Elcsábított tehetségek

A csíkszeredai futballcsapat-vásárlással kapcsolatos álhír margójára.

Érdemes pár szót szólni a labdarúgó akadémiáról is (amelyről különben rövidesen helyszíni riport jelenik meg a Magyar Nemzet hasábjain). A 2013 óta működő intézmény kilenc városban (Csíkszereda mellett Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Szovátán és Kolozsváron) működtet alközpontot főállású edzőkkel, ezeket kétezer 5 és 13 év közötti gyermek látogatja. Közülük a legtehetségesebbek felkerülnek Csíkszeredába, ahol az akadémiának több korosztályos csapata gyakorol a jól felszerelt, két műfüves és egy élőgyepes nagypályával rendelkező centrumban. Van olyan ifjúsági korosztályuk (U16), amely tavalyelőtt megnyerte a román bajnokság alapszakaszát, és az erőviszonyokra jellemző, hogy a mostani tizenhat évesek pár napja Vaslui csapatát 15-0-ra győzték le. Náluk a gyerekek – Romániában példátlan módon – magyarul tanulják a sportot, magyar edzők irányítása alatt, az anyaországi Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiával való szoros szakmai és baráti együttműködésben. A csíki akadémiát is működtető egyesület a tulajdonosa az FK Csíkszereda harmadosztályú focicsapatnak, és a legtehetségesebb akadémisták is kipróbálhatják magukat a felnőttek között.

Egy külön cikket megérne az is, hogyan csábítják el a magyar együttesek a tehetséges erdélyi magyar gyerekeket. E negatív folyamat eredményeképpen lassan összeomlik a székely jégkorong. Csíkszereda a romániai hoki fellegvára évtizedek óta, de most már előfordul, hogy bizonyos korosztályokban nem tudnak komplett csapatot kiállítani, mert a játékosaik elmentek az anyaországba. A nyáron például az ISK Csíkszeredát tizennyolc játékos hagyta el, ráadásul ingyen, zömmel az 1999-es születésű korosztály hokisai. Többségük Győrbe igazolt, néhányan Székesfehérvárra és Debrecenbe, de elment az edző, Antal Károly is. A csíkiak ugyan panaszt tettek a nemzetközi szövetségnél, de ott sem tudtak mit tenni: mivel a gyerekekkel nem kötöttek profi szerződést, szabadon eligazolhattak. Más sportágakban is tapasztalni hasonlót, de persze a nagyságrendek mások. Csíkszeredai születésű és neveltetésű a magyar sísport sztárja, Miklós Edit. Ő történelmet írt, hiszen magyarként először szerzett érmet a női alpesisí Világkupa-sorozatban, és minden idők legjobb magyar téli olimpiai szereplését érte el lesiklásban a Szocsiban megszerzett hetedik helyével. A magyar férfikézilabda-válogatott erőssége és a Pick Szeged alapembere a székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc, és a sor folytatható – rengeteg élsportolót kapott Magyarország az erdélyi magyarságtól és azon belül Székelyföldtől. Sokszor amiatt is, mert a tehetséges romániai magyaroknak nem elég egyszerűen jónak lenniük, hogy szülőföldjükön fussanak be karriert – ha nem kiugróan tehetségesek, hátrányt élveznek román nemzetiségű társaikkal szemben. Ha már nem tudják mellőzni őket, akkor románosítják: a zágoni tornászlány, Szabó Katalin Ecaterina Szabóként nyert négy aranyat Romániának 1984-ben Los Angelesben. A Székelyföldi Labdarúgó Akadémia már sokaknak szemet szúrt Romániában: marosvásárhelyi jelenlétük miatt a Román Labdarúgó-szövetség a helyi prefektúrával és a hadsereggel (!) együttműködve indított szeptember 1-jével ellenakadémiát a Maros-parti városban.

Izlandon 325 ezer ember él, és az ottani labdarúgó-válogatott hajszál híján kijutott a 2014-es világbajnokságra. Székelyföldön hatszázezer magyar él, de a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia létrejöttéig nem volt magas szakmai színvonalon, magyarul működő tehetséggondozás. Amikor a magyar adófizetők határon túl elköltött forintjait siratjuk, gondoljunk arra: lehet, hogy onnan érkezik a következő évtizedek Puskása.