Iszlamizálódás az a folyamat, amelynek során egy társadalom áttér az iszlám vallás gyakorlásának valamely formájára, vagy függőségbe kerül egy arab államtól. Mivel Európa és benne Magyarország is látványcivilizációban él, a politikailag korrekt iszlámvédő és a közel-keleti keresztények mártíromságát elhallgató ideológia és gyakorlat mellett a labdarúgás is alkalmas az iszlám terjesztésére. Ez nem csupán franciaországi jelenség – de a francia futballelit igyekezete, hogy a spanyol, az angol, a német és az olasz mellett nagyhatalommá váljon, kiszolgáltatja őt a katari krőzusoknak. A politika segítségével.
A Paris Saint-Germain nagyon kevés francia játékost vonultat fel. A jövevények beleütik az orrukat a politikába is, megbízóik, alkalmazóik sugallatára. Az afrikai származású Blaise Matuidi például a tavaszi választás második fordulója előtt arra biztatta rajongóit, hogy szavazzanak Emmanuel Macronra. Sokan követhették a tanácsát, hiszen a mai világban annak, aki eurómilliókat keres, bizonyára igaza van.
Ezekben a hetekben az ember mindenhol „szenzációs átigazolásába” botlik. Van témája a bulvársajtónak és a futball által szocializált tanítványaimnak. Ez fontosabb hír, mint – mondjuk – a 75 éve, 1942. augusztus 7-én lezajlott guadalcanali csata a Salamon-szigeteknél, ahol a győztes amerikaiak átvették a kezdeményezést a japánoktól.
A brazil játékos a Katar által szponzorált Barcelonától a Katar tulajdonában álló Paris Saint-Germainbe igazolt 222 millió euróért és 30 milliós fizetésért. Másodpercenként egy eurót keres, naponta 86 400-at, havonta 2,7 milliót. Adrian Quatennens baloldali ellenzéki képviselő szóvá is tette, hogy egy minimálbéres franciának ekkora összegért közel 2173 évet kellene dolgoznia. De mit ér ma egy parlamenti képviselő szava? Egy olyan üres korban, amikor a hősök helyét a labdarúgók töltik ki? Van ám egy nagy különbség itt: a hősökkel ellentétben a futballisták újabban nem adnak mást az emberiségnek, mint példát a kapzsiságra, a profitéhségre és a felfújt ego reklámozására. És ezek a – tisztelet a kivételnek – félműveltek a felnövekvő generáció példaképei.
Macron elnök a mediatizált politika parancsolatát követve melegen gratulált a PSG tulajdonosának az átigazolás sikeréért. Egykori párttársa, Párizs szocialista polgármestere, Anne Hidalgo közben rózsaszínű felhőn úszik, mert a vonatkozó döntés szerint a francia főváros rendezheti a 2024-es olimpiát. Bizonyára arról álmodik, hogy majd virágesőben – kéz a kézben Macronnal és a katari mágnásokkal – végigmegy a Champs-Élysée-n, és mögötte rollerezik a rájuk szavazó párizsi bobók (a bohém burzsoázia) és a „háború elől menekült fiatal migránsok” népes tömege. A multikulturalizmus és a globalizáció e diadalához a pénzt a katariak adják, a zenét a Black M. (A polgármester nemrégiben nem volt hajlandó megtiltani egy fehéreket gyalázó együttes koncertjét, míg Macron külön tévécsatornát akar nyitni a líbiai menekülteknek.)
Pierre Cassen, a Boulevard Voltaire újságírója nem rejti véka alá, hogy a terrorizmusfinanszírozók első számú gyanúsítottja adta Neymart a párizsi klubnak. A helyzet a következő: 1. Katart még Szaúd-Arábia is azzal vádolja, hogy pénzeli az iszlámra hivatkozó és annak nevében gyilkoló terroristákat. 2. Párizsban két ízben is gyilkoltak Allah nevében terroristák (Charlie Hebdo, Bataclan), hogy más városokról és esetekről ne is beszéljünk. 3. Az aktív párizsiak mintegy 90 százalékban szavaztak a Macron nevű jelöltre, aki normálisnak tartja, hogy naponta százával érkeznek iszlám hitű fiatalok Franciaországba. Macron a német modellt követi. Jean-Claude Michea filozófus a Revue des deux Mondes áprilisi számában elmondta, Angela Merkel kancellár egymillió szírre vonatkozó meghívása megegyezik a rajnai multik korábban bejelentett igényével. 4. A futballtól mint a kétségbeejtő európai valóság látványbevonatától elvarázsolt szurkolók egyetlen vágya, hogy a katari pénzen felhizlalt, csillagászati összegekkel fizetett futballzsoldosok Európa legjobb klubjává tegyek a PSG-t. Ha megtörtént, érdemes volt élniük.
Ám a futballkereskedelemnek ára van. A pénzt adó jobb kéz a ballal terroristákat fegyverez fel az atlanti politika bűnös és rövidlátó falazása közepette. Gondoljunk a válogatott kínzásokkal lemészárolt közel-keleti és afrikai keresztények ezreire, a kurdok, a síiták kiontott vérére, az életben hagyottak rabszolgaságra kényszerítésére.
Minden mindennel összefügg. Különösen, ha nagy pénzekről van szó. Az ország kiváltságos fegyverkereskedőinek terrorizmustámogató tevékenysége miatt Katart el akarják szigetelni a vele szemben blokádot hirdető arab szomszédok. Mindent meg fognak tenni, hogy a gázlelőhelyei miatt meggazdagodott miniállam ne rendezhesse meg öt év múlva a futball-világbajnokságot. A Tamim sejk által vezetett sportdiplomácia viszont a párizsi klubot kirakatnak használja, hogy kitörjön az elszigeteltségből. Neymar átigazolása ennek a stratégiának a része.
Nem a labdarúgók bűne, hogy a futball felelőtlen milliárdosok kezére került, és a sportágat nemzetközi politikai csatározásokra használják. Ők csak élnek a lehetőséggel.
