A Századvég-paradoxon

Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha hasznosulnak a kormányzati agytröszt tanácsai.

Persze a helyzet ennél összetettebb. Aki látott már készülő közvélemény-kutatást, az tudja, hogy a nyers adatok önmagukban nehezen értelmezhetők, és olyan összefüggések is kiolvashatók belőlük, amelyek tényszerűek ugyan, de nem túl informatívak (ilyen például az, hogy a háromszobás lakásban élők nagyobb arányban hallottak a Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési programról, mint a kétszobás lakásban élők). A VS.hu előbb ezekből az adatokból szemezgetett, majd közreadott egy csokorra valót a Századvég által adott tanácsokból is. Ezekről már nehéz lenne azt állítani, hogy nevetségesek lettek volna. Legfeljebb feleslegesek, legalábbis annyiban, hogy a kormány nem fogadta meg őket. Pedig a Századvég felhívta rá a figyelmet, hogy a Klik egy időzített bomba; hogy a korrupció árnyéka rávetül a Fidesz politikájára; hogy indokolatlanul sok stadion épül; vagy hogy a Fekete György vezette Magyar Művészeti Akadémia (MMA) a jobboldal szellemi hátországát is megosztja. Sokan érezzük úgy, hogy nem jártunk volna rosszul, ha lett volna némi foganatjuk ezeknek a baráti intéseknek, de – mint arra nemrég Lázár János volt szíves emlékeztetni – nem a Századvég kormányozza az országot.

Kérdés, vajon a kormány jól járt volna-e azzal, ha jobban odafigyel azokra a tanácsokra, amelyekre annyi közpénzt fordított. Hiszen ha a Századvégen múlt volna, talán még a rezsicsökkentésbe se kezdtek volna bele, amely aztán az előző ciklus politikai csodafegyverének bizonyult. És itt jutunk el a második Századvég-paradoxonhoz. A cég elemzői ugyanis olyan döntéseket is kockázatosnak ítéltek, amelyeket a kormány bátran meghozott, és végül nem is maradt el a politikai siker. Ha viszont nem a politikai hasznot, hanem a felelős kormányzást tartjuk szem előtt, akkor lett volna mit megfontolni a kormányzati agytröszt tanácsaiból – ahogy persze más intézmények, szervezetek tanácsaiból is. A kérdés, hogy politikailag jó szolgálatot tett-e a Századvég, akkor lenne releváns, ha a céget a kormánypárt vagy a Fidesz-frakció fizette volna a jogszabályok által meghatározott költségvetéséből. A megrendelő azonban a kormány volt, a tetemes cechet pedig az adófizetők állták, így csak az a kérdés vetődhet fel, vajon hasznosult-e a Századvég munkája a megalapozott, körültekintő döntés-előkészítés során.

Ennek épp az ellenkezője derül ki a nyilvánosságra került iratokból, ahogy általában nem sok jelét látni a megalapozott, körültekintő döntés-előkészítésnek. Ha lenne ilyen, nem volna Klik és MMA, rövidebb lenne a korrupció árnyéka, és kevesebb a stadion. A Századvégnek bizonyára az MNB alapítványairól is meglett volna a véleménye, sőt, ha megkérdezik, talán még a saját milliárdos megbízásairól is. No, az lenne az igazi Századvég-paradoxon.