Vidéki sajtó

Csinálhatnak az újságírók szuper újságot az úri közönségnek, a választást nem ők fogják eldönteni.

Amióta az eszemet tudom, járt hozzánk a Kisalföld. A postás minden reggel bedobta a postaládába, valaki kicaplatott érte, behozta, aztán a példány körbejárt a családban. Országszerte sok olyan helyi lap van, amelynek hasonlóan betonbiztos a helyzete az olvasók körében. A másik közös bennük az, hogy most már mind a Fideszhez kötődő oligarchák kezében vannak, tehát ömlik, vagy hamarosan ömleni fog belőlük a sorosgyörgy, a migráció meg persze a „biztonságpolitikai szakértők” hada.

Ezt a helyzetet szem előtt tartva csóváltam a fejem, mikor az Index exfőszerkesztője, Dudás Gergely bejelentette, lapot szeretne indítani közösségi támogatással, hirdetői és tulajdonosi befolyás nélkül, az ország harminc (szerinte) legjobb újságírójával. Ami egyébként jó dolog. A Politis.hu nevű oldalnál csak közélettel foglalkoznának – de azzal nagyon mélyen –, illetve tudni kell még, hogy a lap összes tartalma fizetős lenne, tehát csak az előfizetők láthatnák majd. A modell szerint ha egy megyéből háromezer ember kipengeti a tízezer forintot, amit most kér Dudás, akkor a lap állandó tudósítót küld az adott régióba.

A vállalkozás, bár adhat egyfajta választ a hirdetők, tulajdonosok és közösségi média hármas fojtó szorításában fuldokló sajtó problémáira, sok szempontból problematikus. Hogy az eredeti témára visszacsatolva csak egyet emeljek ki: a vidéki választópolgárok tömegeit ez a modell semmilyen formában nem fogja hozzásegíteni ahhoz, hogy tisztábban tájékozódhassanak az ország ügyeiről. Szerintem ha a városi középosztály, a polgári közönség el tud és el akar tartani egy ilyen lapot, akkor annak eredményeit nem volna szabad előfizetés mögé dugni – éppen azzal járna jól mindenki, ha minél több emberhez jutna el a megfogalmazott cél szerinti kiváló újságírói munka. Ez a megoldás viszont, ha megvalósul, éppen azokat fogja elzárni az ilyen tartalom elől, akiknek leginkább kellene ezt hirdetni: hiszen mit segít, ha harmincezer, valószínűleg egyébként is nagyrészt tudatosan ellenzéki választópolgár olvassa ezeket a remek cikkeket?

Csinálhatnak az újságírók szuper újságot az úri közönségnek, a választást nem ők fogják eldönteni. A választást azok az emberek fogják eldönteni, akik jelenleg folyamatosan migránsellenes és Soros-ellenes propagandát kapnak a helyi hírek mellé; akik a közmunkát és a fejlesztési pénzeket uraló helyi fideszes tótumfaktum és hűbérlánca kényétől-kedvétől függenek; azok, akik már a kocsmában sem tudják kibeszélni a világ dolgait, mert nincs kocsma – legföljebb egy kis herbál van. Azok, akik a fenti propaganda nyomán bármilyen idegenre rendőrt hívnak, biztos, ami biztos. Azok, akiket talán leginkább cserben hagyott a Fidesz, mégis minden esély megvan rá, hogy rájuk fognak szavazni, vagy ha nem, akkor hát másra sem.

Ezen egy Politis.hu, legyen bármilyen minőségi és jó olvasmány a jómódú ellenzéki rétegeknek, nem fog segíteni. A szintén közösségi finanszírozásból támogatott Átlátszó frissen indult, vidéki problémákkal foglalkozó aloldala már sokkal jobb irány; ahogy az E-demokrácia Műhely Egyesület otthon nyomtatható újságjai is értelmesebbnek tűnnek ennél. S hát az sem lehet véletlen, hogy az amerikai kormány egészen konkrétan a Fidesz által teljesen lerabolt vidéki sajtót szeretné megemelni némi pénzzel a választás előtt.

Miközben a fővárosban azon gondolkodunk, kinek kivel kellene vagy nem kellene összefognia; hogy legyen-e Budapesten olimpia; vagy hogy vajon mennyi baromságot tud mondani sima arccal egy kormánypárti politikus, mielőtt elröhögné magát, addig odakint, a semmiben, ahol leginkább semmi nincs, már rég eldőlt, hogy mi lesz jövő májusban. Ahogy a nemrég indult, Tett nevű újbaloldali blog vidéken élő szerzője Tarr Bélát idézve gyönyörűen megfogalmazta: „Csak nézhetjük, ahogy telik a kurva élet, míg megesz minket a rák, a HIV, az AIDS. A depresszió, az alkoholizmus és a herbál.”