Soha ne felejtsük el, hogy minden egy egérrel kezdődött, mondta állítólag Walt Disney, amikor egy alkalommal áttekintette birodalmát. Akkor már volt mit. A sokat nélkülöző csóró srác a bátyjával létrehozta a világ egyik legnagyobb média- és szórakoztatóipari vállalatát. Ami azóta is kiválóan működik, terjeszkedik, vizuális kultúrát és ízlést formál, milliós tételben.
Más kérdés, hogy az alapító atya mit szólna mindahhoz, ami ma a Walt Disney Company berkein belül és körülötte zajlik. Mert az előjelek sokasodtak, ahogy az már lenni szokott, majd az események felgyorsultak és önálló életet kezdtek el élni. Mert van az úgy néha, hogy az egész világon végigsöprő változásokhoz csak a kezdő lökést kell megadni, aztán megy minden, mint a karikacsapás, önként és dalolva, a túltoltat is túllicitálva, egészen a tragikomédiáig. Vegyük például a csókjelenetet Disney egyik híres munkájában, a Hófehérke átrajzolásában. Generációk nőttek fel a tudatlanságnak abban a szörnyűséges állapotában, amely sajnálatosan nélkülözött bármiféle progresszív elemet, hogy a férfi herceg egy adott ponton megcsókolja a nő Hófehérkét, és mivel az ilyesmi előfordul, majdnem minden el van sikálva, lehet menni aludni. Már amennyiben ez lehetséges, mert a Grimm tesók szokásukhoz híven azért odatették magukat rendesen, évekre szóló muníciót szolgáltatva a gyermekpszichológusoknak.
Aztán mindez egyszer csak megváltozott. Most ott tartunk, hogy bizonyos vélemények szerint a gyerekeket inkább arrafelé kellene terelni, hogy az bizony aggályos, ha egy eszméletlen nőt a beleegyezése nélkül szájon csókolnak. És lehetetlen, hogy esetünkben igaz szerelemről lenne szó, tekintve, hogy csak az egyik fél tud a történtekről. És ez a jelenet arra tanítja a gyerekeket, hogy egy csók akkor is csók, ha csak az egyik fél akarja. Ez persze egy bődületes baromság, a gyerekek tojnak az egészre, mint ahogy arra is, hogy a főhősnő hét fogyatékkal élő bányásszal él egy háztartásban, ami viszont nem zavarja a megszállott kritikusokat.