Azért olyan örömteliek a KSH adatai, mert arról tanúskodnak, hogy a diplomás nők eljutottak végre odáig, hogy az anyasághoz való szent jogaikat sem adják föl. A nagy emancipációs hullámok lezajlottak a XX. században. Várható volt, hogy az égzengésből egyszer még kiválik egy erős hang, s az egyenjogúsított nők visszakövetelik jogaikat az anyasághoz. Többé nem kábulnak el a szirénhangoktól, nem hiszik el senkinek sem, hogy ők annyira okosak, hogy nem is való nekik anyaszerep.
Ma már a nők minél intelligensebbek, annál pontosabban tudják: a világon a legcsodálatosabb dologból maradnak ki, ha lemondanak a gyerekvállalásról. És nem is kell róla lemondaniuk. Egy valamirevaló férfi (nem a nőgyűlölőre vagy a kisebbségi komplexusait a nők frusztrálásában kiélő típusokra gondolok) tisztában van azzal, hogy ha lelkileg is egészséges családot szeretne, akkor segítenie kell a társát abban, hogy anya is lehessen, és a munkahelyén is jól teljesítsen.
A közbeszéd szerint két rétegben van sok egyedülálló anya: a félanalfabéták és az egyetemi végzettségűek körében De ami igazán veszélyes a diplomás nők gyerekvállalásánál: az, hogy későn vállalkoznak szülésre, pedig ha több gyereket szeretnének, kifuthatnak az időből.
Most azonban örüljünk annak, hogy a valóság felülírta a kliséket. S hogy van egy új generáció, amelyik a diplomás nőt nem karrieristának tartja, hanem olyan embernek, aki az anyai feladatok ellátására sokkal inkább képes, mint akik a Való Világon szocializálódtak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!