Minél rosszabb, annál jobb – az ellenzéknek

Az ellenzéki politikusoknak a kormánynak való ártáson kívül semmi, de semmi nem számít, sem nemzetérdek, sem emberiességi szempontok, de még a saját jól felfogott választópolgári érdek sem.

A jobbikos képviselő a levezető elnökre sem hallgatott Fotó: MTI/Illyés Tibor

Utóbbi ugyebár Adolf Hitler hatalmát volt hivatott kiterjeszteni, s a birodalmi kormánynak megadni a törvényalkotás jogát.

Az ellenzék ismét megtalálta a módját annak, hogy egy olyan jogszabályt, ami az adott helyzetben közelebb visz egy mindenkit érintő válság megoldásához, miként bélyegezzen meg úgy, hogy tudat alatt (is) ható mérget terjesszen az adott körülmények között példásan helytálló kormány vonatkozásában.

Igen, itt állunk.

A konzervatív oldalon soha nem gondoltuk volna, hogy lesznek a magyar parlamentnek olyan tagjai, sőt mára már véleményvezérei, akikhez képest a pufajkás Horn Gyula vagy a nemzetstratégiai kérdésekben ismételten félretájékoztató, körmönfontan, de jól beazonosíthatóan nemzetellenes Kovács László, a lassan és tagoltan hazudó Lendvai Ildikó valamiféle magasabb rendű minőséget képvisel.

De amit a jelenlegi ellenzék művel már évek óta – a Mi Hazánkat leszámítva, de a Jobbikot bőven beleértve –, az immár nemcsak nemzetpolitikai szempontból gyalázat, nemcsak a magyar nemzeti közösség létérdekeinek elárulása, mint például a migránskérdéshez vagy a családvédelmi akciótervhez való hozzáállásuk, hanem a legelemibb emberiesség szempontjából is botrány.

Ráadásul, jó eséllyel, kontraproduktív is. Felmérések sora bizonyítja, hogy a lakosság elsöprő többsége egyetért a kormány válságkezelő lépéseivel. Ha az ellenzék célja az lenne, hogy a maga népszerűségét növelje, akkor nyilván támogatná abban a kormányt, ami egyik oldalról hasznos az egész magyar társadalom számára, hisz közelebb visz a válság megoldásához, másrészt neki is hasznos, hiszen találkozik az ő választóik többségének egyetértésével.

De nekik nem a saját pozíció erősítése az elsődleges. Nekik mindennél fontosabb a kormány hitelének, presztízsének, imázsának roncsolása.

Ezért dolgoznak fokozott tempóban vírusválság idején is a kamumémgyáraik, amelyek statisztikai, ellenőrizhető tények kérdésében is hazudnak, ezért alakította, míg tehette az operatív törzs sajtótájékoztatóit kihallgatássá az ellenzéki sajtó, ezért keltenek hangulatot minden eszközzel a vírus ellen küzdő kormánnyal szemben, és ezért nem szavazták meg a házszabálytól való eltérést mondvacsinált, hazug ürügyre hivatkozva.

Mintha nem lenne a napnál világosabb, hogy ez az eltérés két dolgot célzott: egyrészt az alkotmányosság megőrzését, másrészt a védekezés hatékonyságának optimizálását. S azt is érdemes leszögezni, hogy bár sok mindent nem tudunk még erről a vírusról, de azt sejteni lehet, hogy az ellenzék által emlegetett 60 vagy 90 nap múlva lehetünk olyan helyzetben, hogy nem lesz mód összehívni a parlamentet. Amennyiben pedig le­jár a különleges jogrend határideje és nincs mód a meghosszabbításra, akkor vagy a ország vírusvédelmi stratégiájának hatékonysága csökken nagyságrendekkel, vagy alkotmányos szempontból kerülünk ex lex állapotba.

Az ellenzéknek pedig pont ez a célja.

Amint azt a parlamentet sajnálatos módon elhagyó, egyszerre kormányellenes és elvszerű, a maga értékrendjéhez hű Schiffer András is leszögezte nemrégiben, az ellenzék eldékásodott, magyarán Gyurcsányhoz züllött a Momentumtól a Jobbikig, programja pedig az O1G betűszóban ragadható meg. Nekik a kormánynak való ártáson kívül semmi, de semmi nem számít, sem nemzetérdek, sem emberiességi szempontok, de még a saját jól felfogott választópolgári érdek sem. Ezek tényleg úgy gondolkodnak, hogy minél rosszabb az országnak, annál jobb nekik. Nincs ebben semmi meglepő, de még új sem.

Voltunk már ilyen helyzetben. Hogy valójában mondta-e Károlyi Mihály, a mai ellenzék felvállalt szellemi-politikai elődje, hogy „minél kisebb lesz Magyarország, annál nagyobb leszek én”, szinte mellékes, mert kormányának majd minden cselekedete arra utalt, hogy így gondolkodott. Meg is lett az eredmény, a történelmi Magyarország száz év ezelőtti szétdarabolása.

Most magyarázhatja az ellenzék, valamint annak sajtóholdudvara a magyarázhatatlant, telefonálgathat Jakab Péter uszítva a kormány ellen, járathatják csúcsra kamuportáljaikat, azt nem fogják tudni lemosni magukról, hogy egy világjárvány idején (nem írom, hogy kellős közepén, mert attól tartok, messze nem vagyunk még a közepén) a vírus oldalára álltak a magyar emberekkel szemben.

A szerző jogász, politológus