Tehát javul a közhangulat és a közérzet. Főleg ha rá is pattanunk a szerkezetre. Ami valóban megváltoztathatja a környezetünket és benne magát az embert. Sokan vannak ugyanis, akiket egyáltalán nem motivál, hogy a sportipart soha nem látott magasságokba emelő jelmezben tekerjenek hegynek fel a negyven fokban (jön majd az is), a gutaütés határán, veszélyeztetve ezzel a saját és a közlekedés egyéb szereplőinek testi épségét, viszont örömmel gurulnának szelíd lankákon fütyörészve. Aztán meg visszaállhatna a rendes vidéki életkép is.
Nemrég még a falusi folklór szerves részét képezte a közepesen ittas kerékpározás (elől kasza, hátul gázpalack, szigorúan keresztben), ám manapság már autóval járnak a népek a boltba is, de a városi emberek jelentős része is szívesen ülne nyeregbe, jelentősen átrajzolva ezzel a légszennyezettségi térképet, valamint a munkába járási szokásokat. Azokról nem is beszélve, akik már elérték azt az életkort, amikor az elektromos rásegítés egyenesen áldás. És akkor még ott van az éppen a Covidból lábadozó turizmus. Amennyiben mindennek a tetejébe el lehetne érni azt is, hogy két fröccs után ne vigyék el kurtavasban a rásegített szelíd, környezetbarát borturistát, az ágazat odalenne a boldogságtól.
A dologhoz tartozik, hogy a Magyar Kerékpárosklub és a Magyar Kerékpáripari és Kereskedelmi Szövetség harmincszázalékos, de legfeljebb kétszázezer forintos támogatást javasol, amit az itthon összeszerelt kerékpárok esetében növelnének. A magam részéről ezt a történetet megdobnám még egy nullaszázalékos hitellel, és hajrá!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!