„És mi az az alkotmányozási folyamat, ami stabil és demokratikus Magyarországhoz vezet? Sok az olyan kontraproduktív próbálkozás, mint ami Chilében történt. Talán meglepő Magyarországnak ezt javasolni, de a legjobb példa szerintem Kenya. Ott többször is sikertelenül próbálkoztak, aztán felállítottak egy szakértő bizottságot. Az széles körben konzultált, de az alkotmány tervezetét ők írták, szemben Chilével vagy például Izlanddal, ahol gyakorlatilag közösségileg írták. Minél jobban bevonod az embereket a tervezet írásába, annál kevésbé fog működni. Ugyanakkor minél jobban elzárod a folyamatot a demokratikus beleszólás elől, szintén annál kevésbé fog működni. Az egyik véglet Szájer, aki megírta az Ipadjén, a másik Chile, ahol a nép által választott testület írta, akik azt sem tudták, mit csinálnak, miközben az egyik oldal felé húztak, és mással nem konzultáltak.”
Na kérem, remélem világos! Szegény Batsányink még Párizsra vetette vigyázó szemét – ma már nem vetné! –, ám Scheppele Kenyára veti. Onnan jön a tuti. Onnan, ahol a Kikujuk meg a Kalendzsinok vidám törzsi háborúkat vívnak a Luo-kal és a Luhjákkal, ezek szünetében a pásztorok a földművesekkel háborúznak a vízért meg a földért, s ha ők is belefáradnak kicsit, akkor ott vannak a klánok, a Garissák, a Turkanák, a Marsabik, akik vidáman öldöklik egymást az állatállományért meg víznyerő helyekért. Ám ha ez még mindig nem lenne elég demokratikus, akkor még ott vannak északkeleten a szomáliaiak, akiket vidáman irt az Al-Shabaab terrorszervezet, vagy maguk lépnek be ebbe a terrorszervezetbe másokat irtani, a kenyai biztonsági erők pedig kollektíven irtják őket, merthogy, ugye, terroristák. Az utolsó nagy etnikai tisztogatás persze már „régen” volt, 2007 és 2008 környékén, azóta csupán ezek a kis tömeggyilkosságok vannak. Az a nagy alkotmányos reform pedig rendesen felerősítette a törzsi ellentéteket. Ja, és közbiztonság az gyakorlatilag nincsen.
Ebbe van beleszeretve Scheppele, és ezt ajánlja minekünk, mint követendő példát.
