Nem a magyar népszavazástól tartanak Brüsszelben

Egy másik őszi népszavazás veszélyesebb.

Ősszel lesz egy népszavazás, amelytől Brüsszelben felettébb tartanak, és amely akár az egyik tagállam kiválásához is vezethet. Nem, nem a magyarországi kvótanépszavazásról van szó. Annak csupán belpolitikai értelme van, és ezzel Brüsszelben vagy Berlinben is tisztában vannak.

Orbán Viktor azért rendeztet ősszel népszavazást egy semmire sem kötelező kérdéssel, mert így tudja következmények nélkül levezetni a pártjában és a támogatói között egyre erősebb EU-ellenességet. Orbán okosabb, mint David Cameron, és belpolitikai taktikából sem tesz fel olyan kérdést, amelynek bármiféle következménye lehetne. Népszavazása ezért éppen arról szól, hogy a magyar kormányfő ugyan továbbra is nyomatni fogja idegen-, menekült- és EU-ellenes szólamait – de mindenképp az EU-n belül. Nem véletlenül nyilatkozott pozitívan az őszi magyar népszavazásról Edmund Stoiber egykori bajor miniszterelnök a Handelsblatt német vezető gazdasági napilapnak. A bajor politikus szerint az Európai Uniót egyben kell tartani, meg kell őrizni – és szerinte éppen Orbán népszavazása lehet ebben segítség.

Igen, Münchenben jól értik a magyar miniszterelnököt: Orbán csak a nyelveket nem beszélő választóinak biztosítja a látszólag EU-ellenes cirkuszt, de semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy kivezesse Magyarországot abból a közösségből, amely nélkül az ország beruházásainak több mint kilencven százaléka ellehetetlenülne. Az Európai Unión belül kíván maradni: persze egy olyan uniót akar, amelyben továbbra is komoly összegek kaphatók, de politikai kérdésekben és a pénzek ellenőrzésében teljes lenne a nemzetállami hatáskör. Ezt az igényét a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungban jelentette be Orbán, és e terve a frankfurti jobboldali lap számos újságírójának támogatását is élvezi.

Orbán Viktor tudja, hogy Magyarországnak nem alternatíva az EU-ból való kilépés – azaz még belpolitikai célból sem engedne meg magának egy olyan népszavazást, mint amilyet David Cameron megkockáztatott –, de azt is tudja, hogy a brexit után beindulnak a viták arról, milyen is legyen ez az unió. Számos jobb- és baloldali politikus szerint ugyanis éppen most jött el az ideje annak, hogy az EU-t egységesebbé, politikaibbá, föderatívabbá, szociálisabbá tegyék. Az osztrák polgári liberális NEOS elnöke, Matthias Strolz például már arról beszél, hogy egy ilyen új Európai Uniót csak egy mag-Európával (Kerneuropa), azaz a jelenleginél jóval kevesebb tagállammal lehet csak megvalósítani.

A kormányfő nem az Európai Unió ellen harcol – ugyanis az egész kudarcos „keleti nyitási” politikája bebizonyította, hogy máshonnan, mint „Brüsszelből”, nem jön pénz az országba –, hanem egy olyan unió ellen, amely egységesebb lenne, és ezzel politikailag és gazdaságilag is nagyobb ellenőrzést gyakorolhatna Orbán politikai és pénzügyi hatalma felett. A miniszterelnök azt sem akarja, hogy létrejöjjön azon mag-Európa, amelyhez Magyarország csak keleti perifériaként, keleti pufferzónaként csatlakozhatna.

Az ő antiföderatív, de az EU-t nem teljességgel ellenző, csupán kormányköziségét (s nem föderatív jellegét) erősítő politikáját Európában sokan támogatják. Éppen ezért nem tartanak a magyarországi őszi népszavazásától. Az pusztán arra kell, hogy Orbán belpolitikailag izgalmi állapotban tarthassa saját táborát, és végleg kiüsse mind a Jobbik, mind a szétesett „baloldal” jelentette ellenzéki kezdeményeket. Ez pedig sikerülni is fog neki, így Brüsszel és Berlin 2018 után is legalább még egy Orbán fémjelezte ciklusra készülhet fel – ám ami a lényeg: az Európai Unión belül. Nem véletlen, hogy a nyugati lapok kevéssé aggódnak a mostani népszavazás miatt. Huxit nem lesz. Orbán nem fog kilépni az EU-ból, legfeljebb egy mag-Európa léphet ki belőle, és ő ez ellen, azaz éppen az ország EU-tagsága mellett harcol a népszavazásával is. Dialektikus a módszer, de a cél egyértelmű: Magyarországot egy kormányközi együttműködéssé fokozott Európai Unióban akarja tartani.

Sokkal veszélyesebb az EU-ra nézve ezért egy másik, szintén őszi népszavazás, mégpedig Olaszországban. Matteo Renzi, aki 2014-ben egyfajta puccsal került hatalomra (azaz választáson nem mérette meg magát), alkotmányjogi reformcsomagját bocsátja népszavazásra. Ettől Renzi azt várja, hogy megadja neki azt a demokratikus felhatalmazást, amellyel jelenleg nem rendelkezik. A jelenlegi felmérések kimutatásaiból azonban kiderül, a választók több mint fele a reformcsomag ellen van. A baloldali kormánypárton belül is sokan érdekeltek Renzi bukásában. A Berlusconi és a neofasiszták veszekedésében rommá hullott olasz jobboldalt persze Renzi meg tudja még valamivel venni (például Berlusconi tévéinek adókedvezményeket adna, ha a Forza Italia az alkotmányreform mellett kampányol), de az immáron legnépszerűbb, bal- és jobboldali populista elemeket egyaránt vegyítő Öt Csillag Mozgalom (M5S) egyértelműen Renzi reformjai ellen van. Ha Renzi elbukja a népszavazást, egyszerűen nem marad semmiféle legitimitása, azaz lemondani kényszerül. Egy előre hozott választást pedig az Öt Csillag Mozgalom nyerne meg. Beppe Grillo anarchista komikus pártja pedig bejelentette, hogy Olaszországot kivezetné az euróövezetből. Grillo, akinek pártja amúgy az EU-ellenes Nigel Farage-zsal alkot közös frakciót az Európai Parlamentben, a brexitet is a „nép győzelmeként” üdvözölte.

Míg tehát Orbán népszavazását a Fidesz stratégái olyan ügyesen fogalmazták meg, hogy sem az „igen”, sem a „nem” válasz – elvégre semmi jogi következményük nincs – nem árt az EU-nak, Renzi népszavazása nyitottabb és többesélyes. Orbán népszavazása éppen arról szól, hogy az EU-ellenesség Magyarországon ne tudjon értelmesen megfogalmazódni; Renzi viszont, akárcsak Cameron, beleállt egy olyan kampányba, amelyben nemcsak saját hatalmát, de az egész európai integráció ügyét kockáztatja.

A szerző újságíró