Könnyfakasztó érveléssel rukkolt elő a főtanácsnok

Az EU bizottsága még 2018-ban támadta meg az uniós bíróság előtt a külföldről támogatott civil szervezetek átláthatóságáról szóló magyar törvényt.

Fotó: Reuters

Az EU bizottsága még 2018-ban támadta meg az uniós bíróság előtt a külföldről támogatott civil szervezetek átláthatóságáról szóló magyar törvényt. A napokban sajtóközleményben tudatták a nyilvánossággal, hogy elkészült a perben a bíróság döntésére vonatkozó előzetes főtanácsnoki indítvány. Ebben könn­y­fakasztó érveléssel rukkolt elő az azt készítő Campos Sánchez-Bordona úr.

A főtanácsnok a külföldről származó adományok juttatását az egyik legfontosabb uniós alapszabadság, a tőkemozgás szabadsága körébe vonta. Szerinte a szabad tőkeáramlást az akadályozza, hogy bizonyos összeghatár felett a hazai fogadó szervezetek a külföldről támogatott státusukat kötelesek a nyilvántartó bíróságnak közzététel végett bejelenteni, illetve nyilatkozniuk kell a bíróság nyilvános adatbázisa részére a nagy összegű adományozók adatairól. Ennyi. Mint látható, ez a bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettség nem köti semmilyen előzetes engedélyhez, igazoláshoz, feltételhez az adomány juttatását, szabadon lehet a tőkét mozgatni. Kizárólag a már lebonyolított tranzakciót illetően ír elő azt követő, utólagos adminisztratív kötelezettséget. Ettől tehát a támogató ugyanúgy akadálytalanul küldheti adományát a magyarországi szervezetnek, mintha ilyen szabályozás nem is lenne.

Minthogy a támadott magyar szabályozás nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezéseket, amelyek a külföldi adományok Magyarországra juttatásának direkt korlátozására vonatkoznának, a főtanácsnok kénytelen volt egy egészen hajmeresztő fikciót kreálni. Mégpedig azt, hogy a külföldről származó támogatások nyilvános átláthatóságát eredményező előírás olyan belső önkorlátozó hatással jár a támogatókra, hogy „elrettenhetnek” az adományok juttatásától. És hogy miért?

A kiadott sajtóközlemény szerint az ezen ügyletekkel kapcsolatban esetlegesen felmerülő megbélyegző hatás okán. Mert ezek az „ügyletek egy olyan ideológiai hozzáállás kifejeződései, amely kellemetlen lehet a magyar nemzeti környezetben”. A főtanácsnok kifogása szerint a támogatások adatainak átláthatóvá tétele alkalmas arra, hogy az adományozóról ideológiai profilt alkosson a közvélemény, azaz beazonosítsa azt, hogy milyen ideológiai motiváció vezette a jótékonyként fellépő támogatót. Campos Sánchez-Bordona úr szerint ez megengedhetetlen.

A főtanácsnok a külföldről származó támogatások nyújtását mint az „ideológiai hozzáállás kifejeződéseit” veszi védelembe, ami azért felvet néhány kérdést. Mikor és milyen adomány esetében merül fel, hogy a tőke mozgatása ideo­lógiai hozzáállás kifejeződése? Mondjuk a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Autóklub, esetleg a Rubik Kocka Speedsolving Egyesület részére nyújtott támogatás esetében? Vagy inkább a Soros-féle Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány, esetleg a Transparency International Magyarország Alapítvány esetében? Mert ezek külföldről támogatott civil szervezetként vannak nyilvántartva közel százharminc más szervezettel együtt. Ezek közül melyikkel összefüggésben vetődhet fel az ideológiai hozzáállás kifejeződésének védelmére vonatkozó igény? Kinek az érdekét szolgálja a főtanácsnoki vélemény indokolása?

Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni Halmai Gábornak, a Magyar Soros Alapítvány elnökének az uniós csatlakozásunk idején elmondott szavait: „A statisztika azt mutatja, hogy míg a hazai civil szféra külföldről történő támogatottságának aránya összesen alig haladja meg a hat százalékot, addig az úgynevezett demokráciaszolgáltatást végző, tehát emberi jogi, polgárjogi stb. szervezetek külföldi támogatottsági függősége 74 százalék. De még egyszer: nem a rászorultságuk indokolja a további támogatásukat – hisz ilyen szervezet rengeteg van a hazai civil szektorban –, hanem a demokrácia feletti őrködésben játszott nagyon fontos szerepük.”

Vagyis a demokráciaszolgáltatást (!) nyújtó szervezetek körében igaz jellemző módon az a megközelítés, mely szerint a szponzorációjuk valójában nem rászorultság miatti támogatás, hanem a külföldi adományozónak a demokratikusan megválasztott hatalom befolyásolására irányuló ideológiai hozzáállását akár a választói akarattal szemben is érvényesítő finanszírozás. Campos Sánchez-Bordona úr érvelése ennek a finanszírozásnak a feltétlen jogvédelmére irányul.

A főtanácsnok valamilyen, a magyar nemzeti környezettel ellentétes ideológiai hozzáállás megóvásáért száll síkra. Ezzel akarva-akaratlanul éppen az általa támadott magyar törvény szükségességét erősíti meg, hiszen az azt létrehívó jogalkotási akarat pont azon alapult, hogy a nyilvánosság kontrollja alá helyezze az olyan ideológiák érvényesítését, amelyek a hazai civil szervezetek, NGO-k tevékenységének külföldi finanszírozásán keresztül a magyar nemzetbiztonságot és szuverenitást kezdik ki.

Az Európai Unió jelenlegi állapotának látványos bizonyítéka lesz mind jogi, mind politikai szempontból, ha például Soros György és hálózata ideológiai profiljának kitakarása nagyobb jogvédelmet kap, mint egy tagállam polgárainak a nemzeti szuverenitás és biztonság megőrzéséhez fűződő joga.

A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász