Orwell megjósolta a Facebook-világot is

Az a baj ezekkel a fránya összeesküvés-elméletekkel, hogy mindig kiderül róluk, a legkevésbé sem összeesküvés-elméletek, sokkal inkább gyakorlatok, mondjuk ki: igazak.

FACEBOOK-ACCOUNTS/INDIA-PAKISTAN Fotó: REUTERS/Akhtar Soomro

Ahogyan abban is – ez csütörtöki hír –, hogy állításuk szerint a lehallgatási botrányban egyetlen európai felhasználó sem érintett, mert csak az Egyesült Államokban valósították meg a neves jós és író, George Orwell utópiáját, hiszen mint azt fentebb jeleztem, számtalan történetet hallottam az úgynevezett targetált (célzott) hirdetések varázslatos célba juttatásával kapcsolatban. Itt, Magyarországon, amely legjobb tudomásunk szerint Euróban található.

Egy pillanatra azon is érdemes elgondolkozni, bármilyen ijesztő következtetésre is jutunk, hogy a jobboldali, konzervatív politikusokkal és értelmiségiekkel hadban álló, szélsőliberális, migránssimogató, genderhívő Facebook vajon ­kiadta-e, kiadhatta-e harmadik félnek (mondjuk balliberális, bevándorláspárti újságíróknak vagy politikusoknak) azokat a magánbeszélgetéseket, amelyeket Európa meghatározó bevándorlásellenes, jobboldali politikusai folytattak a szerelmükkel vagy a barátaikkal?

Ugye mondtam, hogy rémisztő lesz.

A Facebook amúgy is egy óriási pénzszivattyú, egy gengsztermulti, mert gyakorlatilag védelmi pénzt szed az oldalak kezelőitől annak fejében, hogy ne tiltogassa le, ne szedegesse le a jobboldali felhasználók posztjait. Én például évek óta egy megveszekedett vasat sem vagyok hajlandó fizetni Zuckerbergnek, ugyanis úgy gondolom, hogy a húszezer követővel rendelkező oldalamon tartalmat állítok elő, munkával, szellemi munkával, tehát egy 120 ezer embert elérő posztért nem nekem, hanem a vállalatnak kellene fizetnie. Nekem. (Kapom is szakmányban a tiltásokat.)

A Facebook viszont fizetés helyett folyamatosan küldi a jobbnál jobb hirdetési ajánlatait, hogy fizessek még egy kis pénzt, és akár az összes követőmet elérhetik az általam előállított szellemi termékeim. Isten ments, hogy a kelleténél jobban eltérjek a lehallgatási botránytól, de a cég ezen gyakorlatáról mindenképp érdemes megemlékezni, mert kiválóan megmutatja, hogyan is működik, milyen tisztességtelen üzletpolitikát folytat valójában a Facebook.

Tehát, ha én mondjuk a YouTube-ra töltenék fel ­hasonlóan sikeres tartalmakat, akkor a legnagyobb videómegosztó fizetne nekem. Mint a katonatiszt. Talán meg is élnék belőle. Ellentétben a Facebookkal, amely szándékosan elrejti a követőim elől a tartalmakat, és azzal zsarol, hogy csak súlyos tízezrek fejében mutatja meg, mit írtam, mit posztoltam a közel húszezer embernek.

Természetesen amennyiben 100, 200, 300 ember megosztja és több százan kommentelik az adott posztot, akkor akár elérhetem az összes követőmet, sőt a többszörösét is, de alapjáraton csak egy-két ezer embernek mutatja meg a félelmetes algoritmus.

És én még nem is hirdettem az oldalamat, nem fektettem bele súlyos százezreket. De ha valaki így tett, akkor a Facebook kétszeresen is lehúzza. Egyszer, amikor követőket vásároltat vele, másodszor pedig amikor egy poszt közzétételekor zsarol ki újabb tízezreket. Eközben – és vissza is kanyarodtunk a lehallgatási botrányhoz – súlyos dollármilliókért adja el a törvénytelenül, a KGB-t idéző módszerekkel megszerzett információkat a kereskedelmi szereplőknek.

Szavak nincsenek.

Remélem, Varga Judit igazságügyi miniszter megtalálja a jogi megoldást Zuckerberg úr vállalatának megrendszabályozásához. Nem lesz könnyű menet, de vele vagyunk, drukkolunk neki!