Felelőtlenek

A nyomozás meghosszabbítását kezdeményezte az újbudai Bikás parki sportcentrum ügyében a kerületi ügyészség.

A nyomozás meghosszabbítását kezdeményezte az újbudai Bikás parki sportcentrum ügyében a kerületi ügyészség. Nem először hosszabbítanak, hiszen az eljárás 2011-ben indult, de még mindig nem derítették ki a felelősök személyét. Ez persze nem túl nagy szenzáció. Ez mifelénk az ügyek normális menete. Avagy az elmúlt huszonöt évben megtalálták-e itt bármilyen aljasság, gaztett, bűncselekmény felelősét? Elkövetőket találtak, egyiket, másikat meg is büntették, csak a felelősök maradnak mindig szabadlábon. A különbség érzékeltetésére mondok egy példát. Évente több tízezer lopás történik az országban, a tetteseket hol elfogják, hol nem, mindenesetre a tolvajokat üldözik a törvény szolgái. De vajon ki a felelős azért, hogy devizaalapú hitelezés címén a bankok hosszú éveken át módszeresen fosztogathatták a magyar lakosságot? Hogy kik az elkövetők, azt tudjuk, bár ez esetben nem üldözik őket, mert törvényes felhatalmazásuk volt a rablásra. Itt az igazi bűnösök azok, akik lehetővé tették mindezt, de őket nem találják. Igaz, nem is keresik, de ha keresnék is, az eredményen az sem változtatna.A Bikás parki sportcentrum esete amúgy – minden látszólagos bonyolultsága ellenére – elég egyszerű lehet. A téren dominózó nyugdíjasoknak ritkán van lehetőségük százmilliókat lenyúlni az önkormányzati vagyonból. Erre a célra van demokratikusan megválasztott grémium. A polgármesteren, a képviselő-testületen és az önkormányzati apparátuson kívül másnak aligha van beleszólása az adott település ügyeibe. Ha négy esztendő kevés, hogy kiderítsék, közülük kinek a lelkén szárad pár száz millió eltüntetése, az nem a nyomozók hibája. Egyszerűen ilyen a rendszer. Ilyennek találták ki. A mindenkori hatalmi elit cinikusan azzal nyugtatja az egyszerű népet, hogy az efféle anomáliák a jogállami demokráciák törvényszerű velejárói. (A mindenkori hatalmi elitek, jöjjenek bármelyik oldalról, harsogjanak bármilyen ideológiát, nagyjából egyformán viselkednek.)Ám a felelősség alóli kibúvásnak semmi köze sem a jogállamisághoz, sem a demokráciához. Sőt, épp ellenkezőleg. Képzeljük el azt a jogállamot, amelyikben nincs felelősségre vonás. Az az ország nem e világból való. A demokráciának pedig legfőbb ismérve, hogy minden, ember által elkövetett tettnek van felelőse. A közösség (a nép) uralma csak úgy valósulhat meg, ha a választott vezetők tevékenysége (egyéneké és testületeké egyaránt) mindvégig átlátható és ellenőrizhető marad. A demokrácia intézményrendszere pedig a különböző szintű vezetők illetékességi körét is egyértelműen meghatározza.Feltéve, hogy a demokrácia és intézményrendszere jól működik. A felelősség elkenése egyértelműen jelzi: az adott közösségben a demokrácia meglehetősen rosszul működik. A demokráciát általában tudatosan működtetik rosszul. Erre a legjobb módszer a bürokrácia növelése. Ráadásul a demokrácia erősítésére, hatékonyabbá tételére hivatkozva lehet létrehozni felesleges törvényeket, szükségtelen szabályokat, haszontalan hivatalokat, aktatologató állomáshelyeket. Ebben a túlburjánzó mechanizmusban nem tudni, hogy egy-egy döntés milyen feltételek alapján születik meg, de gyakran azt sem, hogy megszületett-e egyáltalán.A demokrácia elvileg kizárja az efféle bürokráciát, a gyakorlatban viszont a demokratikus(nak tartott) társadalmakban is él és virul. Törvények biztosítják és erősítik létét, hiszen a bürokrácia a mindenkori elit hatalmának támasza. Ne lepődjünk hát meg, ha olyan híreket hallunk, hogy egy ügyben minden törvényesen, az előírásoknak megfelelően történt, a keletkezett kár több milliárd forint.