A hatodik koporsó

Egy önállóan gondolkodó új generáció veszélyeztetné a most kiépülő rendszert.

Mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni. Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi következő húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik – mondta Orbán Viktor 1989. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén.

Ha a 28 évvel ezelőtti Orbán Viktor látta volna, hogy három évtized múltán épp az ő országlásának is tulajdoníthatóan kerül tőlünk távolabb a fejlődés nyugati útja – mert ellopják és elherdálják az uniós pénzeket –, s éppen ő az, aki ázsiai zsákutcába vezeti az országot, koporsóba helyezve a mostani fiatalok jövőjét, talán lemond a politikai karrierről.

Vagy nem.

Lehet, hogy inkább büszke lenne magára, hogy a 2002-es kudarcot követően a balliberális retorikát átvéve, majd a 2006-os újabb fiaskót is túlélve csak a kezébe került a hőn óhajtott hatalom. Bár a Fidesznél tagadják, hogy elhagyták volna a polgári eszmét, illetve hogy átvették a korábban Gyurcsányra és a hasonlókra jellemző hazug, gyűlölködő retorikát, ezt ma már tények bizonyítják.

Először G. Fodor Gábor lebbentette föl a fátylat a fordulatról, amikor politikai terméknek nevezte a polgári Magyarország eszméjét. Aztán Körömi Attila korábbi fideszes politikus idén áprilisban lapunkban mondta el, miért ábrándult ki végleg a Fideszből. Szavai szerint Orbán Viktor a 2004. április 5-i frakcióülésen Habony Árpádot mint tanácsadót bemutatva mondta ki: fordítunk a vitorlán, mert a Kádár-rendszer győzött, megnyerte a rendszerváltoztatást. Ebből következően baloldali véleményvezéreket kell beemelni a Fidesz mellé, szerepeltetni kell őket, mert csak így lehet megszerezni a hatalmat.

A felmérések azt mutatják, hogy a váltás sikeres volt.

A Fidesz mögül egyre nagyobb arányban vonulnak ki a városokban élők és a polgárok, s mind inkább a kistelepülésen élők, az ötven felettiek pártjává válik.

Azoknak a pártjává, akik Nagy-Magyarországról álmodnak, és biztosak abban, hogy összefogott ellenünk a világ: Brüsszel, Soros, a migránsok és még lehetne sorolni. A múltba tekintenek, az egykori sikereket szeretnék újra átélni. Nem ismerik föl, hogy inkább előre kellene nézni, mert így lemaradunk az erősödő versenyben. A párt töretlen népszerűsége azt mutatja, Orbán Viktor a folyamatos ellenségkép fölrajzolásával tökéletesen kiszolgálja őket, megmagyarázva, miért is álom a nyugati életszínvonal, és közben a Nyugat helyett a Kelet felé is közeledik.

Bennük föl sem vetődik, hogy milyen tudathasadásos állapot az, hogy miközben Orbán a muszlimok ellen kampányol, a legjobb barátai éppen azok az illiberális államok – Törökország és a volt közép-ázsiai szovjet köztársaságok –, amelyek a muszlim hit erős bástyái. Ahogy az sem jut eszükbe, hogy

mekkora az ellentmondás a valódi keresztény Magyarország és a kereszténynek hazudott kampány között, amelynek középpontjában a gyűlölet és hazugság áll. Hogy amíg az emberek egymást tépik, nyugodtan építhessék a hűbéri rendszert.

Ebbe a retorikába az is belefér, hogy a keresztény Fidesz egyik megmondóembere demens vénembernek nevezze Ferenc pápát.

Ez a politika eredményes: ma már nem veri ki a biztosítékot az embereknél, ha a Fidesz vezetői a saját törvényeiket sem tartják be. Az sem, hogy egyre arcátlanabbul lopnak. Itt a zsenialitás a rendszerben. A kádári rendszer „keményen” dolgozó kisemberét kiszemelve megtalálták azt a réteget, amelynek még sikk volt a gyárból hazalopni a szerszámot, majd azzal fusizni.

Ezt a szavazótábort nem zavarja a minden korábbinál gátlástalanabb tolvajlás – kicsit még imponál is neki –, meg aztán: minden politikus lop

Nem csak az a baj a feudális-haveri rendszerrel, hogy néhány kiválasztott szervilis érdemtelenül meggazdagszik. Sokkal nagyobb gond, hogy az intézményesített korrupcióval soha nem látott felzárkózási lehetőséget szalaszt el az ország. Vagyonok kerülnek érdemtelenek kezébe, akik olyan beruházásokba fektetnek százmilliárdokat, amelyek konzerválják az ország lemaradását. Eszükben sincs tudásigényes ágazatokba fektetni: üresen kongó stadionokra költenek az oktatás, az innováció, az egészségügy helyett.

Persze érthető ez a politika. Hiszen ha fölnőne egy önállóan gondolkodó generáció, az veszélyeztetné a most kiépülő rendszert. Ez jó lenne az országnak, de elfogadhatatlan a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó kurzus számára. Nekik csak ez a fontos.