Nem a magyar népszavazástól tartanak Brüsszelben

Egy másik őszi népszavazás veszélyesebb.

A kormányfő nem az Európai Unió ellen harcol – ugyanis az egész kudarcos „keleti nyitási” politikája bebizonyította, hogy máshonnan, mint „Brüsszelből”, nem jön pénz az országba –, hanem egy olyan unió ellen, amely egységesebb lenne, és ezzel politikailag és gazdaságilag is nagyobb ellenőrzést gyakorolhatna Orbán politikai és pénzügyi hatalma felett. A miniszterelnök azt sem akarja, hogy létrejöjjön azon mag-Európa, amelyhez Magyarország csak keleti perifériaként, keleti pufferzónaként csatlakozhatna.

Az ő antiföderatív, de az EU-t nem teljességgel ellenző, csupán kormányköziségét (s nem föderatív jellegét) erősítő politikáját Európában sokan támogatják. Éppen ezért nem tartanak a magyarországi őszi népszavazásától. Az pusztán arra kell, hogy Orbán belpolitikailag izgalmi állapotban tarthassa saját táborát, és végleg kiüsse mind a Jobbik, mind a szétesett „baloldal” jelentette ellenzéki kezdeményeket. Ez pedig sikerülni is fog neki, így Brüsszel és Berlin 2018 után is legalább még egy Orbán fémjelezte ciklusra készülhet fel – ám ami a lényeg: az Európai Unión belül. Nem véletlen, hogy a nyugati lapok kevéssé aggódnak a mostani népszavazás miatt. Huxit nem lesz. Orbán nem fog kilépni az EU-ból, legfeljebb egy mag-Európa léphet ki belőle, és ő ez ellen, azaz éppen az ország EU-tagsága mellett harcol a népszavazásával is. Dialektikus a módszer, de a cél egyértelmű: Magyarországot egy kormányközi együttműködéssé fokozott Európai Unióban akarja tartani.

Sokkal veszélyesebb az EU-ra nézve ezért egy másik, szintén őszi népszavazás, mégpedig Olaszországban. Matteo Renzi, aki 2014-ben egyfajta puccsal került hatalomra (azaz választáson nem mérette meg magát), alkotmányjogi reformcsomagját bocsátja népszavazásra. Ettől Renzi azt várja, hogy megadja neki azt a demokratikus felhatalmazást, amellyel jelenleg nem rendelkezik. A jelenlegi felmérések kimutatásaiból azonban kiderül, a választók több mint fele a reformcsomag ellen van. A baloldali kormánypárton belül is sokan érdekeltek Renzi bukásában. A Berlusconi és a neofasiszták veszekedésében rommá hullott olasz jobboldalt persze Renzi meg tudja még valamivel venni (például Berlusconi tévéinek adókedvezményeket adna, ha a Forza Italia az alkotmányreform mellett kampányol), de az immáron legnépszerűbb, bal- és jobboldali populista elemeket egyaránt vegyítő Öt Csillag Mozgalom (M5S) egyértelműen Renzi reformjai ellen van. Ha Renzi elbukja a népszavazást, egyszerűen nem marad semmiféle legitimitása, azaz lemondani kényszerül. Egy előre hozott választást pedig az Öt Csillag Mozgalom nyerne meg. Beppe Grillo anarchista komikus pártja pedig bejelentette, hogy Olaszországot kivezetné az euróövezetből. Grillo, akinek pártja amúgy az EU-ellenes Nigel Farage-zsal alkot közös frakciót az Európai Parlamentben, a brexitet is a „nép győzelmeként” üdvözölte.

Míg tehát Orbán népszavazását a Fidesz stratégái olyan ügyesen fogalmazták meg, hogy sem az „igen”, sem a „nem” válasz – elvégre semmi jogi következményük nincs – nem árt az EU-nak, Renzi népszavazása nyitottabb és többesélyes. Orbán népszavazása éppen arról szól, hogy az EU-ellenesség Magyarországon ne tudjon értelmesen megfogalmazódni; Renzi viszont, akárcsak Cameron, beleállt egy olyan kampányba, amelyben nemcsak saját hatalmát, de az egész európai integráció ügyét kockáztatja.

A szerző újságíró