Berlin második eleste

Az erőszakos LMBTQ-propaganda a német iskolákban már kezelhetetlen és visszafordíthatatlan.

Ellenérveket sorol fel, hogyan védjék meg ezeket a kapcsolatformákat a gyerekek az ellenkezők ellen. Harmonikus, mosolygó emberek képeivel befolyásolják a tudat alatti érzéseiket, ezzel is elfogadtatva a csalamádé családok összetételét. Természetesen a migránsokkal való vegyes házasságok iránti érzékenyítés sem maradt ki a füzetből. A férfi és a nő fogalmát elavultnak nevezi és a fent említett jellemzők szerinti megjelöléseket állítja be normalitásnak.

A korábban csak a reklám- és PR-szakmában, de ma már a propagandasajtóban is alkalmazott framing technológiával alkalmaz bizonyos szavakat a tudat alatti befolyásolás céljára. A társadalmi nemekről (gender) beszél, amelyek az emberek önként felvállalt szerepét határozzák meg.

Az anyag a leszbikusokkal kapcsolatban azt állítja, hogy egy lány, aki leszbikus, nem tehet róla, mert így született. Bizonyítottnak állítja be, hogy a férfiúi homoszexualitás is veleszületett. Mindezeket pozitív kontextusba helyezve és természetesnek feltüntetve. A füzet harmadik fejezete azt hangsúlyozza, hogy a másság normális. A homoszexuálisok nagyvárosi felvonulását, a Christopher Street Dayt (a Berlin Pride-ot) is pozitívan írja le.

A munkafüzet a nők szereposztását a „csak konyha, gyerek, templom” hamis kliséivel lesajnáló módon, negatív színben tünteti fel, viszont a férfiak szerepére nem tér ki. Azután az alaptörvény, az alapjogok magyarázata következik, persze arra vonatkoztatva, hogy mindezek mit jelentenek a leszbikusoknak, melegeknek, transz- és interszexuálisoknak. Mindezt már tizenegy éves gyerekeknek akarják bemagyarázni!

Az alapjogok felsorolása azért történik, hogy mindezekkel illusztrálják az elfogadás és a tolerancia szükségességét. Ezt a két szót több oldalon át – a totális agymosás jegyében – számtalanszor megismétlik, hogy így verjék bele a gyerekek fejébe. A reklám is a rengeteg ismétlődéssel hat a tudatalattira. Ismert leszbikus és meleg színészek, celebek felsorolását kérik a gyerekektől, hogy azok népszerűségének hangsúlyozásával is elfogadtassák a másság létét.

Kitérnek a társadalmi diszkriminációra is, persze csak a sajnáltatás céljából. Az iromány szerint csak a homofóbia elítélése jelenthet szabadságot. Részletes útmutatót ad a coming out, a másság bevallásának témájához. Hogyan kell a szülőknek, a barátoknak bevallani a homoszexualitást. A szerző továbbá a fetisizmus, pedofília, nimfománia részletes magyarázatával kelti fel a gyermekek kíváncsiságát. A füzet a különböző fogalmakat táblázatba foglalva segíti a tanulást, valamint a minden fejezet végén található kérdésekhez megoldási kulcsot is kínál.

A homoszexualitás jelképei már az egyházi iskolákban is megjelentek. A német evangélikus egyház folyamatosan a szivárványszínű zeitgeist (korszellem) szerint cselekszik. Jó példa erre, hogy a nyáron a tanév első napján a tanulókat az észak-rajna–vesztfáliai Moers városka evangélikus iskolájában a szivárványos zászlóval feldíszített bejárati kapuban várták és áldották meg az egyház képviselői. A Facebookon jelent meg az iskolás gyermekeket ábrázoló kép az augusztus 19-i a tanévnyitóról. A felháborodott szülők és kommentálók bejegyzései után gyorsan eltávolították a képet, de egy helyi lap riportere megörökítette, hogy a gyerekeket már ilyen fiatal korban a genderpropaganda jelképével érzékenyítik a homoszexualitás elfogadására. Münchenben a homoszexuálisok kedvelt negyedében a gyalogosátkelőket azonos neműeket ábrázoló közlekedési lámpákkal látták el.

De hogy a németekben mennyire benne van a tetszelgési kényszer, jól illusztrálja az is, hogy a 25. Budapest Pride „tiszteletére” Johannes Haindl német nagykövet – a befogadó ország többségének érzéseivel kapcsolatban nem sok diplomáciai tapintatot tanúsítva – felhúzta a szivárványos zászlót. Erről persze mindenki gondolhat azt, amit akar, hogy ez esetleg provokáció volt-e, de őexcellenciája ezzel természetesen a szociáldemokrata német külügyminiszter főnöke álláspontját és véleményét is látványosan képviselte.

Az LMBTQ-lobbi igazi szándéka az, hogy a gyermekek korai érzékenyítésével és az általuk hangzatosan „toleranciának” és „elfogadásnak” titulált agymosással utánpótlást neveljenek a pedofil és homoszexuális hajlamú felnőttek számára. Ezért minden normális és gyermekét féltő, szerető embernek fel kell vennie a harcot az ilyen szándékok ellen, és csírájában el kell fojtani minden olyan törekvést, hogy az álcivilek álnevelői intézményesített formában rontsák meg gyermekein­ket. Ez ellen harcolni minden jóérzésű ember kötelessége. El a kezekkel a gyerekeinktől!

A szerző újságíró, München