Fehér hollók

Mindig szívesen hallgatom, olvasom Schiffer Andrást. Azon kevés ellenzékiek egyike, aki indulatok nélkül, érvelve vitázik.

Fotó: Bach Máte

Ha tehetem, kerülöm a politikát ebben a rovatban, van éppen elég az újságban és a nagyvilágban. Most viszont mégiscsak érintenem kell, mert minapi témámhoz – emberi hitelesség – épp itt, ahol igencsak ritka, találtam izgalmas példát.

Schiffer András Facebook-bejegyzéséből idézek, melyet az LMP-alapító a Mandiner múlt heti, az Antall-kormány kultuszminiszterével készült interjúja kapcsán írt: „Andrásfalvy Bertalan a rendszerváltás utáni kormányok egyik legtisztább lelkű minisztere. A legenda szerint, hivatalban levő miniszterként, saját maga baktatott le a sarkon levő postahivatalba, hogy személyes leveleit feladja: nem akarta közpénzen, hivatalnokokkal intéztetni személyes ügyeit. […] Elmondhatatlanul szégyellem magamat azért, hogy 90 őszén, elsőéves egyetemistaként boldogan gúnyoltam, tüntettem ellene a Szalay utcában.” (Az MDF-miniszter körüli aljas SZDSZ-akciókra majd egy másik cikkben visszatérek.)

Ízleljük a szavakat: „szégyellem magamat”. Egy expolitikus írja, aki belátja, hogy hibázott, s még bocsánatot is kér érte…

Mi van?

Mindig szívesen hallgatom, olvasom Schiffer Andrást. Azon kevés ellenzékiek egyike, aki indulatok nélkül, érvelve vitázik. Aktív politikusként is ilyen volt, nem a hangerejében, hanem az igazában bízott. Hamar magára is maradt az ellenzéki oldalon. Ahogyan ezzel a bocsánatkérő, beismerő vallomással is magára maradna – nem is emlékszem hasonló gesztusra politikustól. Aligha véletlen, hogy évtizedes közszereplés után Schiffer pár éve kiszállt a politikából. Belátta, hogy még saját párttársai is csak szimpla megélhetési politikusok. Hiába írták ki annak idején a cégérre, hogy Lehet Más a Politika. Nem lett.

„Kilúgozódott az a tartalom, ami miatt az LMP-nek egyáltalán értelme van a magyar politikai porondon” – mondta, amikor távozott. „Tragédia, hogy nem sikerült elszakadni a pártpolitikai érdekektől.”

Emlékszem, pár éve az ATV egyik Egyenes beszédének vendégeként Kálmán Olga vallatótiszt szinte belebetegedett, amiért nem tudta elmondatni vele a kötelező ellenzéki mantrát, mennyire szörnyű az a Szabadság téri német emlékmű. Schifferről lepergett a primitív erőszak, ragaszkodott a maga álláspontjához: bár nem ért egyet a szobor koncepciójával, aránytalannak tartja a körötte zajló hisztit. Máig előttem a levegőért kapkodó Olga asszony.

Meg az is tetszett, amikor Schiffer azt nyilatkozta: a koronavírus-téma miatti különleges jogrend parlamenti voksolásakor politikai megegyezésre lett volna szükség, hogy a kormány teljes cselekvőképességgel irányíthassa a védekezést. „Nem négyötödre, hanem ötötödre.” Dacára mindennek – vagy talán épp az ilyen esetek nyomán – Schiffer András a politikából kikerülve ma is tényező, számít a véleménye. Keresik, kérdezik, mérce lett, hiszen, mint obsitos politikus, átlát a zsiványságokon. (Ha kritikája ellenzéki politikust érint, persze nyomban „Fidesz-bérenc” lesz. Fütyül rá. Jól teszi.)

Hitelesség az ellenzéki politikában? Néha azért belebotlunk.

Gazsó Ferenc már nincs közöttünk, de ő is kiváló példa lenne. „Nyomon beszélő” ember volt a baloldalon. (Nem is szerepeltették túl gyakran odaát.) Dacára, hogy oktatási miniszterhelyettességig vitte a pártállamban (sőt míg el nem lehetetlenítették, egy darabig az MSZP társadalompolitikai tagozatát is vezette), mindig két lábon állt a földön a Corvinus egyetem professor emeritusa. Ars poeticáját idézem: „Az emberek jobbra és balra sorolása fölött eljárt az idő. A lényeg az, ki helyezi előre a nemzet érdekét.”

Végül, ha megmosolyognak is érte, kimondom: én bizony Thürmer Gyulát is hitelesnek tartom. A Munkáspárt elnöke harminc éve következetes. Változatlan a véleménye, még ha nem is ért vele egyet az ember. Ámbár, hallgassuk csak…! „A választók bölcsen döntöttek, amikor 2010-ben elküldték az MSZP–SZDSZ-bandát a hatalomból” – nyilatkozta nemrég. Meggyőződése az is, hogy a baloldal, ha tisztességes, egyben nemzeti is. A rendszerváltás óta egyvégtében ezt mondja. Semmi kanyar, semmi kacskaringó.

Kifogytam a példákból.

Borítóképen: Schiffer András; Fotó: Bach Máté