Mindennapos terror Európában

A múltkori újabb késes terrortámadás után minden jóérzésű brit azt mondja, hogy nem kell több migráns.

Illegális bevándorlók a Pazarkule határátkelõhöz mennek, hogy átlépjék a török-görög határt a törökországi Edirne térségében Fotó: Sedat Suna

„Csodálatosak ezek az olasz autópályák, az Alfa Romeo csak úgy suhan Róma felé. Carla végig engem néz, mosolyog, szőke fürtjei meglebbennek a szélben. A szüleihez megyünk, bemutat nekik, azt mondta, nagyon büszkék arra, hogy afrikai szerelme van. Az öltöny egy kicsit szűk, de Carmela szerint itt ez a divat. Conakryban csak az elnök hordott öltönyt, sosem hittem, hogy egyszer nekem is lesz. Ez itt Itália, milyen igaza volt Idrisszának, amikor rábeszélt az útra! Igaz, menekülésnek kellett hívnom a hatóságok meghallgatásán, de Idrissza azt is elmondta, hogy csak azt mondjam, amit a hajón tanácsolnak a németek.

»Ők németek, tesó, rájuk hallgatni kell, ők tudják, hogy mi az a bürokrácia és mit kell mondanod maradásod érdekében.« Szóval odafigyeltem a német lányra, és azt hazudtam, hogy a férfiakat szeretem, ezért börtönben voltam, ahol megkínoztak, sőt a halál várt volna rám, ha tovább maradok. Megérte, megkaptam a politikai menedékjogot, és egy gyönyörű szállodában kezdtem el dolgozni. Olyan luxust nálunk Guineában csak a filmvásznon látni. Allahra mondom, megérte idejönnöm, pedig féltem a tengeren, de alig hagytuk el a líbiai vizeket, már jött is a német hajó. Kaptunk száraz ruhát, főztek ránk, igaza volt az embercsempésznek, hogy ötezer euróért luxusutunk lesz Szicíliáig. Meg adtak egy csomó pénzt is. Lementem barátokkal egy bárba, tíz euró volt egy viszki, ennyiért Mama Zanga egy hétig árulja a zöldséget a piacon. Megérte odamenni, mert ott ismertem meg Carlát! Úgy nézett rám, mintha egy ébenfából faragott afrikai istenség lennék – ezt ő maga mondta.

– De most miért lökdösnek, kérem, és mi az, hogy »Vádlott, álljon fel!«?”

A huszonkét éves afrikai férfinak persze nem volt se autója, se barátnője, se munkája, csak fantáziált róla. Az ítélet kihirdetése után jött a szicíliai rémálom: húsz év fegyházban letöltendő büntetés emberkereskedelemért, kínzásért, gyilkosságért. Az elítélt és két egyiptomi bűntársa igazából kísérletet sem tett arra, hogy megpróbáljanak felépíteni egy sikeres új életet Európában, olyat, amiről még otthon álmodoztak, hanem rögtön a bűnözésben látták meg a jövőt. Ám a súlyos ítéletet nem a lopásokért és a drogkereskedelemért kapták, hanem a Líbiában elkövetett bűneikért. Migránsokat raboltak el a családjuktól, és váltságdíjat zsaroltak ki. Ha nem tudtak fizetni, akkor megkínozták és megölték áldozatukat. A három bűnözőt más migránsok ismerték fel, és ők értesítették a hatóságokat.

Ezt és hasonló eseteket látva a mese a szegény, megkeseredett migránsokról már nagyjából annyira hihető, mint Jancsi és Juliska története a mézeskalácsházzal.

A napokban agresszív migránsok zendüléssel provokálták ki, hogy a máltai hatóságok partra engedjék őket. Annyira azért ne sajnáljuk a hajó legénységét, mivel George Soros admirális flottájához tartoztak, taxiztatták az illegálisokat az afrikai partoktól máltai és olasz kikötőkbe. La Valletta azonban bekeményített, mivel a szigetországnak is kezd elege lenni a jórészt nyugat-afrikai migránsok viselt dolgaiból, és nem engedte partra tenni a 425 főt. A máltaiak alapötlete remek volt, ám a hajó „rakománya” felbőszülve kést ragadott, és azzal fenyegetőztek, hogy nemcsak szurkálás lesz, hanem a hajó gáztartályát is a levegőbe repítik. Pazar alakítás volt, és természetesen kiköthettek Máltán. A hatóságoknak négy hajót kellett bérelniük, napi háromezer euróért, hogy a migránsokat a tengeren 14 napra karanténba tegyék a Covid–19-veszély miatt. A hajó legénységét azonban elengedték, és azok már indultak is a következő „életmentő akcióra”.

Biztosan sokan emlékeznek még Carola Rackete kapitány asszonyra, aki Matteo Salvini tiltása ellenére kikötött Olaszországban. A szintén Soros fizetési listáján szereplő radikális nő kitett magáért, álmodozó guineai barátunkat és társait is ő hozta át nekünk, mert ha már nincs elég lélegeztetőgép a járvány idején, akkor legalább bűnözőink legyenek. A balliberális sajtó értelemszerűen nem verte nagydobra a migránsok elítélését, mivel a derék olasz embereknek már amúgy is tele a hócipőjük a bűnöző bevándorlókkal.

Matteo Salvini azért nem hagyta szó nélkül az esetet: „Ezek az igazi emberi kincsek, akiket a baloldal példaképe idehozott nekünk. Persze az esetről egy szót nem fogtok hallani az esti híradóban.” A Soros-szervezeteknek hála az idén már háromszor annyi migráns érte el Európa partjait, mint tavaly ebben az időszakban. Újabban igyekeznek lakatlan partszakaszon, a hatóságok tudta nélkül kitenni a migránsokat, így elkerülve, hogy esetleg lefoglalják a hajót. A Kanári-szigeteken is kezd elfajulni a helyzet, mivel egyre több nyugat-afrikai migráns éri el a Spanyolországhoz tartozó szigeteket. A görög Leszboszhoz hasonlóan ott is megteltek a menekülttáborok. Nem is csoda, hogy a Földközi-tenger országai újra elővették az elosztási kvóták ötletét, amely szerint minden EU-tagállamnak egyenlő részben kell menedékkérőket befogadnia.

Legalább Nagy-Britannia fellélegezhet, mivel rájuk már nem vonatkozik a kvóta. Főleg a múltkori újabb késes terrortámadás után minden jóérzésű brit azt mondja, hogy nem kell több migráns. Joggal bírálhatják a hatóságokat is, hiszen mind a rendőrség, mind a titkosszolgálat tudta, hogy a 25 éves lí­biai férfi, Khairi Saadallah egy muszlim radikális, aki bármikor készen állhat egy merénylet végrehajtására. Három ember életébe került a liberális bevándorlási politika.

Azután egy szudáni migráns késelt Glasgow-ban, Skócia legnagyobb városában. A férfi több társát és egy rendőrt is súlyosan megsebesített. Újabb tragikus végszó a menekültkvóta ötletéhez, abban viszont biztos vagyok, hogy a magyar kormány továbbra sem enged be az ország területére egyetlen potenciális terroristát vagy semmittevőt sem.

A szerző a Nézőpont Intézet elemzője