Lemondok, ha veszítünk 2018-ban – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek egy héttel ezelőtt Vona Gábor. Nem eszik olyan forrón a kását, gondolhatják azok, akik hallottak már hazai politikusokat fogadkozni. Mégis úgy tűnik, mintha a Jobbik elnöke mindent egy lapra tett volna fel. Természetesen minden párt hivatalosan a győzelemért indul, ahogy a jó magasugró is mindig magasabbra ugrik, mintsem hogy éppen át akarná vinni a lécet. De míg az önbizalom fontos politikusi erény, a túlzott magabiztosság veszélyesnek is bizonyulhat. Vajon miből gondolja Vona, hogy pártjának reális esélye lehet 2018-ban a nyomasztó fölényét máig megőrző Fidesszel szemben?
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a pártelnök a Jobbik politikai irányvonalát tekintve is mindent egy lapra tesz fel. Ez az ütőkártya pedig a korrupció. Jelen állás szerint a Jobbik egyedül abban bízhat, hogy meg tudja győzni a választókat: aki a Fideszre szavaz, az valójában Habony Árpádra, Andy Vajnára és Mészáros Lőrincre szavaz. Vona pedig mindent megtesz azért, hogy pártja ne legyen túlzottan riasztó azok számára, akik a nagyvállalkozói körökkel összenőtt kormánypárt ellen akarnak voksolni – legyenek bár kiábrándult fideszesek vagy korábbi baloldali szavazók. A Jobbik legfőbb versenyelőnye a politikai piacon, hogy még soha nem volt kormányon, így a tiszta kezek pártjaként tud fellépni. Valószínűleg ez magyarázza Novák Előd eltávolítását is a politika első vonalából. A volt alelnöknek nem az lehetett a fő vétke, hogy túl radikális, hanem hogy egy kiszivárgott dokumentumban arra utalt: pártja felső vezetésétől sem áll távol a korrupció. Márpedig aki mindent a korrupcióellenes küzdelemre tesz fel, az maga egy pillanatig se látszhat korruptnak. Nem véletlen, hogy újabban a Fidesz is itt próbál fogást találni riválisán: több vezető politikusa is arról beszélt, hogy a Jobbik körül ma már több a korrupciós ügy, mint a baloldal háza táján.
Az, hogy a Jobbik mindent erre a lapra tesz fel, nem meglepő, hiszen az igazi adu ászt, a migrációt a Fidesz elhappolta előle. Ezt a kártyát akár Vonáék is kijátszhatták volna, ha tavaly nyáron Orbán Viktor nem húz tizenkilencre lapot, és nem dönt úgy, hogy a nyugat-európai jobbközép pártok tétova stratégiájának követése helyett keményen beleáll a migráció elleni küzdelembe. Hogy ez mennyiben történt az akkor már-már váltópárttá erősödő – vagy legalábbis az elemzők szemében egy pillanatra annak látszó – Jobbik hatására, az voltaképpen másodlagos. A lényeg, hogy a választók díjazták ezt a húzást, és a Fidesz kezében lévő adu azóta is mindent visz. Persze közben az is jól látszik, hogy a kormány is egyetlen lapra tesz fel mindent. Arra, hogy amíg a haza, sőt, Európa sorsa forog kockán, és a nemzetközi porondon kell vitézkedni, addig mindegy, mi zajlik a hátországban. Addig minden Habony, Vajna vagy Mészáros részletkérdés. És ez így is van, amíg nem változik a lapjárás. De nincs garancia arra, hogy soha nem fog változni.
