Magyar összefogás Kárpátalján

Egymást érő mozgósítások, gazdasági válság, reménykeltő decentralizációs tervek.

Vannak jó hírek is Kárpátaljáról: az idei tanévben jelentősen, mintegy négyszáz fővel nőtt a magyar iskolába járó diákok száma. Kiemelkedő siker ez ott, ahol az utóbbi években egyre több szülő íratta ukrán tannyelvű oktatási intézménybe vagy közeli magyarországi települések iskoláiba a gyermekét. Magyar tankönyvből és pedagógusból viszont komoly hiány van. Ukrajna 1991-es függetlenné válása óta soha nem volt zavartalan a kárpátaljai magyar iskolák tankönyvellátása, így ebben drámai változás nincs. A legnagyobb gondot idén a 4. és 7. osztályos tankönyvek kiadása jelentette. A kijevi oktatási minisztérium a tankönyvek nyomdaköltségének felét finanszírozza, az összeg másik részét a helyi önkormányzatoknak kell biztosítaniuk, így az iskoláknak ki kell várniuk, amíg azok el tudják különíteni a megfelelő összegeket.

Ennél nagyobb gond a tanárhiány. Míg a legtöbb iskolánál ez csupán megnehezíti, addig a szórványvidéken gyakorlatilag ellehetetleníti az anyanyelvű oktatást. A tanárok a szeptemberi fizetésemelés ellenére is megalázóan alacsony béreket kapnak Ukrajnában, emiatt inkább elhagyják a szakmát, külföldön vállalnak munkát, a pedagógusdiplomával rendelkező fiatal férfiak zöme pedig a katonaság elől is menekül.

Miután Ukrajnában az állam papíron működik ugyan, a gyakorlatban nem, feltűnést sem keltenek a különböző intézmények önkényes intézkedései. A hadkiegészítő parancsnokság munkatársai például ráuntak a törvény által előírtak érvényesítésére, s a katonaköteles fiatalokat nemcsak lakhelyükön vagy munkahelyükön keresték fel behívójukkal, hanem annak kézbesítését közúti ellenőrző pontokon, határátkelőhelyeken, egyes esetekben közlekedési eszközökön, így például vonatokon igyekeztek lebonyolítani.

Érthető az idegesség, hiszen Kijevnek mindenképpen újabb harcosokra van szüksége, a fiatal férfiak viszont a hátuk közepére kívánják a hosszúra nyúlt háborúskodást, s mindenáron igyekeznek elkerülni a csatasorba állítást.

Csakhogy létezik egy mozgósítási törvény, amelynek ilyen nyilvánvaló mellőzése éppen azoknak a meggyőződését erősíti, akiket az ukrán állammal szembeni bizalmatlanság is távol tart a fegyver felvételétől. Már ha az nem bírna elegendő visszatartó erővel, hogy az oligarchák, bűnbandák és kétes ideológiák nevében garázdálkodó szabadcsapatok csapdájában vergődő Ukrajna egy katonai nagyhatalommal, Oroszországgal áll szemben, elhanyagolható győzelmi eséllyel. Augusztus közepén Kárpátalján is lezárult a hatodik mozgósítási hullám. Az előző hasonló jellegű akció során a célzott személyek felét sem sikerült angyalbőrbe bújtatni. Országosan a tervezett 25 ezer mozgósítandó tartalékos helyett csak 13 ezret sikerült behívni. A mobilizáció hetedik hullámát elvileg a következő év tavaszán hirdetik meg, de elemzők szerint a tervekkel ellentétben még idén újabb, részleges mozgósításokra lehet számítani.

Nemcsak a katonaság elől menekülnek a kárpátaljaiak, hanem az egyre nehezebbé váló életkörülmények elől is. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke egy interjúban arról beszélt, hogy Ukrajna – Moszkvát is meglepve – nem omlott össze az első csapás súlya alatt, képes tartani a mostani frontvonalat, de az ország csődközeli helyzetben van, s csak a nyugati kölcsönöknek köszönhető annak eddigi elkerülése. Ugyanakkor a Nemzetközi Valutaalap olyan feltételeket követel a támogatások fejében, amelyek rendkívüli módon megnehezítik az ukrajnai polgárok életkörülményeit. A KMKSZ vezetője úgy véli, az állandósult megszorítások szociális robbanáshoz is vezethetnek, különösen a téli időszakban, amikor a lakosság jelentős része képtelen kifizetni a számláit.

Bár az idei év első felére vonatkozó adatok szerint az elmaradt munkabérek összege Kárpátalján és Csernyivci megyében a legalacsonyabb, a bérhátralék Ukrajna-szerte egyre nő. Hennagyij Moszkal, a megyei közigazgatás vezetője nagyon kritikusnak ítélte Kárpátalja gazdasági, pénzügyi helyzetét. Az elmúlt tíz évben egyetlen komolyabb beruházás sem valósult meg, az ipari termelés az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 16 százalékkal csökkent. A gazdasági visszaesés mértéke rohamosan növekszik. Az építkezés, az export, az import, a kiskereskedelmi forgalom egyaránt 20-40 százalékkal rosszabb mutatókkal bír a tavalyiaknál. Kárpátalján közel kétszer annyi nyugdíjas él, mint foglalkoztatott személy.

Hosszú távon talán gazdaságilag is javíthat a kárpátaljai helyzeten az a decentralizációt célzó alaptörvény-módosítási tervezet, amelyet a törvényhozás első olvasatban elfogadott, s amely nagyobb önrendelkezést biztosít a helyi közösségeknek. A februárban megkötött minszki megállapodás egyik feltételeként megfogalmazott alkotmánymódosítás kiverte a biztosítékot a szélsőjobboldalnál, a parlament előtti tüntetés halálos áldozattal járó összecsapásokba torkollott. Az agresszív ellenállást látva a kérdés ezúttal is az, hogy amennyiben a jogi feltételek létrejönnek, a gyakorlatban megvalósul-e az elképzelés. Érdekükben áll-e a végrehajtása a helyi oligarcháknak, s ha igen, meg tudnak-e egyezni az újfajta leosztást illetően? A javaslat szerint számos hatáskörrel ruházzák fel a helyi közösségeket, s megfelelő mennyiségű költségvetési forrást is biztosítanak számukra.

Elemzők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy miután az átalakítás a közigazgatási egységek méretének növelésével járna együtt, a kisebb települések elveszítenék adminisztratív önállóságukat, ami könnyen a leépülésükhöz vezethet. Bár az önkormányzatok önkéntes egyesüléséről szóló, korábban elfogadott törvénybe az a kitétel is bekerült, miszerint a közigazgatási átalakítások során figyelembe kívánják venni a különböző régiók etnikai, nyelvi, kulturális és egyéb sajátosságait, nagy tétekben kevesen fogadnának annak a tervezett magyar többségű járásnak a létrejöttére, amelyhez 114 település tartozna, s a lakosság mintegy 70 százaléka lenne magyar. A beregszászi járási tanács a maga részéről mindent megtett az elképzelés érdekében: az államfőnek, a kormánynak és a parlamentnek is elküldte igényét, hogy a tervezett közigazgatási reform során Kárpátalján hozzanak létre egy Beregszász központú, magyar többségű járást.

Az ukrán–orosz háborús helyzet és a felerősödött ukrán nacionalizmus közepette üdítően jó hír Kárpátaljáról, hogy az eddig egymással éles harcban álló két magyar párt megállapodott az október 25-re kitűzött ukrajnai helyhatósági választásokon folytatandó együttműködésről. A KMKSZ és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) közös listát állít a megyei közgyűlési megméretésen, a jelöltek személyéről paritásos alapon (50-50 százalék) dönt a két szervezet. Miután a bejutási küszöb öt százalék, és a választáson nem indulhatnak pártszövetségek, csak pártok, a jelöltek a KMKSZ színeiben fognak megmérkőzni. A megállapodáshoz elengedhetetlen volt az UMDSZ elnökének távozása. Gajdos István – aki szoros kapcsolatokat ápolt az MSZP-vel, és a végsőkig kitartott a megbuktatott oroszbarát Viktor Janukovics ukrán államfő mellett – június végén mondott le a pártelnöki tisztségről.

A mostani megállapodás értelmében a két szervezet mindent megtesz azért, hogy közöttük valamennyi magyarlakta közigazgatási egységben választási együttműködés jöjjön létre. Ha a terv megvalósul, az egy olyan régen látott magyar politikai siker lesz Kárpátalján, amely reményt és erőt adhat a közösségnek a jelenlegi drámai események közepette.