Lányomék matematikából valószínűségszámítást tanultak, természetesen semmit sem értettek belőle – mi csak harmadévben vettük az egyetemen. Viszont az akkori tankönyveket jellemző „minimal art” stílus engem nem akadályozott meg abban, hogy két egyetemi diplomát szerezzek – egyet éppen az említett biológiakönyvre „alapozva” – orvosbiológus szakmérnökként. A mostani könyvek azért nem jók – a szerzők becsülendő munkáját nem vitatva –, mert demoralizálóak. Hiába van más színnel, apró betűkkel szedve a nem kötelező, csupán „informatív” rész, ettől még inherens része a könyvnek. Sem a gyerek, sem a tanár nem tudja magát függetleníteni az ott leírtak mennyiségétől, az tudat alatt dolgozik mindenkiben. Amikor szeptember elején a diák kezébe veszi az új könyveket, és csak úgy tallózva átlapozza, nem a színeket és a betűméreteket figyeli, hanem az összbenyomást értékeli – ami kifejezetten riasztó. Talán nem ártana a tankönyveket a szaklektorokon túl pszichológussal is átnézetni.
A másik nagy, de szinte kimondhatatlan probléma, hogy az oktatásban mindennek az alfája és ómegája a jó tanár. No, itt van a bökkenő. Mert kik lettek tanárok, tanítók az elmúlt negyven-ötven évben? (A kivételek természetesen mindig tiszteletet parancsolnak.) Mit tett, mit tehetett az átlagos képességű és szorgalmú lány az érettségihez közeledve egy jobb gimnáziumban, ahol bizonyos morális kényszer is van a továbbtanulásra? Egy fiúnak millió egyéb lehetősége van munkára, jó állásra – gondolhatta, egyébként teljes joggal –, én hová menjek, mit tegyek? És akkor – bridzshasonlattal élve – belicitálta a két legjobb színét. Vagyis azt a két tárgyat, amiből az elmúlt négy évben a legjobb volt, amiből felvételizve a legnagyobb esélye volt arra, hogy bekerüljön a bölcsészkarra vagy a tanár-, illetve tanítóképző főiskolára. Teszem azt kémia–német szakra. Holott valójában a Nernst-egyenlet legalább akkora púp volt a hátán, mint a német kötőmód. Mielőtt a feministák felháborodnának, leszögezem: természetesen sok elkötelezett, nagy hivatástudattal rendelkező lány (és fiú) is végzett tanár szakon, akikből többnyire emblematikus, kiváló pedagógus lett. De a zöm nem ilyen volt.
