Kemény Dénessel beszélgettem nemrégiben arról: vajon mi az oka, hogy a mai magyar férfi-vízilabdaválogatott nem képvisel olyan játékerőt, mint a Kásás–Benedek–Kiss Gergely-féle, háromszoros olimpiai aranyérmes brigád. Az aranygeneráció útját a partról végigkísérő mester meghökkentő magyarázattal szolgált. A korábbi időszakhoz mért viszonylagos sikertelenség egyik eleme szerinte az, hogy a dicsőséges eredmények nyomán sokszorosára duzzadt a vízilabdázni vágyó kicsik száma, megteltek az uszodák, így az edzőknek sokkal kevesebb idejük van csiszolni egy-egy játékos technikáját, fejleszteni lövőerejét. Bármily bizarrul hangzik, a történelmi csillogás következménye a gyengébb szereplés.
Most még csak reméljük, hogy záros határidőn belül a hazai teniszvilágnak is a póló e problémájával kell majd megküzdenie. Van rá esély. Két éljátékosunk, Babos Tímea és is remek formában játszik. Előbbi tavaly októberben Andrea Hlaváckovával az oldalán világbajnok lett, az imént véget ért Australian Openen pedig Kristina Mladenoviccsal győzött női párosban. Sőt a vegyes páros fináléjába is bejutott Melbourne-ben, bár ott nem jött össze a győzelem. A soproni születésű sportoló szépen csendben a világ egyik legjobb párosjátékosává nőtte ki magát. Magyar női teniszező még soha nem nyert Australian Opent, és most Babos két elvesztett wimbledoni döntő után révbe ért.
A férfiaknál Fucsovics Márton ostromolja a top 50 kapuját. Miután megnyerte Ausztráliában élete első Grand Slam-főtáblás mérkőzését, lendületből a nyolcaddöntőig menetelt, ahol a későbbi győztes zsenit, Roger Federert megizzasztva búcsúzott. Most 63. a világranglistán, utoljára edzője, Sávolt Attila járt ilyen magasságban. A férfimezőnyben, egyéniben óriási szó, ha valaki idáig kapaszkodik: százmilliós ráfordítás esetén sem garantált a siker (persze a nőknél sincs ez alapjában másként). Fucsovicsnál a bőkezű támogatáson felül szükség volt egy motivált, tökéletesen tudatos edzőre, aki sportpszichológusként, mentorként követte minden mozdulatát.
Babos és Fucsovics a melbourne-i szép napok alatt a fél országot ébresztette hajnali ötkor vagy még előbb. Talán az olimpia az egyetlen olyan sportesemény, amelynek idején a magyar szurkoló bizton ráveszi magát, hogy levonjon alvásidejéből, hátha boldogabban, aranyélménnyel a lelkében indulhat munkába. Most ez a helyzet aranyesély nélkül is előállt, ami értékesebb kamatot hozhat, mint gondolnánk. Nyíregyházán például pár napon át minden harmadik gyerkőc Fucsovics Márton akart lenni. Asbóth József, Taróczy Balázs, Temesvári Andrea után új teniszikon van születőben. Ugyanazt a rajongást, a sportág becsületének helyreállítását tapasztalhattuk, mint amikor a futballválogatott az Eb-n vitézkedett, és a Ronaldo- meg Messi-mezek mellett itt-ott Dzsudzsák is megjelent a kicsik hátán.
Nem lenne elegáns elhallgatni, hogy a tenisz népszerűsítésébe több milliárd forintot ölt a magyar állam az elmúlt években. A Szűcs Lajos által vezetett szövetség teniszmellékletet jelentet meg a sportnapilapban, Magyarországra hoztak egy ATP-versenyt, felépült Óbudán a Nemzeti Edzésközpont. Ha utóbbi nincs, Fucsovics haza se jön készülni, ezt többször elmondta. De ha győzelmeik hatására többen ragadnak ütőt itthon, akkor elmondhatjuk majd: Babos és Fucsovics élsportolóként megtette, amit a szabadidősportért, a közegészség javításáért megtehetett.
Ők ketten immár a világ ötödik legnépszerűbb sportágának magyar nagykövetei. Amikor a melbourne-i nyolcaddöntő után John McEnroe és Novak Djokovic gratuláltak utóbbinak, egy magyar sportoló kezét rázták meg. Fucsovics pólóján a Federer elleni meccsen megjelent egy szponzor is, Facebook-posztjait angolul is kiírja – akárcsak –, vagyis Babos nyomán immár ő is elindult a nemzetközileg ismert sztárok útján. Legyen minél hosszabb ez az út!
