Előkerült a szelfis Gréczy

Jó hír azért, hogy ennél nyomasztóbb Gréczyket is túlélt ez a nemzet és ez a haza. Jöttek, mentek, nyomuk sem maradt.

A pártelnök szerint politikustársa csupán magánéleti hülyeséget csinált. Fotó: MTI Fotó: Bruzák Noémi

Nem mondható, hogy nagyon hiányzott, de tény, hogy Gréczy Zsolt reaktiválta magát. Vagy mások reaktiválták, de ez lényegtelen.

Mindenesetre a meghökkentő közszereplő nemrég az ATV A nap híre című műsorában a Gólem Színházat alapító Borgula András színirendező és Vona Gábor bukott ballikos pártelnök, kiérdemesült lélekkufár társaságában ostorozta az orvosokra, virológusokra, infektológusokra, járványmatematikusokra és más hozzáértőkre támaszkodó kormányzati járványkezelést. A remek társaság autentikus szakmaiságát Simon András műsorvezető is fokozta, így négyecskén borzongtak és sopánkodtak, nem értve, miként nőhetett a Fidesz szavazóbázisa.

A valóság teljes, folyamatos és következetes nem értése persze védjegy a megzavarodott odaáton, szót sem érdemel, a nemzeten túli oldal halálkampánya ennél harsányabb előadásokat is megélt már. De motoszkál a kérdés, vajon milyen apropóból került elő Vona, és főleg Gréczy? Hiszen egyikük sem tényező, a magyar közéletben lényegileg nem léteznek, politikai súlyuk nulla. Netán visszakapaszkodnának a küszöb alól? De hát hogyan és mivégre?

Vona Második Reformkor Alapítványa képzavarral élve a pálya széléről kiabál be olyasféle felettébb magvas és eredeti gondolatokat, mint hogy a sikert nem adják ingyen, min­denért meg kell küzdeni, nem azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt. Továbbá hogy „egy fecske nem csinál nyarat, de tavaszt igen”, még ha e mondat értelmén erősen kell is gondolkodnunk. „Legyél te is fecske!”, olvasható az alapítvány honlapján.

És így már értjük, valószínűleg ezt értette félre Gréczy, tudniillik hogy „vedd le te is a fecskét!” Ebből kifolyólag eshetett meg, hogy politikatörténeti unikumként a gyurcsányista táskahordozó önnön bánatos kisebbik énjét kínálgatta kevéssé ízléses fotográfiákon. De még ez is rendben van, végtére is ki-ki úgy fejezi ki magát, ahogy tudja, és Madách óta tudjuk, hogy senki nem adhat mást, mint ami lényege.

No de miért nem lankad immár a feledés jótékony homályában a félresikerült nagy akarat? Mivégre horgad fel ismét, most épp járványügyben szakértve magabiztosan? Önmérséklet, önreflexió, önkritika – efféle polgári erények bizony szemlátomást nem bántják Gréczyt. Ő a maga részéről előáll újra vakmerőn, és mondja. Mindegy is, hogy mit, hiszen nem a győzelem, de nem is a tartalom számít, hanem a részvétel.

Bizony mondjuk, még a végén megérjük, hogy jövő tavasszal a csepp ideig nyugalmazott gyurcsányista szatír (e műfaj eredeti mitológiai klasszikusai Dionüszosz bor- és mámoristen ló- vagy kecskefarkú, disznófülű, a nimfákat zaklató bizarr kísérői) is rajtvonalhoz áll a külországokból marionettezett hazafiatlan népfront dobreviánus frakciójának jelöltjeként. De ­legalább egy kisebbecske stallumot bizonnyal rámasniznak, végtére is Czeglédy Csabához mérve szinte szent ember.

Mindenki abból főz persze, amije van, és minden politikai pártnak látszó érdekszövetség olyanfélékkel közösködik, amilyenféléket épp le tudott akasztani eldugott hátsó sufnik pókhálós félhomályából. Gréczy epizodista pedig lendületesen le van akasztva. Lefújták róla a port, és most jár és beszél.

Jó hír azért, hogy ennél nyomasztóbb Gréczyket is túlélt ez a nemzet és ez a haza. Jöttek, mentek, nyomuk sem maradt. A történelmi annalesek csak a fontos eseményeket és a meghatározó személyiségek nevét jegyzik fel. Akik egyáltalán – személyiségek. Az eltévedt önarckép-fotográ­fus nem az. Ez a valóság törvénye, egyben a rendes emberek reménye jövő tavaszra, sok szép tavaszra, minden évszakra.

A szerző újságíró

(Borítóképen: Gréczy Zsolt és Gyurcsány Ferenc; Forrás: MTI/Bruzák Noémi)