Gyurcsány Ferencnek két és fél év, Robert Ficónak két és fél hét kellett, hogy felismerje: személye miniszterelnökként elfogadhatatlanná vált a társadalom többsége számára. Ján Kuciak oknyomozó újságírónak és menyasszonyának minden bizonnyal a fiatalember szakmai tevékenysége miatt kellett meghalnia. A szlovákiai közvéleményt joggal bőszítették fel az ügyek, amelyek Kuciak cikkei nyomán kaptak nagyobb reflektorfényt. Azt azonban még mindig nem tudni, pontosan mi állhat a kettős gyilkosság hátterében: amiről Kuciak korábban írt (például az őt meg is fenyegető kétes hírű vállalkozó, Marian Kocner ügyletei), netán amin dolgozott (az olasz maffia kelet-szlovákiai adócsalásai, uniós forrásokkal való visszaélései, a legnagyobb kormánypárton, a Smeren keresztül a kormányhoz fűződő kapcsolatai), vagy esetleg valaminek épp nyomára akadt.
Az emberek az utcára mentek, és előbb a meggyilkolt fiatalokra emlékeztek, majd már a kormány ellen tüntettek, tisztességes Szlovákiát és előre hozott választásokat követelve. Persze kétséges, hogy ezek az előre hozott választások a jelenlegi ellenzék esetleges győzelmével miként hozták volna el a tisztességes Szlovákiát. A legerősebb ellenzéki párt, az SaS (Szabadság és Szolidaritás) liberális, de euroszkeptikus, vezetője a smeresekhez hasonlóan maga is kapcsolatban áll az említett Kocnerrel. A Család Vagyunk politikai mozgalom vezetőjének nyolc nőtől tíz gyermeke van – de aggasztóbb a szlovák alvilággal folytatott viszonya, a maffiózókkal készült közös fényképek sora. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek első emberét csak azért nem ítélték el adócsalásért, mert ügye elévült. És akkor még ott van a neonáci eszméket valló Marián Kotleba-párt.
A Smer koalíciós partnerei, a Szlovák Nemzeti Párt és a Híd–Most ezért sem voltak könnyű helyzetben. A Híd kezdeményezte, hogy függesszék fel a kormányhivatal gyaníthatóan olasz maffiakapcsolatokkal bíró alkalmazottait, emellett nemzetközi nyomozócsoport felállítását indítványozta, hogy szakszerű, elfogulatlan, pártatlan és megkérdőjelezhetetlen legyen a vizsgálat és annak eredménye. Elérték azt is, hogy az utca által főbűnösnek kikiáltott Robert Kalinák belügyminiszter és Robert Fico is távozzon posztjáról.
A kormányválság egyik fordulópontja volt, amikor Fico a tüntetések hátterére utalva sorosozni kezdett. Hasonló kijelentésekre Szlovákiában korábban csak Kotleba ragadtatta magát. A magyarországi propaganda ekkor egy pillanatra elgondolkodott, miként kezelje a helyzetet, de Orbán Viktor kinyilatkoztatása után – aki a szlovák kormány megbuktatására szövetkezett háttérhatalmakat emlegetett – annál nagyobb vehemenciával vetette bele magát Fico megvédésébe. Ezzel gyakorlatilag az egész szlovákiai magyarságot Soros-bérenccé minősítették. Kit azért, mert kiment tüntetni a szlovák kormány ellen (lásd: MKP-sok, MKP-szimpatizáns civilek), kit azért, mert kikérte magának a sorosozást (hidasok). Csak hab a tortán, hogy a lesorosbérencezett MKP elnöke a Fidesszel kampányol április 8. előtt. Igaz, pártja is kedvezményezettje az átláthatatlan anyaországi pénzszórásnak.
A sorosozás volt az a pont, ahol a Hídnál is elgondolkodtak, hogy együtt lehet-e működni egy összeesküvés-elméleteket hivatalos kormányzati állásponttá tevő miniszterelnökkel. Mennyire tért vissza az a Robert Fico, akit a Jan Slotával és Vladimír Meciarral közös első kormányzása során megismertünk? – erről is szólt a Híd országos tanácsának ülése, ahol az előre hozott választásokról szóló tárgyalásról döntöttek, azzal a kitétellel: amennyiben alapvetően változik a helyzet, az elnökség felülbírálhatja a határozatot.
És a helyzet alapvetően változott meg azzal, hogy Szlovákia miniszterelnöke, Robert Fico – az ország történetében először – önként távozott a székéből. (A sorosozást nem vette be a szlovákiai belpolitika gyomra.) A kormánykoalíció viszont maradt – és a válság a személyi átalakításoknak, illetve a húsvéti ünnepeknek hála csillapodni látszik.
Fico régóta tervezte visszavonulását a mindennapi politikai csatározásoktól, amiben szívproblémái is közrejátszhattak (két éve meg kellett operálni). Köztársasági elnöki álmait Andrej Kiska összetörte 2014-ben. Kinézte magának az alkotmánybíróság elnöki posztját is, de úgy tűnik, az a terve sem válhat valóra. Mindezek ellenére amikor felajánlotta lemondását, és Kiska megköszönte eddigi szolgálatait, közölte: még nem készül végleg távozni. A válság által megtépázott, de továbbra is legnépszerűbb párt elnökeként, a kormány ügyeiről döntő koalíciós tanács tagjaként a szlovák politika fontos szereplője marad. Az ellenzéki sajtó szerint továbbra is ő fogja irányítani a kormányt, és Peter Pellegrinin, az új miniszterelnökön múlik, ki tud-e lépni elődje-pártvezetője árnyékából.
Magyarországon egyelőre nincs az a miniszterelnök személyéhez, családjához, közeli barátaihoz, munkatársaihoz, gázszerelőjéhez kapcsolódó botrány (figyelmeztessen bár az OLAF, nyomozzon az FBI vagy akárki), hogy felvetődjön Orbán Viktor lemondása. Igaz, harmadik ciklusa során nem is került olyan szorult helyzetbe, mint Gyurcsány vagy Fico. Személye azonban, bármi legyen április 8-án az eredmény, a társadalom többsége számára elfogadhatatlan. Így ha netán maradhat, akkor a Smer és a Fidesz, illetve a Fico és közte meglévő kifejezett hasonlóságok ellenére a különbségek válhatnak markánsabbakká.
A szerző felvidéki újságíró
