Kenderesi Tamás ügye – talán nem túlzás kijelenteni – mindenkit megdöbbentett. Egy ország figyelte a Dél-Koreából érkező szűkszavú híradásokat, és próbálta kitalálni, mi is történhetett pontosan abban a bizonyos éjszakai bárban hajnali három körül.
A fiatal úszótehetséget szexuális zaklatással vádolta egy ott dolgozó táncoslány. A szexuális zaklatás vádja pedig ezekben a #metoo-áztatta időkben nagyon vészjósló dolog.
Amerikában és Európában ugyan már kezd lecsengeni az Asia Argento által kirobbantott #metoo mozgalom, de aki figyelte a Dél-Koreából érkező híradásokat, az pontosan tudja, hogy az ázsiai országban még csak most tetőzik. Az utóbbi hónapokban egyre-másra derültek ki az ocsmányabbnál ocsmányabb esetek a felkapott Kangnam-ku nevű városrész titkos életéből. A negyedből, ahol a dél-koreai úri fiúk, celebek, popsztárok, üzletemberek és politikusok a csak az elit által látogatott night-clubokban életvitelszerűen drogozták be és erőszakolták meg a sokszor fiatalkorú áldozataikat.
A hatóságok tudtával. Sőt, ha hinni lehet a híreszteléseknek, segítségével.
A közelmúltig. Merthogy januárban egy banális ügyből kifolyólag egy kidobott vendég feljelentést tett a rendőrségen az őt bántalmazó biztonsági őr ellen, mire nyomozás indult, ami miatt tömegével kezdtek kiesni a csontvázak Szöul luxusszekrényeiből. Január óta több száz embert tartóztattak le a botránnyal összefüggésben. A nyomozás azt is megállapította, hogy egész szervezet épült a dél-koreai elit prostituáltakkal való kiszolgálására. Ha pedig a szórakozni vágyóknak nem tetszett egyik pénzért megvásárolható nő sem, akkor rámutattak egy ott táncoló fiatal lányra, mire a klub egyik alkalmazottja drogot csempészett a hölgy italába, majd az elkábított áldozatot egy különterembe hurcolta, ahol a dúsgazdag vendégek megerőszakolták. Több esetben filmre is vették a bűncselekményeket.
Kenderesi Tamást egy ilyen országban gyanúsították meg szexuális zaklatással.
Egy olyan országban, ahol az utóbbi négy hónapban az esti híradók naponta mutatják be, hogyan viszik el bilincsben a Dél-Korea legnagyobb szexbotrányában érintett, és egészen eddig érinthetetlennek és sérthetetlennek hitt popsztárokat és politikusokat.
Tehát volt miért aggódni, mert félő volt, hogy a tisztítótűz a sajtburgerkedvelő, tehetséges magyar úszónkat is elégeti. Hála isten, csak megperzselte. Kenderesi Tamás így is összeomlott, hiszen a koreai hatóságok nem engedték hazautazni, és mintegy hétszázezer forintnak megegyező összeget is ki kellett fizetnie.
De. Kenderesinek a Dél-Koreában büntetésként kifizetett összegen túl a szövetségnek is fizetnie kell. Mivel nem tudott a csapattal hazautazni, meg kell térítenie a repülőjegye átfoglalásából fakadó különbözetet, valamint a plusz ott-tartózkodás költségeit is. Ami nem kevés pénz. De a pénznél sokkal fájdalmasabb a szégyen, és a balliberális újságokban a balliberális oldalon harcoló feminista véleményvezérek által jegyzett uszításcunami. A nyilvánvalóan hibázó Kenderesin verték le az elmúlt évek összes sérelmét. Kenderesi lett a nőbántalmazó ciszheteró, büdös bunkó magyar tipikus mintapéldánya. Aki nem tud késsel-villával enni, és akit nem tanítottak meg arra, hogy nem érünk engedély nélkül egy tisztességes nő fenekéhez. Egy tisztességes éjszakai táncosnő alfeléhez.
Abba pedig most ne is menjünk bele, hogy jómagam táncművészként mit gondolok, és mit tudok az éjszakában könnyű pénzért, enyhén szólva hiányos ruházatban dolgozó kollégákról. Legyen elég annyi, hogy Popova Aleszjának, Natalia Osipovának vagy Volf Katalinnak valószínűleg sosem értek egyetlen éjszakai bárban sem részeg vendégek a fenekéhez. Ők ugyanis nem a könnyű pénzt választották. Tanultak, dolgoztak, vért izzadtak, majd a legnagyobb színházak színpadán táncolták el a legnagyobb női főszerepeket. Én persze pontosan tudom, hogy Antoni Rita és társai szerint a szegény bártáncosnők egyrészt mind a szemét férfiak által kihasznált áldozatok, másrészt nekik is van úgynevezett testi integritásuk – jelentsen ez bármit is –, azonban a valóság az, hogy lehet tisztességes munkával is pénzt keresni.
Mondjuk nem árt, ha az ember előtte tíz éven keresztül napi hat órát a vízszintes (és nem a függőleges) rúd mellett állva gyakorol. Ami persze roppant nehéz és fáradtságos dolog, de megvan az az előnye, hogy nem fognak ittas állapotban levő férfivendégek véletlenül (se) az ember fenekéhez érni. A fenekéhez, amit a busás borravaló reményében alig takar valami. Ugyanis ilyen a popszakma. Megesik, hogy az éjszakában dolgozó hölgyek alfeléhez bizonyos ittas állapotban levő urak hozzáérnek. De a kevéssé jó képességű táncosok is választhatják a tisztességes utat.
Kenderesi Tamás természetesen hibát követett el. Először akkor, amikor sportemberhez méltatlan módon, még hajnalban is, ittas állapotban, iratok nélkül egy night-clubban mulatott.
Aztán pedig akkor, amikor a bártáncosnő fenekéhez ért. Egyiket sem szabadott volna. De a fiatal tehetség bocsánatot kért, megbűnhődött, és remélhetőleg tanult a hibáiból. Én már csak azt nem értem, hogy a most bunkó magyarozva sápítozó baloldali feministák hol voltak 2015 szilveszter éjszakáján, amikor Kölnben több száz nővel erőszakoskodtak Angela Merkel külföldi vendégei? És akkor hol voltak, amikor megjelentek azok a piktogramok, amiken azt jelzik az újonnan érkezett, analfabéta transzszíreknek, hogy amennyiben egy mód van rá, ne nyúljanak a német nők fenekéhez?
Vagy hol vannak most, amikor Berlinben már ott tartanak, hogy felvilágosító órákat kell tartani a migránsoknak, mivel túl sokat erőszakoskodnak? A felvilágosításon több témát is érintenek, így például elmagyarázzák a migránsoknak, hogyan ismerhetik fel, ha egy nő szexuálisan közeledik feléjük, vagy például hogyan kellene viselkedni, ha elutasítják őket. A kurzuson a közel-keleti és az észak-afrikai migránsoknak videót is levetítenek, amelyben elmagyarázzák, mi a különbség a beleegyezésen alapuló szex és a nemi erőszak között. És hol voltak, miért nem ragadtak tollat, amikor csak 2018-ban 6 046 szexuális jellegű bűncselekményt követtek el a bevándorlók?
Hol voltak? A kérdés persze költői. Itt voltak, látták, hallották a fentebb taglalt esteket. Csak épp megszólalni nem akaródzott nekik. Az Orbán- és Fidesz-fóbiájuk némította el a HVG, a 24.hu és a Wmn.hu feminista szerzőit.
A nőket erőszakoló, nőkkel erőszakoskodó migránsok bűncselekményei, a német és osztrák tinilányokat meggyilkoló befogadottak nem késztetik hangos kiállásra a liberális migránssimogatókat. A Nyugaton megerőszakolt áldozatok – úgy látszik – nem áldozatok. Szót sem érdemelnek. Csak Kenderesi Tamást kell tönkretenni.
