Előző kapcsolatából két fia és egy lánya született, új társa nemrég adott életet közös gyermeküknek. Két éve szakított előző szerelmével, mostani barátnőjét, Hámori Gabriellát utána ismerte meg. Juhász Péter úgy érzi, a Jóisten küldte szerelmét. A szakítás miatt érzelmileg összeomlott, de aztán meglátta a színpadon Hámorit. Azt érezte, amit addig csak filmekben látott: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Azóta boldogan élnek, mindennapjaikat talán csak az Orbán-rezsim tündöklése, az Együtt félszázalékos támogatottsága és egy gyermekelhelyezési per árnyékolja be. Hogy ehhez a lebilincselő szappanoperához semmi közünk, és nem kellene belemásznunk egy politikus magánéletébe? Hogy a kormánymédia messzire ment azzal, amikor a kispárt-vezér családi életének részleteit nyilvánosságra hozta? Igen ám, csakhogy a helyzet az, hogy a fentieket Juhász Péter osztotta meg velünk.
Amikor nemrég a bokros fotósorozatokkal és a Spéder Zoltán-„leleplezésekkel” már korábban is mélyre süllyedt propagandamédia nyilvánosságra hozta Juhász gyermekelhelyezési ügyének részleteit, sokan felhördültek, mondván, mindez csak az érintettekre tartozik. Ez így is volna, leszámítva a bántalmazás vádját: az senkinek, egy politikusnak sem magánügye, hogy tesz-e ilyet. Elfogadhatatlan, hogy a propagandamédia „nőverő Juhászt” emleget, de nem ártana tisztán látnunk. Főként hogy aztán maga is elismerte, voltak köztük összezördülések. Ahogy a Magyar Narancs vezércikkében és másutt is sokan megfogalmazták: nővel márpedig nem dulakodunk, öt percig sem, nemhogy egy óráig. Az ártatlanság vélelme fennáll, de már az nyugtalanságra ad okot, amiket a pártvezető saját szájával elmondott.
Ha viszont a magánélet szentségére, a gyerekek érdekeire gondolunk, azt láthatjuk: épp Juhász az, aki folyamatosan a nyilvánosság elé vitte családját. Négy évvel ezelőtt akkori párjával és gyermekeivel kampányolt, sikeresen felzárkózva Rogán Antalhoz. A választást megelőző időszak egy pontján viccesen azt is bedobta: az ő társa szebb, mint Rogán felesége. Úton-útfélen családi képeikbe lehetett botlani, Juhász pedig olyan sztorikat osztott meg, mint hogy az óvodában a kislány barátnőjének nézik az anyját. A kapcsolat megromlása után a bulvárból tájékozódhattunk a Hámorival való romantikus egymásra találásról, majd a gyermekáldásról is. Legújabb kampányvideójában a politikus tejet melegít, miközben arról beszél, hogy Orbánék kezében semmilyen fegyver nincs.
Az utóbbi hetek valóban vérlázító fejleménye, hogy a kormánypártiak minden korábbinál nyíltabban kampányolnak óvodásokkal, ültetik ki a kicsiket beszédeikre. Sokan érezték úgy, hogy ezzel a fideszesek újabb határt léptek át. Köztük az Együtt elnöke is. Ne legyen a gyerek kampányeszköz – olvassuk Juhász februári közleményét, amiben ez áll: „Tűrhetetlen, hogy a politikusok mit sem sejtő gyermekeket használnak fel a cukiságkampányukhoz.”
Juhász Péternek igaza van. Mindez viszont nem csak az óvodákra áll. Nem túl ízléses az sem, amikor egy politikus a saját családját tekinti kampányeszköznek. Hát még ha a kormánypropaganda akciói után arra használja a nyilvánosságot, hogy nem közszereplő volt párját támadja, illetve újabb boldogságát reklámozza. Ő is tisztában lehetett azzal, hogy a volt társ nem fog kiállni, mégis privát beszélgetéseket hozott nyilvánosságra, miközben a bulvárlapok címlapján Hámorival mosolygott. Felelős vezető ilyet sem tesz: ő másokat képvisel, nem a családi ügyeivel villog a címlapokon. Különben hogyan várhatnánk, hogy hatalmon ne ugyanúgy cselekedjen, mint a mostani kormány? Utóbbi a ténykedésével rámutatott, mennyire fontos lenne, hogy magánéletünk biztonságban legyen. Hogy aki politikusnak áll, annak ne kelljen Ripost-fotósorozatoktól, Origo-cikkektől tartania. Ennek elérését biztosan nem segíti a folyamatos bulvárnyomulás.
