Európa megmentője

Refugees welcome – Isten hozta a menekülteket, üdvözölték lelkes aktivisták az első hullámot a müncheni pályaudvaron.

Lóránt Károly
2015. 09. 22. 12:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Refugees welcome – Isten hozta a menekülteket, üdvözölték lelkes aktivisták az első hullámot a müncheni pályaudvaron. Azóta a lelkesedés lefagyott a német arcokról: Németország éppúgy nem tudja, mit tegyen a migránsokkal, mint azok az országok, amelyeken keresztülvágtak, hogy Európa leggazdagabb és a szociális juttatásokat tekintve legbőkezűbb országait elérjék. Közben az egyes államok vezetői egymást, pontosabban a vándorlás útvonalában őket megelőzőket vádolják anélkül, hogy bármilyen ésszerű lépést is kigondoltak volna a helyzet kezelésére. Ugyanis amit az Európai Bizottság megoldásként javasol, és amit Angela Merkel is erőltet, vagyis a 160 ezer migráns szétosztása, az ez évben várható milliós bevándorlást tekintve egyszerűen nevetséges.Legutóbb Zoran Milanovic horvát miniszterelnök bírálta Görögországot, amiért migránsok ezreit engedi be a schengeni övezetbe. Mintha a tízmilliós Görögország meg tudná állítani ezt az áradatot, miközben semmilyen hathatós segítséget nem kap az uniótól, ahogy korábban Málta és Olaszország sem kapott. Sőt, ha a Törökországgal való nem éppen baráti viszony miatt fenntartott, számottevő méretű hadseregével tényleg ki akarná kényszeríteni a schengeni szabályok betartását, emberi jogi aktivisták és hasonszőrű riporterek lepnék el a határait, hogy a görögök kegyetlenkedéséről tájékoztassák a világot, mint ahogy az az eddig egyetlen emberéletet követelő konfliktusban (amikor egy csempészhajó fegyveres összetűzésbe került a görög parti őrséggel) meg is történt. A görögök azonban belátták, hogy a rájuk kényszerített irracionális gazdasági megszorítások közepette nem tisztük, hogy szívességet tegyenek Európának, áttolják inkább a felelősséget és a támadásokat a következő schengeni országnak és az elsőnek, amelyik komolyan veszi a határok védelmét: Magyarországnak.Bár a nyugati sajtó és a nyugati politikusok hazudozásai Magyarországról nem most kezdődtek, elképesztő az a mocsok, amelyet rövid idő alatt ránk szórtak, jórészt hazugságokra építve, vagy olyan cselekedetekért, amelyeket ők is megtettek, mihelyst a bevándorlók tömege elérte országukat. Ebből is kiemelkedik Werner Faymann osztrák kancellár megjegyzése, amikor a migránsok bicskei menekülttáborba vitelével kapcsolatban a náci koncentrációs táborokba tartó vonatokat idézte. Ez kicsit sok egy olyan vezetőtől, akinek országa kitörő örömmel üdvözölte Hitler 1938-as bevonulását, míg Magyarországról azok a bizonyos vonatok csak az ország német megszállása után indultak el, amely tényről itthon is sokan – ki tudja, milyen okból – igyekeznek megfeledkezni. De miért ne tenné meg ezt az osztrák kancellár, ha a nyugati sajtónak éppen a magyar politikusok szolgálnak az országgal ellenséges alapanyagokkal? A Der Spiegel egyik legutóbbi cikkében Jan Puhl azt írja: „Az ország Orbán Viktor vezetése alatt őszintén barátságtalan, sőt ellenséges a migránsokkal. A magyar–szerb határon lévő Röszkén jelenleg maszkos, gumikesztyűs rendőrök láthatók, amint az újonnan érkezők ezreit terelik össze a regisztráló táborokba, amelyek úgy néznek ki, mint sebtében felállított börtönök.” És hogy kik Jan Puhl informátorai? Fodor Gábor, aki szerint Orbán „imádja a konfliktust, mert abban a helyzetben tud politikusként kitűnni”, vagy Gyurcsány Ferenc, aki szerint Orbán „a háború embere” (míg ő maga bezzeg migránsokat fogad be az otthonába).A cikkre 21 komment érkezett; ebből mindössze három támogatta a cikk hangvételét, további három semleges, inkább magyarázó jellegű volt, és tizenöt, tehát mintegy 75 százalék egyértelműen kiállt Orbán és a magyarok mellett. Néhány jellemző vélemény: „Hála istennek, hogy van egy Orbán. Ő az egyetlen uniós vezető, akinek van mersze azt tenni, amit a helyzet megkíván: védeni a saját és a schengeni határokat. Bárcsak Németország hallgatna rá”; „A legtöbb európai polgár támogatja a magyar kormányt”; „Utálhatjuk ugyan Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, de ő az egyetlen, aki megpróbálja betartani a valamennyi uniós ország által aláírt egyezményt”. Egy magát angol realistának nevező kommentelő felteszi a kérdést: „Ki gondolta volna, hogy Európa megmentője Magyarországról jöhet?”, míg valaki más szerint Orbán „nem hazudik, amikor azt mondja, hogy ez [a bevándorlás] le fogja rombolni az európai kultúrát”.Hosszan lehetne még sorolni a hasonló megjegyzéseket, de inkább tegyük fel a kérdést: ha Európa lakosságának döntő többsége Orbán és a magyarok mellett áll ki, akkor kit képviselnek azok, akik nemcsak Orbánt, de az országot is támadják? A hazai informátoraikról persze tudjuk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.