Hosszú év volt a 2017-es. Miközben Amerikában beiktatták hivatalába a debilnek tűnő idős milliárdost, akinek volt néhány veszélyes terve (kilépés a klímaegyezményből és az UNESCO-ból, követség áthelyezése Jeruzsálembe), amelyek közül egy-kettő végrehajtásához neki is látott, ugyanaznap egy magyar tanár valahol Verona és Velence között visszament a gyerekekért a lángoló buszba. Találós kérdés: kinek a neve lesz benne a történelemkönyvekben? Igen – a válasz jó, és ez a baj. Már hősöket sem vagyunk képesek teremteni. Egy rendes kiegyezést is utoljára százötven évvel ezelőtt sikerült összebarkácsolni.
Még szerencse, hogy mialatt Romániában százezrek tüntetnek a korrupció ellen, nálunk Pápai Joci megnyeri az Eurovíziós Dalfesztivál előválogatóját, a kétezres bankjegyet ezentúl könnyebb összekeverni a húszezressel, és néha ránk néz Vlagyimir Putyin is. A Koreai-félsziget mindkét felén zajlik az élet, délen lecsukják az államfőt, északon a Teljesen Hülye Vezető néha átdurrant egy rakétát Japán felett. Edvin Marton koncertet ad a kedves papa emlékére. Az új ecuadori főnök keresztneve Lenín, Ukrajna a nyelvtörvénnyel kiradírozza magát a civilizációból, az Iszlám Álom szertefoszlani látszik, a médiában gyakran harcosoknak nevezett pszichopata csürhe átképezi magát teherautó-sofőrnek, késsel megy neki a sétálóknak, az ágyútölteléknek használt kurdokat meg szokás szerint átveri a magát műveltnek képzelő Nyugat.
Alkonyodik. A török despota feltölti a félholdat és blokkolja a Wikipédiát, az ETA feladja teljes fegyverarzenálját, Katalónia veszélyesebb, mint Koszovó, a függetlenségieket Svájcban próbálják meg lecsukni, de a fociba az utolsó koporsószeget is beleverő arabok által megvásárolt brazil rabszolga nélkül is szárnyal a Barcelona. Szaúd-Arábia megszakítja a kapcsolatot Katarral szélsőséges iszlamisták feltételezett támogatása miatt, a sztárklubok mezéről is ismert országban ennek ellenére hamarosan labdarúgó-világbajnokságot rendeznek. A NATO katonai bizottságának kihelyezett ülését Tiranában tartják. Egy Stephen Paddock nevű embertársunk a Las Vegas-i Mandalay Bay Hotel és Kaszinó harminckettedik emeletéről lövöldözni kezd egy szabadtéri koncert közönségére. Hatvan halott, ötszázhúsz sérült. Ezzel végképp lezárul a hőskorszak, amely így kezdődött: egyszer apám és Luca Brasi lementek Vegasba.
Meghal Charles Manson, a világ egyik leghíresebb családfője, emléke tovább él a popkultúrában. David Lynch ismét visszaadja a televíziózás becsületét. Szőke Mátyás az év borásza. Kínaiak tűnnek fel egy budapesti spájzban, a város közlekedése összeomlik. Elveszítjük Placid atyát, Vathy Zsuzsát, Miguel Ferrert, Torgyán Józsefet, John Hurtöt, Berek Katit, Chuck Berryt, Szepesi Attilát, Jonathan Demme-et, Roger Moore-t, Helmut Kohlt, Jeanne Moreau-t, Makk Károlyt, Ljubisa Samardzicot, Harry Dean Stantont, Jake La Mottát, Tom Pettyt, Nepp Józsefet, Tóth II. Józsefet, Balla Demetert, Stadler Józsefet, Fábián Julit.
Mianmarban tömegmészárlásokkal és csoportos erőszakkal terrorizálják a rohingjákat. Az áldozatok muzulmánok, üldözőik buddhista milíciák. Milliós tömeg indul el a világ egyik legszegényebb országa, a szomszédos Banglades felé, és sehol egy George Harrison. A nagy érdeklődésre való tekintettel elszabadul a Me too jelenség. Momentán nehéz különbséget tenni gyökértahó beszólás, hatalommal való visszaélés, nemi erőszak és molesztálás között. A bizonytalanság azt eredményezheti, hogy mindenki behúzza fülét-farkát, de különösen az utóbbit. Love Me Gender, énekelné Elvis, ha nem operáltatta volna át magát nővé, hogy valahol Ausztráliában eltűnjön a rajongók elől. Kevin Spaceyt mindenesetre már kiretusálták mindenhonnan, mint Berija elvtársat, de az Amerikai szépség még nincs betiltva. Még szomorúbb, hogy eltűntek az utolsó jedik, sovány vigasz, hogy Csubakkának új spanjai vannak. Jöhet az új epizód.
