Kérdőjelek a teheráni merényletek körül

Irán nem akarja lerohanni Szaúd-Arábiát, de a feszültség fokozása érdekében állhat.

Szinte elképzelhetetlen, hogy Teheránban évekig – vagy akár csak hónapokig – létezhetett volna egy „alvó sejt”, amely most aktivizálódott. Nincsenek az országban radikális szimpatizánsok sem. Teheránban nincsenek szalafista hitszónokok befolyása alatt álló „no go” zónák. Valószínűtlen, hogy az elkövetők, akiknek valamikor 2015 után kellett volna Iránba érkezniük, ne keltették volna fel a lakosság és a biztonsági erők figyelmét. Irán évtizedek óta szinte háborús készültségben él. Ilyen körülmények között egy fegyverekkel, anyagi erőforrásokkal, kommunikációval is felvértezett csoport működtetése megoldhatatlan. E csoportnak ráadásul létszámát tekintve legalább tízfősnek kellett volna lennie, legalábbis a merényletekről szóló híradások alapján. Reuter említett művéből az is kiderül, hogy a kalifátus és az iráni titkosszolgálat nem mindig volt a másik esküdt ellensége. Irakban több iráni útlevéllel bíró dzsihadistát találtak, akik azonban nem perzsák, hanem harmadik országból érkező figurák voltak, például csecsenek. Ők azonban továbbmentek Iránból. Márpedig huzamosabb ideig tartó helyi jelenlét nélkül a támadás megtervezése elképzelhetetlen. Ugyanez az ok zárja ki a támadás előtt közvetlenül történő „beszivárgás” lehetőségét is. Előzetes felderítésre azért nem volt lehetőség, mert Teherán nem az a fajta világváros, ahol számtalan, különböző nyelveken – például arabul – beszélő turista fordulna meg.

Az első kérdés tehát: honnan és miképp kerültek fegyverekkel és robbanóanyagokkal, valamint feltehetőleg járművekkel rendelkező támadók a teheráni törvényhozás épülete és a Homeini-mauzóleum elé?

A külső megfigyelő számára érdekes a támadás időzítése is. Biztosra vehető, hogy a kalifátus vezetőinek nincsenek pontos információi a Szaúd-Arábia és Katar közti feszültség aspektusairól és a szaúdiak által tervezett lépésekről. Az Iszlám Államnak jelenleg édes mindegy, mi a helyzet Katarban, hiszen a puszta létéért küzd. A szaúdi–katari konfliktus eszkalálódásának kihasználása olyan képességeket tételez fel az Iszlám Államról, ami túlzás. Más a helyzet az iráni titkosszolgálattal.

Végül szót kell ejteni a végrehajtás módjáról. Bár a támadások célpontjai látványosak, az okozott kár és az emberveszteség – bármily tragikus is, de – minimális. Hatásosabb akciót lehetett volna végrehajtani síita „hitetlenek” által tömegesen látogatott puha célpontok ellen. A kivitelezés hirtelen ötlet alapján megtervezett akcióra utal, amelynek nagyobb a füstje, mint a lángja. Az öngyilkos merénylők – már ha azok voltak – bevetése sem kizárólag az Iszlám Állam módszere. Elképzelhető, hogy a merénylőket távirányítással robbantották fel.

Hogy kik lehetnek az elkövetők? Van választék. Kasszem Szulejmani tábornok, a Forradalmi Gárda diverziókra és titkos akciókra szakosodott al-Kudsz csoportjának vezetője sokféle receptet ismer. A friss hírek szerint a tettesek irániak voltak. Történelmi párhuzam is akad amúgy az ínyenceknek. Gleiwitz, 1939. Csak a cél más. Irán nem akarja lerohanni Szaúd-Arábiát. De a feszültség fokozása érdekében állhat.