2021 első napjaiban Magyarországnak a legfontosabb kérdés, hogy milyen gyorsan lehet beoltani a legtöbb embert a koronavírus elleni vakcinával. Ez nemcsak egyszerűen egészségügyi kérdés, hiszen látjuk, sőt a saját bőrünkön is érezzük, hogy ez a fránya vírus létünk alapjait fenyegeti. Azok az országok, amelyek a leghamarabb tudják majd maguk mögött a járványt, nagy eséllyel lehetnek nyertesei a következő évtizedeknek, akár az évszázadnak is.
Magyarország eddig jól vizsgázott ebben a küzdelemben. 2020 első felében – jórészt a sikeres keleti nyitás politikájának köszönhetően – sikerült beszerezni a védekezéshez elengedhetetlenül szükséges eszközöket, berendezéseket. Akkor, amikor az „európai szolidaritás” néhány élharcos országának vezetői piaci kufárként licitáltak rá lekötött készletekre, bizonyítva, hogy a nagy hal tényleg felfalja a kis halakat. Kivéve persze, ha a kicsi gyorsabb, ügyesebb, netán okosabb is.
Az elmúlt hetek történései azt mutatják, hogy a vírus elleni verseny újabb fázisához érkeztünk. Most már az oltóanyagok minél gyorsabb beszerzése a cél. Az Európai Unió némi késlekedés után kötötte le a Pfizer–BioNTech vakcináját, amit már létszámarányosan kezdtek el szétosztani a tagállamok között. Az Egyesült Államok és Izrael a gyorsabb döntésüknek köszönhetően már hamarabb elkezdhette az oltást. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a nagy gyógyszergyárak és ezen keresztül a világhatalmak között is éles harc folyik a vakcinák frontján.
Ki lesz az első, kinek a hatékonysága nagyobb, kiét egyszerűbb szállítani, tárolni, végül pedig ki tudja a leggyorsabban a legtöbb adagot legyártani? Hatalmas üzleti és egyben politikai presztízsharc folyik a szemünk láttára. Döntő részben amerikai – azon belül részben német –, kínai és orosz gyógyszergyárak járnak az élen. Jelenleg a vakcinák hatékonyságának mértéke körül folyik a számháború. Közben persze mindenki igyekszik minél nagyobb részesedést megszerezni. Mint minden más területen, itt is pénzért, piacért és végeredményben befolyásért is folyik a küzdelem. Még akkor is, ha minden szereplő saját humanitárius küldetését, meggyőződését igyekszik kommunikálni. Elvégre az üzlet tárgya egy gyógyszer, amely emberek millióinak életét mentheti meg.
Közben pedig a világ gazdasági, politikai újraelosztásának folyamatát is felgyorsíthatja az egészségügyi vészhelyzet generálta gazdasági válságból való kilábalás gyorsasága. Ebben a helyzetben az a kormány gondolkodik felelősen, amelyik a lehető leggyorsabban igyekszik beszerezni a legtöbb, leghatékonyabb vakcinát.
A magyar kormány pont így tett. Az engedélyezett és az engedélyeztetés végső stádiumában lévő amerikai, német, brit oltóanyagok mellett a kínai és orosz gyártókkal is felvették a kapcsolatot. Amiért most kapnak hideget-meleget a hazai és a brüsszeli balliberális oldaltól. Mondván: az orosz és a kínai gyógyszer nem biztonságos, veszélyezteti a magyarok egészségét. Ezalatt, a leggyorsabb kínai vakcinával otthon már milliókat oltottak be. Törökországban most tesztelik, és már több tízmilliót rendeltek meg belőle. Az orosz vakcinával már szintén megkezdték állampolgáraik tömeges oltását, és például Argentína is Oroszországtól rendelte meg a legnagyobb tételt. Hihetjük-e, hogy Vlagyimir Putyin vagy Hszi Csin-ping kockára tenné az országa és a saját tekintélyét egy veszélyes gyógyszerrel? Aligha. Ahogy nem kockáztatnák államigazgatásuk, hadseregük működőképességét sem. Mert ez már kemény nemzetbiztonsági kérdés is.
Egyszóval nem hiszem, hogy a megfelelő ellenőrzési, engedélyeztetési procedúrán átment vakcinák veszélyesek lennének. Közben sajnos kiderült, hogy az orosz oltóanyag mégis hordoz bizonyos „veszélyt”. Ugyanis az orosz tiszti főorvos bejelentette, hogy az oltás után két hónapig tilos alkoholt fogyasztani, ami – valljuk be – Oroszországban is erősen mérsékelné az oltási hajlandóságot. De szerencsére fellélegezhetünk, mert a gyártó cég vezérigazgatója szerint elég három nap absztinencia.
Ezek szerint akár az „isiászos” Jean-Claude Juncker is beadathatná magának. Vagyis tökéletesen mindegy, hogy német, orosz, kínai vagy amerikai-e a gyártó.
Éppen ezért nem értem, hogy legalább ebben a kérdésben miért nem lehetett felülemelkedni a napi politikai csatározásokon, és a balliberális oldal miért indított támadást már akkor az orosz és kínai oltóanyag ellen, amikor még csak azok hazai felhasználásának a lehetősége merült fel. Egyébként ebben a kérdésben is jó lenne, ha a magyar szakemberekre bíznánk a döntést. A magyar orvosok, járványügyi szakemberek szaktudását nemzetközi szinten is magasra taksálják. Ahogy az is köztudott, hogy a magyarországi gyógyszer-engedélyezési rendszer is az egyik legszigorúbb Európában. Ha a világon bárhol gyártott gyógyszer megkapja nálunk a forgalmazási engedélyt, azt mi, állampolgárok nyugodtan kérhetjük, használhatjuk. Nem kellene az embereknek a szakemberek munkájába, tudásába vetett bizalmát megingatni. Mert annak nemcsak súlyos egészségügyi következményei lehetnek, hanem gazdasági, sőt nemzetbiztonsági hatásai is.
Az új esztendő első heteiben-hónapjaiban az mindannyiunk elemi érdeke, hogy a lehető legtöbben és leggyorsabban oltassák be magukat, mert akkor a magyar gazdaság is megkezdheti a kilábalást a válságból. Mert akkor a jelenlegi és potenciális külföldi befektetők továbbra is biztosítva látják üzleti elképzeléseiket nálunk. Mert akkor a magyar honvédség, rendőrség is zavartalanul el tudja látni a feladatait. Biztonságban tudjuk családunkat, értékeinket, országunkat. Politikai oldaltól függetlenül, ebben minden felelősen gondolkodó, hazáját szerető embernek egyet kell értenie.
Persze tudom, hogy 2022-ben országgyűlési választások lesznek nálunk. De a Covid-járvány elleni sikeres küzdelmet, az emberek életét nem szabad kockára tenni a remélt győzelem érdekében. A védőoltás elleni nyílt vagy burkolt kampány az egész ország érdeke ellen, sőt stratégiai érdekeink ellen hat. Ezért a következő hetekben-hónapokban lehetőleg ne figyeljünk ezekre a szirénhangokra. Minél többen, minél gyorsabban oltassuk be magunkat, mert most ezzel az egyszerű lépéssel tehetjük a legtöbbet magunkért, családunkért, Magyarországért!
A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója
