Mit kíván a női nemzet?

Újragondolt tizenkét pont arról, milyen intézkedésekre lenne szükségük a mai magyar nőknek.

6. Az állam nagyobb részvételét a nők gondoskodási terheinek csökkentésében!
Az egyenlő otthoni munkamegosztás elősegítéséért az apagyes bevezetését! A munkahelyek ne akadályozzák a férfiak otthoni szerepvállalását, legyenek tekintettel a férfiak apaszerepére is! A parlament járjon elöl jó példával, ne kezdődjenek ülések este tíz órakor! A bölcsődei hálózat fejlesztését és bővítését! A gyermeket egyedül nevelő beteg, fogyatékos gyermeket vagy idős, beteg hozzátartozót otthon ápoló (többségben) nők megbecsülését, segítését! Hatékonyabb gyerek- és idősgondozási rendszer kidolgozását, nagyobb állami szerepvállalást! A gondoskodás mint képzettséget igénylő szakma (és nem mint „természetes” női képesség) elismerését! Megfelelő bérezést és munkavédelmi intézkedéseket a nők által dominált ápoló, segítő, pedagógiai, valamint szolgáltató jellegű pályákon!

7. A nők reprodukciós jogainak biztosítását!
A menstruációs higiéniai termékek áfamentességét! A fogamzásgátlás jelentős mértékű tb-támogatását, kiterjesztve nemcsak a tablettára, de a hormonmentes megoldásokra, köztük az óvszerre is! Objektív, tényszerű, ideológiamentes szexuális edukációt az iskolákban! Szabad, ingyenes, biztonságos és – az előbbi intézkedésekből következően – kevés abortuszt! A szülészeti ellátás korszerűsítését, WHO-ajánlásokkal való harmonizálását, családbaráttá tételét civil szakértők bevonásával! A mesterséges megtermékenyítés tb-támogatását egyedülálló nők számára is!

8. A civilek partnernek tekintését!
A civil szervezetek üldözésének azonnali abbahagyását, az állami feladatot, például áldozatvédelmet ellátó civil szervezetek megfelelő elismerését, állami segítését!

9. Közérdekű plakátkampányokat!
A kormány gyűlölködés és saját pártérdekek helyett minden állampolgár politikai oldaltól független, valódi érdekét szolgáló ügyekben, objektív tények és szakmai megfontolások mentén (családon belüli erőszak vagy gyermekbántalmazás elleni küzdelem, jog- és egészségtudatosság, betegség-, bűncselekmény- és baleset-megelőzés stb.) indítson az adófizetők pénzén plakátkampányokat!

10. Emberi jogokra és erőszakmentességre nevelést!
Emberi jogi képzést, demokráciára, aktív állampolgárságra és önálló, kritikai gondolkodásra nevelést az iskolákban! A családon belüli és kapcsolati erőszak megelőzésének, valamint az erőszakmentes konfliktuskezelésnek a beépítését az oktatásba (akár az erkölcstan tananyagba)! Szakmai program kidolgozását, amelynek segítségével a pedagógusok érdemben tudnak reagálni az egyre fiatalabb gyerekek körében terjedő pornónézés okozta problémákra!

11. Nőket a tankönyvekbe és az általános nemzeti műveltségbe!
Legyen egyértelmű a diákok számára, hogy férfiak és nők közösen alakították a társadalmat és a kultúrát! Külön hangsúlyt a nők jogaiért küzdő történelmi személyekre – világnézeti szelektálás nélkül! –, mint például Teleki Blanka, Veres Pálné Beniczky Hermin, Hugonnai Vilma, Gárdos Mariska, Slachta Margit, Schwimmer Rózsa! A szexista tartalmak eltávolítását a tankönyvekből! Állami megemlékezést a magyar történelem jelentős nőalakjairól, nőegyesületeiről és a női választójogért folytatott hazai küzdelemről, több női utcanév, jelentős nőket ábrázoló köztéri szobrok, valamint magyar nőmúzeum vagy nemzeti női archívum formájában. Utóbbi alapjául szolgálhatna az Országos Széchényi Könyvtárban található Magyar Asszonyok Könyvtára (amelyet Benczúrné Boldizsár Kata Piroska 1924-ben ajándékozott az intézménynek); fontosnak tartanánk ennek gondozását, folyamatos bővítését, ismertebbé tételét!

12. Megfelelő szociálpolitikai intézkedéseket!
A szegények és hajléktalan emberek üldözésének és hibáztatásának, a szegénység miatti gyermekelvételeknek, valamint a prostitúcióra kényszerülő nők rendőri vegzálásának azonnali abbahagyását! Helyettük a futtatók és emberkereskedők üldözését, a szegénységben és prostitúcióban élők számára hatékony segítség nyújtását, ezen élethelyzetekből való kikerülés érdemi lehetőségének biztosítását!