Órák óta nézem a hétfői vihar pusztításáról szóló képeket, videókat, és közben azon tűnődöm, milyen szánalmas a politikai kesztyűbábok élete. Itt van nekünk ez a lehallgatókészülék alakú zsebmessiásunk, aki még az időjárás politikai megítélésében sem tud önállóan jót lépni, mert képtelen azok nélkül a panelek nélkül értelmesen megszólalni, amit a kenyéradó gazdák elvárásait közvetítő tanácsadók rágnak rendre a szájába. Ezért égette szénné magát még lelkes követői előtt is, amikor az orkánerejű vihar csendesedtével önállóskodni kezdett. Esik egy kis záporeső, és rögtön le kell zárni a repülőteret, itt az új MÁV! – imigyen hullottak ki a szavak gondosan fehérített fogai kerítésén, és parkett-táncos pózba vágva magát le is fotózkodott, mint egy reptéren rekedt gigerli.
Józanul gondolkodó ember egyszerűen nem érti, hogyan lehet valaki ennyire hülye. Az alaputasítás nyilván az, hogy a választásokig mindenért az Orbán meg a kormány a hibás. Következésképpen azért is, ha ítéletidő tombol. De miért nem suhant át a karcsúsított észjárású telefontolvaj agyán, hogy a kidőlt fákat, a kifutókra került törmeléket és szemetet, a beázott helyiségeket nem Lázár János rendelte meg? Vagy szorongott kissé ettől, de gyorsan elhesegette ezt a nyomasztó gondolatot? Feltehetően próbálta felhívni az ügyeletes éceszgébert, de a vihar miatt több helyen áram sem volt, nemhogy térerő, így nem tudott megfelelő értelmezési keretet kérni a szél, az eső, a jég és a járattörlés összetett jelenségének hatékony kormányellenes értelmezési keretéről, és ekkor úgy döntött, majd ő megoldja. Így sikerült.
Országszerte milliárdos a kár. A Balaton környékétől Szegeden, Kecskeméten, a fővároson és környékén át a Hajdúságig és a Nyírségig évszázados fák kifordult gyökerei merednek az égre, törzsük alatt összelapított gépkocsik. Egyetemi épület, élelmiszerbolt és lakóházak letépett teteje alaktalan halomként a földre roskadva figyelmezteti az öntelt embert nagyszerű alkotásainak törékeny semmi voltára. Szerencsére emberéletben nem esett kár, de a túlélők az apokalipszis rémületével szemükben téblábolnak a romok között. És akkor jön ez a szerencsétlen sértődött senki, hisztizik, mert neki nem megy a repülője, és rúgni akar még egyet azokba, akiknek a cipősarkáig nem ér fel. Vihar utáni hányinger. Az ember azt gondolná, nincs lejjebb. De akkor jön a mi Petink, és szó szerint azt bírja írni: Sokak kérésére és tanácsára töröltem a reptéri posztomat. Elnézést kérek azoktól, akiket szavaimmal megbántottam.
Szóval még ezt sem adta ki az agya. Még ez sem magától jutott eszébe. Persze, hogyan is jutott volna az eszébe, hiszen ő, AZ EMBER, mindent jól csinál, minden arannyá változik, amihez ér, ő nem tévedhet, nem hibázhat. Ha sokan ezt akarják, hát nagy duzzogva elnézést kér, mint Azahriah a véglényezésért. Megaláztalak, vérig sértettelek titeket, akiknek a szavazatáért ripacskodom? Bocs! Semmibe vettem fájdalmaitokat, félelmeiteket, tettem nagy ívben elvesztett értékeitekre? Bocs. Lépjünk tovább. Beszéljünk a lepusztult egészségügyről inkább!
Csak halkan szólok, remélem, időben. Volt már egy ilyen miniszterelnöke ennek az országnak, aki azt hitte, az időjárás is neki engedelmeskedik. Annak a pökhendi dölyfnek köszönhetően öten haltak meg 2006. augusztus huszadikán. Annak a hozzá nem értő alakoskodásnak több mint ötszáz sérült lett a következménye. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Gyurcsány nyeretlen kezdő mind ripacskodásban, mind felkészületlenségben, tájékozatlanságban, mind notórius hazudozásban Magyar Péterhez képest, el lehet képzelni, milyen világ várna ránk, ha utóbbi bármilyen felelős beosztást nyerne a közeljövőben. Isten, óvd meg Magyarországot! Tőle feltétlenül.
