Lemondok, ha veszítünk 2018-ban – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek egy héttel ezelőtt Vona Gábor. Nem eszik olyan forrón a kását, gondolhatják azok, akik hallottak már hazai politikusokat fogadkozni. Mégis úgy tűnik, mintha a Jobbik elnöke mindent egy lapra tett volna fel. Természetesen minden párt hivatalosan a győzelemért indul, ahogy a jó magasugró is mindig magasabbra ugrik, mintsem hogy éppen át akarná vinni a lécet. De míg az önbizalom fontos politikusi erény, a túlzott magabiztosság veszélyesnek is bizonyulhat. Vajon miből gondolja Vona, hogy pártjának reális esélye lehet 2018-ban a nyomasztó fölényét máig megőrző Fidesszel szemben?
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a pártelnök a Jobbik politikai irányvonalát tekintve is mindent egy lapra tesz fel. Ez az ütőkártya pedig a korrupció. Jelen állás szerint a Jobbik egyedül abban bízhat, hogy meg tudja győzni a választókat: aki a Fideszre szavaz, az valójában Habony Árpádra, Andy Vajnára és Mészáros Lőrincre szavaz. Vona pedig mindent megtesz azért, hogy pártja ne legyen túlzottan riasztó azok számára, akik a nagyvállalkozói körökkel összenőtt kormánypárt ellen akarnak voksolni – legyenek bár kiábrándult fideszesek vagy korábbi baloldali szavazók. A Jobbik legfőbb versenyelőnye a politikai piacon, hogy még soha nem volt kormányon, így a tiszta kezek pártjaként tud fellépni. Valószínűleg ez magyarázza Novák Előd eltávolítását is a politika első vonalából. A volt alelnöknek nem az lehetett a fő vétke, hogy túl radikális, hanem hogy egy kiszivárgott dokumentumban arra utalt: pártja felső vezetésétől sem áll távol a korrupció. Márpedig aki mindent a korrupcióellenes küzdelemre tesz fel, az maga egy pillanatig se látszhat korruptnak. Nem véletlen, hogy újabban a Fidesz is itt próbál fogást találni riválisán: több vezető politikusa is arról beszélt, hogy a Jobbik körül ma már több a korrupciós ügy, mint a baloldal háza táján.
Az, hogy a Jobbik mindent erre a lapra tesz fel, nem meglepő, hiszen az igazi adu ászt, a migrációt a Fidesz elhappolta előle. Ezt a kártyát akár Vonáék is kijátszhatták volna, ha tavaly nyáron Orbán Viktor nem húz tizenkilencre lapot, és nem dönt úgy, hogy a nyugat-európai jobbközép pártok tétova stratégiájának követése helyett keményen beleáll a migráció elleni küzdelembe. Hogy ez mennyiben történt az akkor már-már váltópárttá erősödő – vagy legalábbis az elemzők szemében egy pillanatra annak látszó – Jobbik hatására, az voltaképpen másodlagos. A lényeg, hogy a választók díjazták ezt a húzást, és a Fidesz kezében lévő adu azóta is mindent visz. Persze közben az is jól látszik, hogy a kormány is egyetlen lapra tesz fel mindent. Arra, hogy amíg a haza, sőt, Európa sorsa forog kockán, és a nemzetközi porondon kell vitézkedni, addig mindegy, mi zajlik a hátországban. Addig minden Habony, Vajna vagy Mészáros részletkérdés. És ez így is van, amíg nem változik a lapjárás. De nincs garancia arra, hogy soha nem fog változni.
Ha innen nézzük, a 2018-as választás arról fog szólni, melyik kártyát tartják erősebbnek a választók: a migrációt vagy a korrupciót. Az utóbbi játékban tartásán természetesen nemcsak a Jobbik fáradozik, hanem a baloldali ellenzék is, csak lényegesen rosszabb pozícióból. Az MSZP-ben most osztják újra a lapokat, míg a baloldali kis pártok az előválasztásban vélik megtalálni a maguk Jolly Jokerét. S végül az LMP-nek is van egy – de csak egy – saját lapja, az önálló indulás. Izgalmas játszma ez, de ahol mindenki egy lapra tesz fel mindent, az nem más, mint puszta hazárdjáték. Ahol pedig egy ország jövőjével hazardíroznak, ott nem csoda, ha egyre többen érzik úgy, hogy nem akarnak részt venni a játékban. Csakhogy nem az a cél, hogy a kibicek országa legyünk.
