volt) a privatizációs aljasságokon át Simon Gábor takarékoskodásáig. Ha folyamatosan kizsebelik az embert, egy idő után apatikussá válik, inkább nem is törődik vele, semhogy újra és újra felizgassa magát. Így lehetünk valahogy a szocialista mutyikkal is, hovatovább tudomásul vesszük, hogy ez a világ rendje. Természetesen tudjuk, hogy mindig is voltak, vannak és lesznek emberek, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy elvegyék a köz, azaz mások értékeit, és ez a hajlam nemtől, kortól, vallástól és politikai meggyőződéstől független. Mifelénk azonban történelmileg úgy alakult, hogy a bolsevikok és az ő szellemi, erkölcsi, anyagi örököseik mindenkinél jobban vonzzák az effajta személyiségeket.A józsefvárosi szocialisták a feketekassza létezését nem is tagadják. Persze nem is lehet tagadni, hiszen a pártszervezet 2014-es gazdálkodását áttekintő tanácskozásról hangfelvétel készült, s azt jellemző módon eljuttatták a Magyar Idők szerkesztőségébe. Abból kiderül, hogy Katona Tamás, az MSZP pártigazgatója kíváncsi lett, miként lehetséges az, hogy a szervezetnek bevételi többlete van, a záróegyenleg mégis kevesebb, mint a nyitó. Ekkor elmagyarázták neki, hogy van egy feketekassza, s abból finanszírozták azokat a kiadásokat, amelyeket nem tudtak bizonylattal fedezni. Ilyenek voltak a személyi kiadások – az emberek megkapták azt az összeget, amit az elnökség ígért, de járuléktól és „egyebektől mentesítve futott a történet”. A feketekasszából futotta néhány kampánykiadásukra is. Komássy Ákos szerint ez valójában egy forradalmi kassza, bár arra nem tért ki, hogy a pénzkezelés módját tartja-e forradalminak, netán költekezéseik célja lenne a (világ)forradalom kirobbantása. Mindenesetre Katona pártigazgató azt mondta, nem örül annak, hogy van feketekassza, de tudja, hogy az élet bonyolult.De még mennyire! Katona akkor még nem tudhatta, hogy Komássy tudatában úgy él, hogy a feketekassza valójában egy feketére festett fémkazetta, amiben a pénzt tartják. Roppant életszerű és hihető verzió, hiszen ezek a kazetták gyárilag oly csúnya szürkészöldek, akár egy három hónapos vízi hulla; olyan választékos ízlésű ember, mint a jó Komássy, azonnal átmázolja őket valami elviselhetőbb színűre (bár a helyi pártelnök esetében nem tudni, miért a feketét választotta, amikor forradalmi kasszáról van szó, ahhoz a vörös illenék). Más kérdés, hogy egy olyan kassza, amelyből számla nélküli kiadásokat fizetnek, a színétől függetlenül mindenképpen feketének minősül.Megjegyzendő, hogy a józsefvárosi kazetta nem azonos az Egyenlítő blog volt főszerkesztője és Zuschlag János által is említett pártházbeli feketekasszával. Az ugyanis egy páncélszekrény, amely nem létezik. Az élet arrafelé is bonyolult.
origo.hu
Orbán Viktor: Kedden elhagyja az árhullám Magyarországot
