Nyelvünk követi társadalmi változásainkat. Szembeötlő jelenség napjainkban a személyes névmás gyakori használata, különösen, ha az „én”-ről van szó. „Én azt gondolom, hogy”, „én nem hiszem, hogy”, „megmondom őszintén, én ”, „én ezt úgy csinálnám, hogy” – és így tovább. A más nyelvekben megszokott jelenség a magyar hallgatóban joggal kelti azt az érzetet, hogy a megszólaló előtérbe tolja magát, saját nagyságát erősíti.
Tanárok számolnak be egyre gyakrabban arról, hogy diákok bicskanyitogató stílusban közlik velük, mi hülyeség, és mi nem az. Hogy őszerintük mi értelmetlen. Mindent átható jelenség, hogy a fiatalabb generációk a korábbi gyakorlattal ellentétben úgy veszik át a stafétát az idősebbektől, hogy nincs könyörület arra nézve, aki átadja. „Én így gondolom”, „nekem ez a véleményem, sajnálom, ha nem tetszik”.
Mi változott meg? Kétségtelen, hogy az 1980 után született „millenniumi” generációnak ezer lehetősége adódik, hogy tolakodjon előre, promózza magát a közösségi médiában. Közben látszólag a társadalom is többre tartja immár az önbizalmat, a rámenősséget és a feltupírozott önbecsülést a kitartó munkánál, a lépésről lépésre haladásnál, a lassú, teljesítménnyel megtámogatott kibontakozásnál. Sok jel utal arra, hogy az új nemzedékek narcisztikusabbak és önzőbbek elődeiknél. A pszichológia azonban megosztott a kérdésben. Míg vannak, akik egyértelműen úgy látják, az én-generáció itt van, felnőtt, és átveszi a hatalmat, mások szerint a személyiség pozitív fejlődésen megy keresztül, úgy, ahogy az elmúlt néhány nemzedék idején az intelligencia lépett szintet.
Jean Twenge, a San Diegó-i Állami Egyetem pszichológiaprofesszora meggyőződéses képviselője annak az álláspontnak, hogy a fiatalabbak manapság sokkal narcisztikusabbak és egoistábbak, és ezt az utóbbi évtizedek kulturális változásainak és individualizmusának tudja be. Az sem mellékes ebből a szempontból, hogy ez az egy-két évtized az önbecsülés hiányának tulajdonította a drogfüggőséget és az egyéb devianciákat is, ezért a társadalom mindent megtett, hogy megóvja a gyerekeket, a fiatalokat a negatív visszajelzésektől. Ekkor született meg ma ismert formájában az önimádat.