Órák óta nézem a hétfői vihar pusztításáról szóló képeket, videókat, és közben azon tűnődöm, milyen szánalmas a politikai kesztyűbábok élete. Itt van nekünk ez a lehallgatókészülék alakú zsebmessiásunk, aki még az időjárás politikai megítélésében sem tud önállóan jót lépni, mert képtelen azok nélkül a panelek nélkül értelmesen megszólalni, amit a kenyéradó gazdák elvárásait közvetítő tanácsadók rágnak rendre a szájába. Ezért égette szénné magát még lelkes követői előtt is, amikor az orkánerejű vihar csendesedtével önállóskodni kezdett. Esik egy kis záporeső, és rögtön le kell zárni a repülőteret, itt az új MÁV! – imigyen hullottak ki a szavak gondosan fehérített fogai kerítésén, és parkett-táncos pózba vágva magát le is fotózkodott, mint egy reptéren rekedt gigerli. 

Józanul gondolkodó ember egyszerűen nem érti, hogyan lehet valaki ennyire hülye. Az alaputasítás nyilván az, hogy a választásokig mindenért az Orbán meg a kormány a hibás. Következésképpen azért is, ha ítéletidő tombol. De miért nem suhant át a karcsúsított észjárású telefontolvaj agyán, hogy a kidőlt fákat, a kifutókra került törmeléket és szemetet, a beázott helyiségeket nem Lázár János rendelte meg? Vagy szorongott kissé ettől, de gyorsan elhesegette ezt a nyomasztó gondolatot? Feltehetően próbálta felhívni az ügyeletes éceszgébert, de a vihar miatt több helyen áram sem volt, nemhogy térerő, így nem tudott megfelelő értelmezési keretet kérni a szél, az eső, a jég és a járattörlés összetett jelenségének hatékony kormányellenes értelmezési keretéről, és ekkor úgy döntött, majd ő megoldja. Így sikerült.

Országszerte milliárdos a kár. A Balaton környékétől Szegeden, Kecskeméten, a fővároson és környékén át a Hajdúságig és a Nyírségig évszázados fák kifordult gyökerei merednek az égre, törzsük alatt összelapított gépkocsik. Egyetemi épület, élelmiszerbolt és lakóházak letépett teteje alaktalan halomként a földre roskadva figyelmezteti az öntelt embert nagyszerű alkotásainak törékeny semmi voltára. Szerencsére emberéletben nem esett kár, de a túlélők az apokalipszis rémületével szemükben téblábolnak a romok között. És akkor jön ez a szerencsétlen sértődött senki, hisztizik, mert neki nem megy a repülője, és rúgni akar még egyet azokba, akiknek a cipősarkáig nem ér fel. Vihar utáni hányinger. Az ember azt gondolná, nincs lejjebb. De akkor jön a mi Petink, és szó szerint azt bírja írni: Sokak kérésére és tanácsára töröltem a reptéri posztomat. Elnézést kérek azoktól, akiket szavaimmal megbántottam.