Díjat kellene alapítani azoknak a politikusoknak, akik orbitális hazugsággal lepleződnek le. Gyurcsány Ferencné eséllyel kaphatna ilyet az egységes európai minimálbér ötletével. Tökéletesen bemutatva azt, hogy hogyan lehet a globalista, birodalomépítő testvériség és szolidaritás nevében a szélsőjobbot és szélsőbalt egy platformra hozni. Egyúttal nagy elődje és férje a reggel, délben meg este hazudozó Gyurcsány Ferenc, illetve a százmillióival a zsebében az éhségmeneten vonuló Simon Gábor egykori baloldali képviselő dicső nyomdokaiba lépve.
A DK-s képviselő asszony immáron hónapok óta kampányol végtelenül demagóg és felelőtlen ötletével.
„Márpedig európai minimálbér és európai minimálbér-szabályozás is lesz Magyarországon, ennek különösen nagy jelentősége lesz” – szónokolt nemrég egy budapesti konferencián, hiszékeny magyar választópolgárok tízezreit súlyosan átverve és megtévesztve. Dobrev Klára egyfajta jól értesült bennfentesként azt is elterjesztette, hogy már minden sínen van az európai minimálbér ügyében, mivel az Európai Bizottság új elnöke, Ursula von der Leyen a támogatásáról biztosította.
Mutatván, hogyha ő egyszer a kezébe veszi egy ügy megvalósítását, az kérem úgy lesz, és punktum. Európai minimálbér pedig lesz, és nincs apelláta. Pedig sokan óvták attól, még a balliberális szimpatizánsok is, hogy ez nem igazán jó ötlet, végrehajtásához nagyon nagy béremelést kellene végrehajtani egyes uniós tagországokban, akár több százezer alacsony képzettségű munkavállaló válhatna emiatt munkanélkülivé, számos vállalkozás menne csődbe, amely nem tudná kitermelni a magasabb bérköltségeket.
Valójában nemcsak a minimálbéresek, hanem minden munkavállaló bérét növelni kellene a lehetséges bérfeszültségek elkerüléséért. Akkor meg mi végre az egész hajcihő? Nem inkább a magyar kormány által megkezdett és eredményes bérfelzárkóztatás programját kellene inkább folytatni és támogatni? De hát ugye az az Orbánék ötlete volt, és az azért mégsem járja, meg mit szólnának hozzá a DK szélsőbalos támogatói, az Orbán-fóbiára nevelt sokaság. Az európai baloldal, Frans Timmermansék, a zöldek és a többiek, akik szerint minden csak utálatos lehet, ami Magyarországon történik. Pedig ez már maga a populizmus mételye.
De Dobrev Klára nem hallgatott a józan, intő szavakra, és csak mondta, mondta, és valószínűleg mondani is fogja. Ha csak néhány száz embert, akárcsak rövid ideig meg tud téveszteni, az már kész nyereség neki.
De egyszer csak eljött az igazság pillanata, ráadásul a legváratlanabb helyről: a DK-val egy pártcsaládba tartozó baloldali, munkahelyteremtésért felelős biztosjelölt, bizonyos Nicolas Schmit az európai parlamenti meghallgatásán egyértelművé tette, nem lesz európai minimálbér és nincs is tervbe véve. A biztosjelölt világossá tette képviselőtársainak ebbéli álláspontja lényegét: habár az Európai Unióban az elmúlt években jelentősen csökkent a munkanélküliség, de nem minden tagállamban és régióban. Az uniónak garantálnia kell, hogy az emberek az elvégzett munkájukért olyan fizetést kapjanak, amely megfelelő megélhetést biztosít nekik. Ez azonban nem az egységes európai minimálbért jelenti, mivel figyelembe kell venni az egyes tagállamok szociális rendszerei közötti különbségeket. Nicolas Schmit azt is elmondta a meghallgatásán, hogy az uniónak soha sem állt szándékában beleszólni az egyes tagországok bérpolitikájába, és ezen a jövőben sem kíván változtatni.
Ezzel Dobrev hazugsága ki is virágzott és nyilvánvalóvá vált.
Jelenleg az Európai Unió 28 tagállamából 22-ben létezik általános minimálbér. Hat országban – Ausztria, Dánia, Finnország, Liechtenstein, Olaszország, Svédország – nincs hivatalosan megállapított minimálbér. Az EU-n belül az országok alapvetően három csoportra oszthatók a minimálbér összegei szerint. A legalacsonyabb minimálbér, 500 euró/hónap alatt, a kelet- és kelet-közép-európai országokban, valamint a balti államokban van. Valamivel jobb helyzetben vannak az unióhoz később csatlakozók közül a szlovének és a máltaiak, akik Portugáliával, Görögországgal és Spanyolországgal együtt a középmezőnyben helyezkednek el, itt a minimálbér 500-1000 euró/hónap. Az unióhoz korábban csatlakozók (az EU-tizenötök) közül a legtöbb ország az élmezőnyhöz tartozik, a minimálbér havi összege ezekben az országokban meghaladja az ezer eurót. Luxemburgban a legmagasabb a minimálbér összege: havi 2071 eurót kapnak a munkavállalók. A legmagasabb és legalacsonyabb összeg közötti különbség közel nyolcszoros. Ezért az egységes európai minimálbér az elkövetkező évtizedben nem határozható meg, mivel a tagállami szélső értékek nagyon távol vannak egymástól.
További problémát jelent egy egységes rendszer létrehozása szempontjából a jelentős ágazati és területi különbség. Magyarországon a vállalati szférában mintegy 880 ezren dolgoznak minimálbérért vagy bérminimumért, leginkább a mezőgazdaságban, az építőiparban, a vendéglátásban, a textília- és ruhagyártásban, valamint az élelmiszer, ital és dohánytermékek előállítása terén. A területi különbségek jelentősek, a budapestiek vannak a legjobb helyzetben, míg az ország keleti, középső részében élők közül kifejezetten sokan dolgoznak minimálbérért. A termelékenységgel összhangban a kisebb vállalatok sokkal nagyobb arányban fizetnek alacsony bért, sokszor csak minimálbért a nagyobb cégekhez képest.
Gyurcsányné elképzelései szerint az egységes minimálbér a jelenlegi átlagbérek 60-70 százaléka lenne. Ezek szerint a minimálbéren dolgozók száma akár több millióra is emelkedhetne. A magas munkaintenzitású ágazatokban, alacsony termelékenységű vállalkozásoknál ez csődök tömegéhez és akár teljes ágazatok összeomlásához vezetne. E megalapozatlan ötleteléssel szemben áll a magyar kormány többéves felzárkóztatási politikája, amellyel 2030-ig érdemben megközelíthetjük Ausztria gazdasági fejlettségi szintjét, beleértve ebbe a bérek felzárkóztatását is. Amely esetében a termelékenység javulása tenné lehetővé, teremtené meg a fedezetet az évente akár öt százalék feletti reálbér-növekedéshez. A DK javaslata ellenben hiteltelen, felelőtlen és nagyon sok szempontból hasonlít a baloldal egy korábbi koncepciójához, amely jóléti rendszerváltást ígért az országnak, de miután ehhez a fedezet nem állt rendelkezésre, hitelből valósították meg, ami egyenes úton vezetett az ország eladósodásához és pénzügyi csődközeli helyzetbe jutásához, összeomlásához.
Gyurcsányné fantasztikus ötletét tehát ennyire lehet komolyan venni. Semennyire.
A szerző közgazdász, egyetemi docens
