Néhány napja a hírekből megtudtuk: Orbán Viktor úgy indult Brüsszelbe, az európai uniós csúcsra, hogy tarisznyájában magával vitte az úgynevezett Soros-tervről visszaküldött kétmillió-háromszázezer-valahány kitöltött kérdőívet. Repülőtéri fotót is kaptunk, a miniszterelnök vállán vastag pántos hátizsák, és bár nem láthattuk, pontosan mekkora a pakk, bizony nehéz lehetett annyi árkus papírral. A kormánysajtó azonnal megmagyarázta: csak képletesen volt a szütyőben annyi kérdőív. Bár így hátizsák helyett elég lett volna egy autóstáska is, viszont a súlyos batyu jobban mutat, ha egy kormányfő csatába megy.
A nemzeti konzultációsnak nevezett kérdőívek egy dologra biztosan nem alkalmasak. A választópolgárok véleményének megismerésére. Nemcsak a sugalmazott, egyféleképpen megválaszolható kérdések miatt, hanem azért is, mert senki nem ellenőrizheti a visszaküldött nyomtatványok számát, érvényességét, az internetes átfedéseket. Sok emberrel beszéltem, akik zaklatásnak érzik a menetrendszerűen érkező kormányleveleket, a kitöltésre buzdító, hetekig sulykolt tévé- és újságreklámokat, a szemünk elé tolakodó óriásplakátokat. Ők egyenesen a kukába postázták az íveket.
Az elmúlt három év menekültellenes kampányai miatt a kormánymédián okosodó állampolgárok között a félelem- és a gyűlöletérzés már tapintható, a lappangó erőszak itt van közöttünk. Az állandó harckészültség miatt félünk a migránsoktól, a menekülőktől, Brüsszeltől, Sorostól, az Európai Uniótól, a Soros-bérencnek nevezett ellenzéki politikusoktól, a civilektől. Az utóbbi napokban a pécsi, a debreceni, a székesfehérvári testület hozott civilellenes határozatot, majd csatlakozott hozzájuk Szita Károly kaposvári polgármester, a Megyei Jogú Városok Egyesületének elnöke, aki más települések önkormányzatait is rávenné a hasonló véleménynyilvánításra. Mondván, jobb félni, mint megijedni. Ami azért is érdekes, mert mielőtt a Fideszhez csapódott volna, a rendszerváltás környékén még zöld civil szervezetekkel közösködött Szita, zöldpárt alapításában segédkezett.