Nagyon sokan vannak, akik manapság gyakran felteszik a kérdést, hogyan lehetséges, hogy 13 évvel Magyarország EU-csatlakozása után az ország nem csupán fasírtba került az EU-val, de nem csekély mértékben más külső partnerek felé orientálódik? Erre lehetséges egy felszínes és egy komolyabb válasz is. A felszínes válasz nagyjából annyi, hogy a kormány 2010 óta módszeresen szembefordult az EU alapértékeivel, és folyamatosan szabadságharcot vív annak intézményeivel. Ezt a választ hangoztatja lényegében a teljes ellenzék, ami nem kis mértékben hozzájárul ahhoz, hogy ez az oldal ott tart, ahol (természetesen a más területeken is érzékelhető felszínes válaszokkal együtt). A mélyebb válaszhoz viszont némi történelmi lélegzetvétel kell. Amire – állítólag – a politikában nincs idő.
Tételezzük fel, hogy mégis van némi időnk, ha a politikusoknak nem is, de az elemzőknek. Az elemző kutya kötelessége, hogy „történelemben” (is) gondolkodjék, azaz ne csak a pillanatban és a közvetlen tegnapban. A kérdést onnan érdemes megközelítenünk, hogy mi történt 1989–90-ben és közvetlenül utána. Vajon akkor miért lett az országnak olyan orientációja, amilyen. A válasz nagyon egyszerű: geopolitikai összefüggés miatt. Az a geopolitikai szereplő, amely az 1956-tól 1989-ig terjedő időszakban a magyar fejlődés döntő meghatározója volt, kidőlt a sorból. A Szovjetunió felbomlott, s ezzel párhuzamosan a bipoláris világrend másik szereplője, az Egyesült Államok hatalmas erőre és egyedüli befolyásra tett szert. Természetesen nem feledkezhetünk meg a belső tényezőkről (az állampárt kimerülése, az ellenzék felemelkedése) sem, de ezeknél nagyságrendekkel többet nyomott a latban, hogy a nyugati típusú demokrácia képviselői legyőzték a keleti típusú autoriter hatalmi szerkezetek képviselőit. Magyarország sorsát nagyjából ez döntötte el.
1990 után körülbelül másfél évtizedig felfelé ívelt az új demokráciák csillaga, ám nyugati tudósok már a 90-es évek végén aggódtak az illiberális tendenciák miatt. Hol volt akkor még Orbán Viktor 2010 utáni kormányzása, vagy akár a Lech Kaczynski-féle első radikáljobbos kormány? Tőlük teljesen függetlenül is kezdett már kirajzolódni, hogy a 90-ben kialakult geopolitikai szituáció nem örök életre szól. Ahogy a politikában semmi.