Az uniót mostanában más irányú problémák foglalkoztatják. Aprócska gond az is, hogy az EU-nak nincs valós kompetenciája a kisebbségi jog területén. Annál nagyobb kompetenciát mutat viszont a bevándorlás terén – de ez nem a jelen értekezés tárgya.
A másik nagy kérdés, ami foglalkoztat, hogy
ha ilyen súlyú jogsérelmek között él a határon túli magyarság, akkor miért csak januárban pörgeti fel az aláírási kampányt a FUEN, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója.
Hogyan fordulhat elő, hogy bár az 500 milliós EU-ban minden tizedik ember valamelyik őshonos kisebbség tagjaként azonosítja magát, még mindig hiányzik az a negyedmillió szignó? Ötvenmillió ember a kezdeményezés célcsoportja!
Fel kell vetni a FUEN felelősségét az ügyben, hiszen neve alapján joggal feltételezhetjük, hogy nemzetközi szervezetről van szó, amely föderális módon egyesíti a nemzetiségeket. Hogyhogy nem lépett stratégiai partnerségre a katalánokkal, a dél-tiroliakkal, a dániai frízekkel, a görögországi albánokkal, a finnországi svédekkel? A katalánok egymagukban vannak vagy hétmillióan, az onnan érkező aláírások száma mégsem éri el a Spanyolországra vonatkozó minimális kvótát. Egyedül Magyarországon, Szlovákiában és Romániában gyűlt össze tisztes mennyiségű szignó, de az érvényességhez még négy országból kellene a lakosságszámmal arányosan meghatározott számú aláírás.
Finoman szólva sem diadalmenet a gyűjtés, pedig a kezdettől fogva annak kellett volna lennie a fent említett ötvenmilliós nagyságrend okán. Igen, rendkívül nagy a FUEN felelőssége, mert ha balul sül el a gyűjtés, akkor éveken át lehet majd hallgatni a fülünkbe ciripelő román–szlovák érveket arról, hogy a magyarok még ennyit sem tudnak megtenni a saját maguk érdekében. Azzal, hogy csak idehaza és a két szomszédos országban gyűlt össze arányosan elégséges támogató aláírás, egyelőre túlságosan magyar akcióról beszélünk.
Ezért is lett volna taktikusabb a katalánokat, a bretonokat, a korzikaiakat, a baszkokat, ne adj’ isten az észtországi oroszokat érdekeltté tenni, mégpedig saját kisebbségi szerveződéseiken keresztül, felhasználva pártjaik infrastruktúráját.
