Klíma és kerékpár

A városi emberek jelentős része szívesen ülne nyeregbe, átrajzolva ezzel a légszennyezettségi térképet.

2020.06.07. Szentendre Szentendre kerékpárút, kerékpár, bicikli, Duna Fotó: KUrucz Árpád Fotó: Kurucz Árpád

A faluban, ahol élek, az elmúlt napokban volt két villámárvíz. Sárnak hömpölygésével, ahogy kell, ami patak híján különösen érdekes jelenség. Szakad az eső, mint Macondóban, és olyan szél tombol, hogy felesleges bármit is összeszedni a kertből, majd a végén, egyszerre. Nagyjából egy hete megy ez így. A legbetegebb június, amióta az eszemet tudom. Méltó módon váltotta a csontszáraz májust, valamint a rövidgatyás márciust. Cserébe és mindeközben Verhojanszkban éppen 38 fokot mérnek. Celsiusban és pluszban. Hogy hol van Verhojanszk? Szibériában. Azon belül is az északi félteke leghidegebb pontján, az északi sarkkörtől északra, tehát mindenféleképpen nagyon északon.

Verhojanszk néha világszerte felbukkan a hírösszefoglalókban, például amikor tartósan mínusz hatvan fok alá csökken a hőmérséklet, amit a helyiek egyáltalán nem tartanak különösnek, tekintve, hogy erre vannak berendezkedve, amióta világ a világ. A mostani, 38 fokos hőmérséklet viszont jelentősen meghaladja a júniusi maximum-hőmérsékleti átlagot, ami arrafelé húsz fok. Mivel a mi falunkban annyi nincs most a házakban, ezért begyújtunk. Így élünk vidéken, és alig valamivel unjuk jobban ezt az egész macerát, mint a karantént. A kettő persze összefügg, ez elég világos, csendesebbek is a néhány hónapja még kórusban nevetgélő klímaszkeptikusok. A verhojanszkiak meg azzal vonulnak be a végtelennek tűnő történelembe, hogy ismét növekedett a bolygónk egy adott pontján mért legnagyobb hőmérséklet-ingadozás (az abszolút minimumnak és maximumnak a különbsége), az új rekord 105,8 fok. (Szórványos taps.)

Ezért (és nem csak ezért) aztán a magyar kormány irányából érkező legjobb heti hír, hogy fontolgatás van. Jelesül, ahogy ez kinéz, megfontolja és kiterjeszti a kormány az elektromos járművekre járó állami támogatást a rásegítéses kerékpárokra is. Lefordítom, ha minden jól megy, olcsóbb lesz a baromi drága villanybicaj. Történik mindez azután, hogy a Magyar Kerékpárosklub és a Magyar Kerékpáripari és Kereskedelmi Szövetség a hónap elején azzal az ötlettel fordult az innovációs és technológiai miniszterhez, hogy az elektromos autók és motorok mellett a kerékpárok után is járjon állami támogatás, amitől Palkovics László nem zárkózik el, sőt. Ha így lesz, az több légy egy csapásra. Először is lássuk be, a köztudatba azért befészkelte magát az a gondolat, hogy az elektromos autók állami támogatása csupán a Föld megmentőjének szerepében tetszelgő gazdagok megsegítése, a bicikli meg azért mégiscsak egy demokratikus valami, főleg ha az ember észszerű határokon belül marad vásárláskor, és a lomis piacon szerzi be a járgányt.

Tehát javul a közhangulat és a közérzet. Főleg ha rá is pattanunk a szerkezetre. Ami valóban megváltoztathatja a környezetünket és benne magát az embert. Sokan vannak ugyanis, akiket egyáltalán nem motivál, hogy a sportipart soha nem látott magasságokba emelő jelmezben tekerjenek hegynek fel a negyven fokban (jön majd az is), a gutaütés határán, veszélyeztetve ezzel a saját és a közlekedés egyéb szereplőinek testi épségét, viszont örömmel gurulnának szelíd lankákon fütyörészve. Aztán meg visszaállhatna a rendes vidéki életkép is.

Nemrég még a falusi folklór szerves részét képezte a közepesen ittas kerékpározás (elől kasza, hátul gázpalack, szigorúan keresztben), ám manapság már autóval járnak a népek a boltba is, de a városi emberek jelentős része is szívesen ülne nyeregbe, jelentősen átrajzolva ezzel a légszennyezettségi térképet, valamint a munkába járási szokásokat. Azokról nem is beszélve, akik már elérték azt az életkort, amikor az elektromos rásegítés egyenesen áldás. És akkor még ott van az éppen a Covidból lábadozó turizmus. Amennyiben mindennek a tetejébe el lehetne érni azt is, hogy két fröccs után ne vigyék el kurtavasban a rásegített szelíd, környezetbarát borturistát, az ágazat odalenne a boldogságtól.

A dologhoz tartozik, hogy a Magyar Kerékpárosklub és a Magyar Kerékpáripari és Kereskedelmi Szövetség harmincszázalékos, de legfeljebb kétszázezer forintos támogatást javasol, amit az itthon összeszerelt kerékpárok esetében növelnének. A magam részéről ezt a történetet megdobnám még egy nullaszázalékos hitellel, és hajrá!