Húsvét előtt jelent meg egy rendelettervezet az Emberi Erőforrások Minisztériumának honlapján, amelyről mindössze április 18-ig nyilváníthatott véleményt a köznevelési szféra. Mondhatnánk, hogy öt nap szinte semmire nem elég. Főleg akkor nem, amikor az érintettek éppen tavaszi szünetüket töltik, illetve a négynapos ünnep alatt családjukkal pihennek. Ám ahhoz mégis elégnek bizonyult, hogy a pedagógusok pontosan lássák: újfent merénylet készül a hazai oktatási rendszer ellen.
A minisztériumi előterjesztés – amely úgy jelent meg, hogy azt a kormány nem tárgyalta, ezért nem tekinthető hivatalos kormányálláspontnak – Palkovics László oktatásért felelős államtitkár elmondása szerint azért született, hogy pótolják a köznevelési rendszerből hiányzó gyógypedagógusokat, illetve szaktanárokat. Hogy konkrétan miről is van szó? A tervezet értelmében bizonyos tantárgyakat az enyhe, illetve középsúlyos értelmi fogyatékos tanulóknál gyógypedagógusi végzettség nélkül is lehetne tanítani, ahol pedig nincs megfelelő szakos tanár, ott felsőfokú végzettségű, de pedagógusi képesítés nélküli szakemberek is oktathatnának.
Nem teljesen érthető, hogyan fér össze a fenti „megengedő” hozzáállással, hogy mintegy százezer beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (btm) diák – diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulók – esetében megszüntetnék annak lehetőségét, hogy a nevelési tanácsadó javaslatára fel lehessen menteni őket az érdemjegyekkel való osztályzás alól. E gyerekek fejlesztéséhez sokkal nagyobb szükség van speciális felkészültségre, mint az elégtelenek szórására. Mivel ők önhibájukon kívül nem tudnak bizonyos tantárgyakat megfelelő szinten teljesíteni, gyengébb osztályzatot fognak kapni, ami veszélybe sodorhatja a továbbtanulásukat. Majd az egész további életüket.
Ma már az is világos mindenki előtt, hogy elöregedett a szakma, és ha a következő tíz évben valóban nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, hihetetlen űr marad utánuk. A pedagógushiány hosszú folyamat eredménye, melyben a kedvezőtlen bérviszonyok mellett a megbecsültség hiánya és a rossz munkakörülmények is közrejátszanak. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a pedagógus-életpályamodell nem vált be, ugyanis 2013-as bevezetése óta rengeteg pluszmunkát, feszültséget, fáradságot hozott magával, ami finoman szólva nem kedvez az oktatás színvonalának. Majd lassan a nagy dérrel-dúrral beharangozott bérfejlesztés is megfeneklett: 2015-ben például kikerült a törvényből az a biztosíték, hogy a pedagógusbéreket a mindenkori minimálbérhez kötik. Így pedig nehéz a fiatalokat a pályán tartani.
Az is jellemző, hogy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, Mendrey László egy televíziós interjúban azt állította, az említett rendelettervezetet meg sem kapták, és a sajtóból értesültek arról, hogy öt napjuk van a véleményezésére. Ennek ellenére kialakították a saját véleményüket – ki tudja, érdekel-e ez valakit a döntéshozók közül –, és az elképzelést szakmaiatlannak, átgondolatlannak tartják, amely nem kínál megoldást a meglévő problémákra. A Civil Közoktatási Platform szerint a tervezetből az is kiolvasható, hogy a közoktatás központosítása nem képes betölteni azt a funkcióját, hogy kezelje a szakemberhiányt. Még szerencse, hogy ha szakemberből kevés is van, zongora lesz elég, ugyanis Balog Zoltán oktatásért felelős miniszter nemrég bejelentette: a jelen kormányzati ciklus végére hazánk minden iskolájának lesz pianínója.
Ilyenkor az jut eszembe, hogy az egészségügyben is nagy a létszámhiány. Nehogy aztán ott is hasonló módon akarják megoldani, képzettség nélküli sebészekkel, altatóorvosokkal, mert akkor közvetlen életveszélybe is kerülhetünk. Ez elég rémisztő perspektíva lenne – persze semmivel sem megnyugtatóbb, amikor a gyermekeink jövője kerül veszélybe.
