Belháború: gyógyító intézmény a célkeresztben

Nem egy autópálya- vagy futballstadion-építkezést, oligarcháknak nevezett magyar vállalkozók cégeit, hanem egy kórházat vettek a célkeresztjükbe.

Az ilyen bevatkozások aránya jelenleg csak 39 százalék Fotó: Kurucz Árpád

Hazai példánál maradva, aki a magyar politikai elit részeként nemzetközi szinten konspirált módon Magyarország érdekei ellen lép fel, vagyis ellenérdekű titkosszolgálattal együttműködik, az hazaáruló. Aki viszont nyíltan teszi mindezt, a demokráciá­ban biztosított szabad véleménynyilvánítás téves felfogásából eredően, az erkölcstelen hazaáruló. A politikai szerep ugyanis a megválasztottaknak a többség érdekének a szolgálatára ad mandátumot, nem pedig egyéni vagy pártérdekek képviseletére.

A lőfegyverekkel vívott háborúban – hisz a közfelfogásban a háborúról alkotott kép még mindig ez – támadás esetén valóban előfordulhat, hogy nem katonai objektum is áldozatul esik. Ilyen körülmények között ritka, de életszerű, hogy akár egy kórházat is találat érhet. Ugyanakkor arra, hogy egy gyógyító intézményt célzottan lőjenek, egyetlen tábornok sem ad utasítást.

Ha mégis van erre példa, az kizárólag egy fanatikus katonai vezetés alatt következhet be. Ezért különösen érthetetlen vagy inkább elborzasztó, hogy napjaink hibrid háborújában, ahol a küzdő felek kezében az egyik legpusztítóbb fegyver a nyilvánosság, azaz a média ereje, szándékosan támad valaki egy kórházat. A magát semlegesnek beállító, bár cselekedeteiben egyértelműen balliberális érdekeket szolgáló média számos képviselője szándékosan kikezdte az Országos Onkoló­giai Intézetet, amivel átlépett minden erkölcsi határt.

Szándékosan, előre megfontolt politikai érdek mentén állítottak pellengérre egy gyógyító intézményt. Olyan objektum lett célpont, ahol pártállástól és ideológiai meggyőződéstől függetlenül gyógyítanak minden arra rászoruló beteget.

Nem egy autópálya- vagy futballstadion-építkezést, oligarcháknak nevezett magyar vállalkozók cégeit, hanem egy kórházat vettek a célkeresztjükbe. Mi ez, ha nem a háború egy már-már végső stádiuma? Hisz kórházat és más civil objektumokat még a klasszikus háborúkban is legfeljebb az utolsó szakaszban érhet el a rombolás szele.

„Azt hiszem, hogy már a harmadik világháború közepében vagyunk” – nyilatkozta Kingsley Donaldson volt brit katona, aki Paul Cornishsal közösen írt könyve (2020: World of War) kapcsán a Hvg.hu riporterének adott interjút. Apropó, a HVG egyike volt azon harcias médiumoknak, amely részt vett az Országos Onkológiai Intézet elleni hadjáratban.

Szóval lehet, hogy a HVG szerkesztősége egyetért azon tétellel, hogy a háború korát éljük, ezért bármit támadhatnak. Amennyiben ez így van, érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy e harcot feltétlenül egy országon belül, egymás ellen kell-e megvívnunk, vagy inkább összefogni a nagyon is látható külső ellenséggel szemben. A sebesültjeinket pedig szükség esetén a kórházaink gyógyítóira bízhatnánk, hacsak addigra le nem romboljuk saját egészségügyi intézményeinket és a beléjük vetett közbizalmat.

Mert ha megzavarják egy magas presztízsű és szakmailag elismert gyógyászati intézmény működési rendjét, azzal éppen hogy a betegeknek ártanak a legtöbbet. Nem az ellátásra várakozók érdekét szolgálja, ha a szenzációra éhes balliberális sajtó és média, kijátszva a belső házirend előírásait, előzetes ott-tartózkodási engedélyt nem kérve, jogellenesen, forgatási engedély hiányában a kórházba bejutva, demonstratív módon megbénítja az intézmény napi működését.

Az sem az ellására jogosultak érdekét szolgálja, amennyiben az ellenzéki televízió munkatársa magát rákos beteg aggódó hozzátartozójának kiadva folyosói interjúkat készítget orvosokkal és betegekkel az intézményben állítólag uralkodó áldatlan állapotokról.

A zavarkeltés megszüntetése és a közbizalom helyreállítása közérdek.

A szerző titkosszolgálati szakértő