A Soros-hálózat csapdájában

A jogállamiság eszméjét egykor éppen az olyan önkényes hatalomgyakorlás ellen dolgozták ki, amilyet a választópolgári legitimáció nélküli Soros-szervezetek és elvbarátaik egész Európában gyakorolni próbálnak!

Billionaire investor George Soros of Soros Fund Management attends the annual meeting of the World Economic Forum (WEF) in Davos January 26, 2013. REUTERS/Pascal Lauener (SWITZERLAND - Tags: POLITICS BUSINESS HEADSHOT) - LR1E91Q0RVHT7 Fotó: Pascal Lauener

A Soros-féle „független” jogállamiságféltő hálózat „szabadságszakértője”, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a következőket hirdeti a honlapján: „Fontos leszögezni, hogy a TASZ értéknek tartja a sokszínűséget. Abban hiszünk, hogy a társadalmi sokszínűség alapvetően jó dolog: fejlődéshez vezet, ha minél többféle ember érintkezik és alakítják a közügyeket.” Ebből látható, hogy a TASZ szerint jó dolog lenne, ha Magyarországon megvalósulna a „társadalmi sokszínűség”, azaz a nyílt társadalom, ahol a bevándorlóknak joguk lenne a magyar közügyek alakítására.

Úgy fest, a TASZ szerint a magyar közügyek alakítására csak azoknak a választópolgároknak nincsen joguk, akik a Fidesz–KDNP-re szavaznak. A kormánypártok szimpatizánsai ugyanis mindig egy olyan kormányt juttatnak hatalomra, amelyik az illegális migráció megfékezéséért és a nemzetállamok fennmaradásáért küzd, a kereszténységet és a hagyományos családmodellt pártolja, elsőrendű feladatának tekinti az állampolgárok biztonságának és valódi szabadságának megóvását. Mindez azonban gátolja a jogállamiság-féltő álcivil szervezetek által óhajtott liberális nyílt társadalom megvalósulását, ahol csak akkor lehetnénk szabadok, ha a TASZ által árult „szabad” feliratú pólót magunkra vennénk.

Mindez jól mutatja, hogy a „független jogvédő civil szervezetek” egyvalamitől biztosan függetlenek: mégpedig a választópolgárok akaratától. A többség zsarnoksága miatt siránkozó jogvédőknek az általuk kiszemelt kisebbség diktatúrájával semmi bajuk sem lenne. Ezért az NGO-k lehet, hogy állításuknak megfelelően a mindenkori kormányokkal szemben védik a szabadságjogokat, de kizárólag csak a nemzeti, jobboldali kormányokat támadják.

Az NGO-k azt is gondolhatják, hogy az euró­pai uniós támogatás függetlenségük és szakmaiságuk látszatát erősítené, mintegy legitimálná jogállamiság-féltő tevékenységüket. Elegendő itt arra gondolnunk, hogy a bíróságok függetlensége miatt állandóan síró-rívó Helsinki Bizottság a bíróságoknak tartott érzékenyítőkurzusaikat érő kritikákat azzal hárította el, hogy arra az EU-tól kaptak támogatást. Ha a jogállamiság kérdését az EU-s források kifizetésével is összekapcsolnák, a Soros-féle külföldről finanszírozott, politikai aktivista szervezetek zsaroló pozícióba kerülnének. Ha ugyanis a magyar kormány nem teljesítené kívánságaikat, az az országnak anyagi hátrányokkal járna, és ezzel az NGO-k az állam szuverenitását is felszámolnák.

E projektjük véghezvitele érdekében a jogvédő szervezetek reggel, éjjel meg este azt bizonygatják, hogy Magyarországon sérülnek az „európai értékek”, a jogállamiság, a demokrácia, ezért a hetes cikkely szerinti eljárás lefolytatása szerintük jogszerű és kívánatos.

Ezt a felfogásukat igyekeznek terjeszteni Európában. Így, miközben a brüsszeli bevándorláspárti elit a jogszabályokat negligálva, diktatórikus módon, a nemzetállamokat felszámolva egy központosított Európai Unió megteremtésén fáradozik, a Helsinki Bizottság társelnöknője a többi Soros-féle álcivil szervezetből verbuvált színtársulatával csaknem minden hazánkba látogató diplomatának elsírja, hogy Magyarországhoz képest Észak-Korea a szabadságjogok őshazája. (Érdekes módon ebben nem látnak semmilyen ellentmondást.)

Az „üldözött civilek” a súlytalan ellenfékekről szóló színdarabjukat külföldön is minden adandó alkalommal előadják. Október elején például Brüsszelbe siettek, hogy a LIBE-bizottságban – a nagyobb gázsi reményében – a „civil” szervezetek nagyszerűségét ecseteljék. Ennek alapján nem nehéz kitalálni, hogy a LIBE-bizottság – saját hasznavehetetlenségét újfent bizonyítva – még a járvány idején is miért a magyar jogállamiság kérdését tekinti az EU legnagyobb problémájának.

E forgatókönyv alapján járnak el az álcivilek által befolyásolt hazai ellenzéki politikusok mellett a liberális EP-képviselők is. Eljárásuk nem meglepő, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy ők önként és dalolva utasításokat hajtanak végre. Nyilatkozataikban eddig is ugyanazt a liberális lózunglajstromot olvasták fel a magyar kormánnyal kapcsolatban – első helyen említve a „civilek vegzálását” –, amit a jogvédőktől már ezerszer hallottunk. A legitimáció nélküli NGO-khoz hasonlóan a képviselők megtévesztő módon úgy adják elő mondókájukat, mintha az egész magyar társadalom nevében beszélnének, amelynek tagjai arra várnak, hogy valaki megmentse őket.

A kormánypártok szavazói azonban éppen azt várják el a kormánytól, hogy a liberálisoktól és az NGO-któl mentse meg őket. Érdekes módon a jogvédők és a szolgáikként tevékenykedő brüsszeli funkcionáriusok diktatórikus védelmét még most, a járvány idején sem lehet visszautasítani, pedig a felmérések azt mutatják, hogy az állampolgárok több mint nyolcvan százaléka egyetért a kormány intézkedéseivel. Így az NGO-k által behálózott politikusok még ezekben a napokban is azt szajkózzák, hogy a magyar koronavírus-törvény a jogállam felszámolását és az „orbáni diktatúra” kiépítését szolgálná. Nem meglepő, hogy az Európa Tanácsban is mindig van valaki, aki ugyanazt mondja, amit a független jogvédők kitalálnak.

A pénzük után futó jogvédők ugyanis gyomorforgató módon a mostani veszélyhelyzetet is a saját pecsenyéjük sütögetésére próbálják kihasználni. Ezért a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényjavaslatról a valóságtól elrugaszkodott, diktatúrával vádaskodó „szakvéleményt” tettek közzé, amelyben elhallgatták a törvényjavaslatban meglévő fékeket és ellensúlyokat. A jogvédők egyik fő félrevezető technikája éppen az, hogy sosem bontják ki az igazság minden szálát. Ők ugyanis akár valótlanságokat is terjeszthetnek a magyar kormányról, mert az a véleménynyilvánítás szabadsága.

Róluk viszont igazat sem szabad mondani, mert az a civilek vegzálása. Abban viszont a „szakértők” nem látnak semmi ellentmondást, hogy ha valóban diktatúra lenne, vagy a kormány a veszélyhelyzetet annak megteremtésére akarná felhasználni, vajon miért bajlódik azzal, hogy rendeleteihez megteremtse a törvényes alapokat?

Egyes visszaemlékezésekből kiderül, hogy amikor a valódi diktatúra idején, a recski táborból néhány fogvatartottnak sikerült Ausztriába menekülnie, és elmondták, mi történt velük, nem hitték el a beszámolóikat. A Soros-szervezetek által készített hazug, álszakértő jelentéseknek azonban minden szavát szinte isszák az Európai Unió globalista politikusai, hiszen az abban foglaltak saját politikai céljaik eléréséhez nyújtanak segítséget.

A jogállamiság eszméjét egykor éppen az olyan önkényes hatalomgyakorlás ellen dolgozták ki, amilyet a választópolgári legitimáció nélküli Soros-szervezetek és elvbarátaik egész Európában gyakorolni próbálnak!

A szerző jogász, egyetemi docens