Amikor a Magyarország–Írország barátságos válogatott labdarúgó-mérkőzés kezdő sípszava előtt a vendégcsapat játékosai és a stáb tagjai a Black Lives Matter (BLM) mozgalommal rokonszenvezve fél térdre ereszkedtek, a mieink nem álltak be a sorba, hanem az UEFA rasszizmus elleni kampányának részeként a mezen hordott Respect feliratra mutattak, a nézőtérről pedig harsány füttyszó hallatszott.
Büszke voltam arra, hogy a magyar fiúk állva maradtak, de azt is tudtam, hogy ennek a néhány másodperces epizódnak komoly utóélete lesz. Biztos voltam benne, hogy hacsak az egyik csapat meg nem veri 10:0-ra a másikat, akkor a nemzetközi sajtó nem a játékkal foglalkozik majd, hanem a fütyülés miatt verbálisan keresztre feszíti a szurkolóinkat és rajtuk keresztül Magyarországot. Jó okom volt ezt feltételezni, mert a magából mára teljesen kifordult, önfeladó nyugati világ a normalitást hátrahagyva ebben a kérdésben is homlokegyenest más nézetet képvisel, mint a hazát, a nemzetet, a hitet és a családokat védő kelet-európai országok.
Sajnos nem kellett csalódnunk, mert a meccs lefújását követően az írek a nyilatkozataikban többet foglalkoztak a fütyüléssel, mint magával a mérkőzéssel. Az egyik játékos, Chiedozie Ogbene egyenesen felszólította az Európai Labdarúgó-szövetséget (UEFA), hogy tegyen lépéseket Magyarország ellen, amiért a közönség kifütyülte az íreket. A füttyszó lényegét nem értő focista arról beszélt, hogy a diszkriminációnak és a rasszizmusnak nincs helye semmilyen sportban, semmilyen helyen. Még azt is elmondta: nagyon boldog, hogy csapatként letérdeltek, hogy kifejezzék a szolidaritásukat. Nem ment el a történtek mellett szó nélkül az ír–nigériai kettős állampolgárságú Adam Idah sem, aki szintén zokon vette a magyar szurkolók reakcióját. Egy ír újságíró pedig a fütyülés miatt már odáig ment, hogy visszasírta azokat a napokat, amikor a járványhelyzetben üresek voltak a stadionok.
Itt tartunk most. S hogy mit lép az UEFA? Az még a jövő zenéje. Nincsenek kétségeim afelől, hogy valamilyen formában elmarasztalják Magyarországot, mert ha valaki nem áll be a sorba, azt azonnal pellengérre állítják. A liberális háttérhatalom ki fogja ezt kényszeríteni.
Pedig ha értenék, ha meg akarnák érteni a lényeget, akkor hamar kiderülne, hogy a rasszizmus, a diszkrimináció elleni küzdelemben egyetértünk. A Magyar Labdarúgó-szövetség, a hazai futballklubok, de más sportágak szereplői is nagyon sokszor kifejezésre juttatták már itthon, hogy elítélik a diszkrimináció minden formáját, és annak érdekében, hogy az eltökéltségnek még nagyobb nyomatékot adjanak, minden létező pozitív kezdeményezéshez csatlakoztak. S a lelátó népe sem a színes bőrű játékosokat fütyülte ki, a befogadásról éppen a válogatottat az Eb-re kijuttató Loic Nego tudna mesélni.
Az ellenállás a kötelezően bevezetett térdelésnek szól, ami egy erőszakos ideológiai átnevelés. A liberálisok az egész világot át akarják nevelni, mint az észak-koreai kommunisták a saját népüket. Ám nekünk semmi közünk nincs az egykori rabszolgatartó államok most kiteljesedő lelkiismereti önmarcangolásához, és Amerika történelmi bűnei a legkevésbé sem a magyarok bűnei. A magyar szurkolók és emberek túlnyomó többsége toleráns és nem rasszista, de nem alázkodik meg és nem térdel le. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök is kiemelte a Kormányinfón: a magyar kulturális hagyományban három összefüggésben engedhető meg a térdre ereszkedés: az Isten előtt, a haza előtt és a szerelmünk keze megkérésekor. Éppen ezért a térdelősdivel a legkevésbé sem szimpatizál. Semmi helye az ilyesminek a sportpályákon, a sport másról szól.
A térdelés alázatot is feltételez, ami valóban kijár az Istennek, a hazának és a leendő házastársnak, de mi, magyarok, ahogy a lengyelek vagy éppen a csehek, nem csatlakozunk a BLM-őrülethez. A George Floyd-ügy miatt egyvalaki térdelhetett volna le (és akár úgy is maradhatott volna): az a rendőrtiszt, akinek a fellépése az egyébként többszörösen büntetett előéletű fekete férfi halálát okozta. A tények kedvéért említsük meg, hogy Floyd szívbetegségben és koronavírus-fertőzésben szenvedett, továbbá a szervezetében rengeteg kábítószer is volt, amikor életét vesztette. Igen, Derek Chauvin rendőrtisztnek lenne miért térdelnie, de az egész világnak nem kell megalázkodnia a tragédiáért. Az egész világ nem rasszista.
S még egy kérdés a végére kívánkozik. Az Iszlám Állam szélsőségesei által – Európában is – okozott szörnyűségekért, a keresztényüldözésekért vagy akár a Boko Haram brutális, bestiális cselekedetei miatt (a sort lehetne folytatni) ki ereszkedik térdre? S ha senki nem teszi, akkor ki lép majd fel az UEFA-nál, hogy a térdelést kikényszerítse?
A válaszokat tudjuk. Ettől függetlenül mi tegyük egyértelművé: mindenkit tisztelünk, akinek az kijár. De állva!
(Borítóképen az ír játékosok, amint féltérdre ereszkedtek a Magyarország–Írország barátságos válogatott labdarúgó-mérkőzés kezdete előtt. Fotó: Mirkó István)
