Bár megdöbbentő fejlemény, hogy a brüsszeli neoszovjet vezetés a magyar babaváró támogatást megpróbálja megnehezíteni, mégis létezhet megoldás a probléma áthidalására.
Miért is ne deklarálhatnák a magyarországi fiatalok, akik babaváró támogatásért folyamodnak, hogy ők valójában migránshátterűek, illetve menekültgyökereik vannak? Ebben az esetben Brüsszel és az egész globalista-sorosista csicskacsapat kénytelen lenne meghátrálni, ha egy kicsit is hűek akarnak lenni eddigi álszentül kirekesztő gyakorlatukhoz.
A magyar kormány is átkeresztelhetné a jobb hangzás végett migránsváró támogatássá a liberális füleknek avítt hangzású babaváró támogatást. Esetleg szóba jöhetne még névként a menekültérkeztetési segély is.
Ha netán megkérdőjeleznék a magyar fiatalok, anyák, hölgyek echte menekült, migráns mivoltát a szőrszálhasogató bürokraták, erre az esetre is lenne magától értetődő válaszunk. Hivatkozhatnánk arra a migránsbálványozó elit magasságos színe előtt, hogy mi már akkor bevándorlók voltunk Európában, amikor mások ilyen modern ideológiai fejlettségről még nem is álmodhattak.
In concreto: mi a honfoglalás korában érdemeltük ki a migráns nevezetet, amikor bejöttünk, ha úgy tetszik, bemigráltunk a nyolcszázas évek végén a Kárpát-medencébe.
Sőt, egyes feltételezések szerint már korábban is itt voltunk. Vagyis mi vagyunk az igazi migránsok már ősi jogon, és erről papírunk, esetleg pergamenünk van, értve ezalatt a korabeli krónikákat, annaleseket. Ha tehát nem akarnak szembemenni eddigi mantrázott emberi jogi elveikkel, szavakban hangoztatott jogvédő elkötelezettségükkel az európai uniós vezető testületek, a migránsokkal kapcsolatban tanúsított összes pozitív diszkriminációt velünk szemben is alkalmazzák.
Kutya kötelességük tehát imigyen sürgősen elismerniük, hogy egy magyar baba is ér annyit, mint egy magát kiskorúnak valló, őszülő szakállú illegális bevándorló. Annál is inkább jár nekünk ez az egyenlő bánásmód, mivel ha mi voltunk Európa első migránsai, akkor vegytiszta rasszizmus az, hogy már születése előtt fúrják a babaváró támogatást.
Az meg nem lehet kérdés, hogy mi valóban menekültek, vagyis üldözöttek vagyunk, annyit támadják a magyar nemzetet mondvacsinált ürügyekkel. Egyvalamivel köszörülhetnek a csorbán Brüsszelben és bizonyíthatják, hogy nem eleve diszkriminatívan viszonyulnak hozzánk. Miután mi is migránsoknak minősülünk ősi jogon, Árpád fejedelem óta, nekünk is kell adjanak anonim migránskártyákat.
Mindebből persze nem lesz semmi, mivel bennünket a jelenlegi kifutó uniós garnitúra leírt és elsorvadásra ítélne. A magyarság létezése is liberális közérdeket sért a szemükben, emiatt ők a babaváró program helyett inkább babaűző programot tudnának támogatni. Annyi lehetne legfeljebb a vita tárgya, hogy No Baby, Mamamentesítési vagy Csecsemőelhárítási program legyen a neve.
A brüsszeli inkvizítorok hevesen tagadnak mindent. Dehogyis akarják ők akadályozni a babaváró programot, csak hát az a fránya versenysemlegesség. Közleményük és az Indexnek adott magyarázatuk azonban olyan ügyetlen, hogy inkább rábizonyítanak mindenre. Senki sem mondta ugyanis, hogy vizsgálatot indítottak a babaváró programmal kapcsolatban.
Lapunk azt írta, hogy folyamatos az egyeztetés a kormány és Brüsszel között, amely során jelezték, hogy a kedvezményes hitelt ilyen formában elfogadhatatlannak tartják. Másrészt semmit nem cáfoltak az uniós politbürósok a ténybeli állításokból sem, amelyek arra vonatkoztak, hogy mi mindenbe próbálnak belekötni. Márpedig ezzel implicit módon, hallgatólagosan elismerték az ellenvetéseik meglétét.
Hiszen ha semmi kifogásolhatót nem találnak a babaváró támogatásban, a fejlődő magyar családtámogatási rendszerben, akkor szép alkalom lett volna, hogy a gyanút kerek perec cáfolják. Nem tették, és ez önmagában beszédes.
A tárgyalások dokumentumaiból egyértelmű, hogy üres, átlátszó kifogáskeresés zajlik az EU bürokratái részéről. Nyárfalevélként remegnek a szentséges szabadverseny esetleges sérülésétől, miközben nem kell pénzügyi szakembernek lenni ahhoz, hogy belátható legyen: ha minden bank pályázhat a babaváró projektben való részvételért, a támogatás terjesztési jogosultságáért, akkor az fair play.
A brüsszeli ellenségeskedők célja azonban az, hogy eleve ne akarják annyian igénybe venni a támogatást, és a bankok se kapkodjanak a közreműködési lehetőség után. Valójában tehát ezért találták ki a brüsszelita tárgyalók, hogy az állami kezességvállalás és kamattámogatás ne száz-, hanem csupán nyolcvanszázalékos legyen. Ugyancsak emiatt nem adtak ilyenkor szokásos előzetes jóváhagyást sem a tárgyalások befejezése előtt.
Ezzel is azt kívánják elérni, hogy a pénzintézetek bizonytalanodjanak el a babaváró támogatás július elsejei indulása előtt, és ne merjék megkockáztatni a részvételt – hisz ha eljárásokat indítanak az uniós hatóságok, anyagi hátrányok érhetik a bankokat, netán vissza kell fizetniük a támogatási összegeket.
Minő érdekesség: elfelejtődött, de a bébikötvényt Európában először Tony Blair miniszterelnöksége alatt dolgozták ki amerikai minták alapján Nagy-Britanniában. Akkor nem volt semmi baj vele, mert egy liberális kormányzat állt vele elő, most viszont egy konzervatív vezetésű, csicskáztatásra kijelölt, nem nyugati tagállam vezeti be.
Igaz, végül mégiscsak adnak megerősítő levelet: saját ordító alkalmatlanságukról. Azt is megerősítik ebben, hogy a mai Európai Bizottságról Iuvenalisszal szólva nehéz szatírát nem írni.
Ők maguk meg is teszik ezt – a babaváró program elleni önleleplező igyekezettel. Végeredményben Brüsszel azonban szolgálatot tesz a magyar családtámogatási fejlesztések akadályozásával, mert világossá teszi a frontvonalakat közvetlenül az európai parlamenti választás előtt.
