Ugye azt nem kell külön elmagyarázni, hogy mekkora különbség van a valóban bántó és sértő négerezés és a tényszerű feketézés között? (Meg aközött, hogy az illető dühösen/komolyan vagy viccelődve fogalmazza meg a mondandóját.) Hogy mást ne mondjunk, a hazai és a nemzetközi sajtó alapesetben lelkendezve szokott beszámolni arról, ha egy fekete alelnök lesz, filmet rendez vagy főszerepet kap.
A szín megnevezése tehát nem számít bűnnek, de csak egy pillanat erejéig képzeljük el, mi történne, ha ugyanezek az eredmények úgy lennének találva, hogy mondjuk Supermant végre egy „néger” fogja játszani. Ugye mindenki érzi a különbséget? Higgyék el, ők is. Pont ezért hamisítottak hírt.
Mert tudják, hogy idehaza az, ha valaki viccesen feketének nevez egy feketét, nem háborítja fel az embereket, de a nagy nyilvánosság előtt elkövetett négerezés azért már igen sok helyen kiveri a biztosítékot. Úgyhogy kvótanégerezést hazudtak. A történetünk lezárása már-már közhelyes.
Az önérzetes Aogó először árulkodva felnyomta kollégáját: vamzerkedve megosztotta a nyilvánossággal az eltévedt üzenetet, majd a Hertha a szokásos ügymenetnek megfelelően, ahogy Petrynél már megtapasztalhattuk, azonnal elbocsátotta Lehmannt. Az elbocsátásról ugyan valóban sok médium beszámolt, de Petry óta sok víz lefolyt a Dunán, az első áldozat megacélozta a szíveket és a lelkeket.
Lehmann már csak az a második lehetett, akinek a története hallatán mindössze unottan felnéztünk és rezignáltan nyugtáztuk, hogy ilyen hely lett Európa.
Szomorú.
A borítóképen: Jens Lehmann német labdarúgókapus, a német labdarúgó-válogatott korábbi első számú kapusa a német Sport Bild díjátadó ünnepségén Hamburgban 2019 augusztus 19-én.
Fotó: MTI/EPA/Focke Strangmann
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!