Bizony, kemény fába vágja fejszéjét az, aki arra vállalkozik, hogy pontos látletetet készít mindazon alapvető folyamatokról, amelyek napjainkban hatják át a földkerekséget. Hiszen már a gazdasági, demográfiai, technikai, szociális, éghajlati, környezeti stb. viszonyok puszta számbavétele és konkrét elemzése is komoly erőfeszítést igényel. S ha ez a vállalkozás mégis sikerülne, úgy vélem, hogy a fontosabb trendek tekintetbevétele aligha rajzolná ki az egyértelmű fejlődési tendenciát; inkább valamiféle kusza, tekerődző, vibráló pontokból összeálló mozgás képe rajzolódna ki előttünk, amelyben egyes területek előbbre kerülése mások visszaesésével járna együtt.
Mi állhat e görcsös rángatózások hátterében, amelyeknek nemhogy a kezelése, hanem olykor még puszta előrejelzése is roppant nehézségekbe ütközik? (Példának okáért gondoljunk a Covid–19-vírusra.) Az egyes részterületek vizsgálata helyett próbáljunk közös forrásukhoz visszanyúlni! Ehhez jó segítséget nyújt a múlt század egyik népszerű munkája, José Ortega y Gasset könyve, A tömegek lázadása, amely kereken kilencven évvel ezelőtt jelent meg először. E könyv második része e kérdéssel kezdődik: Ki uralkodik a világban? A téma aktualitását jól mutatja, hogy ugyanez a kérdés napjainkban feltehető ugyanúgy.
A kérdésfelvetésben nem is annyira a „ki”, hanem az „uralom” mibenléte a lényeges. Uralmon, uralkodáson többnyire a politikai erő, a kényszerítés képességét értjük, holott, mint ahogy Ortega finom elemzése kimutatja, az uralom nem annyira a puszta erőn, hanem inkább a hatalom nyugodt gyakorlásán, a közvélemény általi elfogadottságon nyugszik. Ezért is idézi Talleyrand Napóleonhoz intézett figyelmeztető szavait: „A szuronyokkal, uram, mindent lehet csinálni, egyet kivéve: rájuk ülni.” Innen van az, teszi hozzá, hogy „az uralkodáshoz nem ököl, hanem fenék kell”.
Ortega abban a világtörténelmi korszakban vetette papírra esszéjét, amikor a korábbi európai hegemónia, világuralom kétségessé vált, mi több, komolyan megrendült; s ez meggyőzően mutatja, hogy tétele kiegészítésre szorul: az uralomhoz a fenék (vagyis a közvélemény általi elfogadottság) mellett bizony ökölre is szükség van. Viszont maradéktalanul helyes a levont következtetés: „Ha nincs szellemi hatalom, ha nincs valaki, aki uralkodjék, elhatalmasodik – eme hiány mértékében – a káosz az emberiségen.” Igen, e döntő körülmény fennállása miatt ma éppúgy káosz uralkodott el az emberiségen, mint kilencven esztendővel ezelőtt.