Kemény Dénessel beszélgettem nemrégiben arról: vajon mi az oka, hogy a mai magyar férfi-vízilabdaválogatott nem képvisel olyan játékerőt, mint a Kásás–Benedek–Kiss Gergely-féle, háromszoros olimpiai aranyérmes brigád. Az aranygeneráció útját a partról végigkísérő mester meghökkentő magyarázattal szolgált. A korábbi időszakhoz mért viszonylagos sikertelenség egyik eleme szerinte az, hogy a dicsőséges eredmények nyomán sokszorosára duzzadt a vízilabdázni vágyó kicsik száma, megteltek az uszodák, így az edzőknek sokkal kevesebb idejük van csiszolni egy-egy játékos technikáját, fejleszteni lövőerejét. Bármily bizarrul hangzik, a történelmi csillogás következménye a gyengébb szereplés.
Most még csak reméljük, hogy záros határidőn belül a hazai teniszvilágnak is a póló e problémájával kell majd megküzdenie. Van rá esély. Két éljátékosunk, Babos Tímea és Fucsovics Márton is remek formában játszik. Előbbi tavaly októberben Andrea Hlaváckovával az oldalán világbajnok lett, az imént véget ért Australian Openen pedig Kristina Mladenoviccsal győzött női párosban. Sőt a vegyes páros fináléjába is bejutott Melbourne-ben, bár ott nem jött össze a győzelem. A soproni születésű sportoló szépen csendben a világ egyik legjobb párosjátékosává nőtte ki magát. Magyar női teniszező még soha nem nyert Australian Opent, és most Babos két elvesztett wimbledoni döntő után révbe ért.
A férfiaknál Fucsovics Márton ostromolja a top 50 kapuját. Miután megnyerte Ausztráliában élete első Grand Slam-főtáblás mérkőzését, lendületből a nyolcaddöntőig menetelt, ahol a későbbi győztes zsenit, Roger Federert megizzasztva búcsúzott. Most 63. a világranglistán, utoljára edzője, Sávolt Attila járt ilyen magasságban. A férfimezőnyben, egyéniben óriási szó, ha valaki idáig kapaszkodik: százmilliós ráfordítás esetén sem garantált a siker (persze a nőknél sincs ez alapjában másként). Fucsovicsnál a bőkezű támogatáson felül szükség volt egy motivált, tökéletesen tudatos edzőre, aki sportpszichológusként, mentorként követte minden mozdulatát.
