Tartok tőle, hogy a híreket olvasó, televíziót néző emberek jelentős része csodálkozik azon, hogy mi történik 2020 elején Magyarországon. Arról értesülünk, hogy Gyöngyöspatának százmillió forintot kell fizetnie a 2004 utáni szegregáció miatt 2019-ben (!) az érintett helyi cigány gyerekeknek, akik azóta már felnőttek, jó részük családot is alapított.
A magyar börtönökben „elszenvedett” évekért pedig közel tízmilliárdot kellett (!) fizetni a perelő raboknak, ezáltal az őket képviselő szervezeteknek, jogászoknak is. Csak kapkodjuk a fejünket.
Jogerősen fizet az állam, mint a katonatiszt, mert az uniós és a magyar bíróság így döntött. Tudom, hogy látszólag nem függ össze a két ügy, de ha kicsit mélyebbre ásunk, akkor talán már tisztább lesz a kép.
Főként azért, mert nem előzmény nélküli az, ami most történik. Talán még emlékeznek a zámolyi romák esetére. A történet 1999-ben kezdődött, természetesen az első Orbán-kormány alatt. Két gyilkossággal vádolt cigány származású ember tágabb családja állítólagos üldöztetésének az ügyét karolta fel a Magyar Helsinki Bizottság. A hatalmas sajtónyilvánosságot kapott ügy 2000-re már nemzetközi botránnyá dagadt.
Akkor 47 zámolyi roma politikai menedékjogot kért Franciaországban, mondván, Magyarországon üldözik őket, veszélyben az életük. Egészen Strasbourgig mentek, ahol „véletlenül” az Európai Bíróság központja van. Ott többször előadták, hogy az orbáni Magyarország szegény- és cigányellenes. Néhány követőjük ezután Kanadában kért menedékjogot. Közel húsz éve még elég volt néhány tucat embert megtéveszteni, eszközként felhasználni, kihasználni őket az ország külföldi lejáratásához, közvetve pedig a 2002-es választási eredmény befolyásolásához.
2018-ban a polgári kormány harmadik kétharmados győzelme után néhány héttel kezdődött összehangolt támadás a 2015-ben felépített határzár mellett már évek óta működő tranzitzónák ürügyén a kormány ellen.
Talán elég néhány cikk címe emlékeztetőül: „Fiatal afgán nőt éheztetnek a tranzitban; Iványi Gábor nem vihetett ételt a menekülteknek; Veszélyeztetett terhes feleségével érkező afgánt éheztettek; Cukorbeteg házaspár három napig nem kapott enni; Éheztetik az embereket a tranzitban”. De születtek cikkek agytumoros kislányról, iráni kisfiúról, sínylődő gyerekekről. Ezt követően a Magyar Helsinki Bizottság feljelentette a kormányt a menekültek éheztetéséért. Az unió pedig rutinszerűen kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Az már igazából senkit sem érdekelt, hogy a kormány tételesen cáfolta a felhozott vádakat.
A valóság mellőzhető ebben a kommunikációs háborúban. Tudomásul kell vennünk, hogy baloldali, liberális politikai körök és hozzájuk köthető multinacionális érdekcsoportok lejárató, befolyásoló kampányaikban nem válogatnak az eszközökben, és a valóság a legkevésbé sem befolyásolja őket. A migrációnak ellenálló, a kevert népességű, föderatív Európát elutasító a nemzeti keresztény értékek talaján álló kormányt el kell távolítani, a szavazók agyát pedig át kell mosni.
Ezen a szemüvegen keresztül érdemes vizsgálnunk a 2020. eleji történéseket. Mert a börtönbiznisz és a gyöngyöspatai ítélet mellett született még jó néhány írás a baloldali nyomtatott és elektronikus médiában, amelyek mintegy megágyaznak a kialakítani szándékozó, negatív közhangulatnak. Ismét néhány cikkből idézve: „Várják már a büdös romák a pénzt; Három éve tudta nélkül meddővé tettek egy cigány nőt a miskolci kórházban; Vegyétek ki mindkét petevezetékét ennek a büdös cigánynak, ne szaporodjanak!”.
Ha most a menekülteket helyettesítjük a cigánysággal, akkor jól láthatjuk, hogy a cél ugyanaz. A magyar kormány helyzetének destabilizálása, a választók befolyásolása. A gépezet teljes sebességre kapcsolt. A miskolci ügyben már kiderült, hogy az állítólagos érintett nem cigány származású, de ismeretlenek már feljelentést is tettek. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány már 28 iskolát perelt be, eddig közel ötvenmillió forint kártérítést szerezve szegregáció címén.
Egy magánalapítvány gyűjtést indított „Szégyelljék magukat” jeligével a gyöngyöspatai per nyerteseinek, amíg a kormány nem hajlandó fizetni. Horváth Aladár, a Magyarországi Cigány Párt egyik alapítója már Orbán Viktor miniszterelnököt is feljelentette. A gyöngyöspataiak pedig bejelentették, hogy csak pénzt fogadnak el, oktatást, képzést nem, amit az önkormányzat és a kormány ajánlott.
Itt tartunk most, 2020 januárjának második felében. De attól tartok, hogy ez még csupán a felvezetése egy folyamatnak. Itt nem egyszerűen egy vitatott bírói ítéletről és egy ultraliberális uniós jogértelmezést kihasználó pénznyerő automatizmusról szól a történet.
Egy politikai-pénzügyi konglomerátum ismét többlépcsős támadást indított az Orbán-kormány ellen. Ehhez felhasználják az unióban kiépített politikai kapcsolataikat/ügynökeiket, a nemzetközi és magyar médiafelületeiket és a már jól bejáratott, kipróbált „jogvédő” szervezeteiket. Az első kísérletük 2018-ban csődöt mondott a választások befolyásolására.
Minden erőfeszítésük ellenére a magyar társadalom döntő többsége nemet mondott a nyugat-európai típusú társadalmi modellre. Ezért változtatni kellett a stratégián. A mostani történések azt mutatják, hogy belső társadalmi, politikai feszültséget kívánnak generálni Magyarországon. A migránshelyzet után most cigányhelyzet lesz. Ez viszont már alapvetően más szint. Hiszen aki faji, vallási, etnikai alapon feszültséget gerjeszt, az már az ország alkotmányos rendjét támadja.
Azt gondolom, hogy a következő hónapokban a bűvész több nyulat fog kihúzni a kalapból. A cél: a nemzetközi közvélemény előtt felmutatni, hogy Magyarországon a cigányságot elnyomják, szegregálják, sőt üldözik. Ezt követi majd az EU, az ENSZ felszólítása, hogy regulázzák meg a magyar kormányt.
De a szokásos nemzetközi és médianyomáson túlmenően a fő cél, hogy a 2022-es választás kimenetelét befolyásolják. A migráció és hatásainak elutasítása összehozta az embereket, ez jól látszik a választási eredményen. Ezt az egységet kell megbontani belső feszültség felkorbácsolásával.
Ehhez megpróbálják a cigányság széles rétegeit szembefordítani a kormánnyal, mondván, nem tesz meg mindent a felemelkedésükért. Másrészt, egy etnikai alapú konfliktus kirobbantásával további, beláthatatlan következményekkel járó zűrzavart próbálnak kelteni. Az erre radikalizálódó szélsőjobbos csoportok és egyes agresszívabb cigány csoportok összeugrasztása már konkrét belbiztonsági, sőt nemzetbiztonsági veszélyt jelent, jelentene.
Meg kell magyarázni a cigányságnak, hogy ismét ugyanazok akarják őket felhasználni, kihasználni saját hazát romboló céljaik érdekében, mint akik már megtették ezt korábban is. Meg kell értetni velük és minden más felheccelni kívánt társadalmi csoporttal, hogy a sorsunk közös, és csak nekünk fontos, az ármánykodók, heccelők mit sem törődnek velünk.
Érdemes emlékeztetnünk a harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi véres pogromon történtekre, ahol a megtámadott magyarok segítségére a város környéki magyar identitású cigány emberek siettek ezzel a felkiáltással: „Ne féljetek, magyarok, megjöttek a cigányok!”
A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója
