Ebben sincs semmi új. A gerjesztett hangzavar korábban az ellenőrizetlen migráció lekicsinyléséről, a határkerítés csepüléséről és a jóemberkedésről rikoltozott. Később a hamisság az oktatást, az egészségügyet, a gazdasági növekedést, a budai Vár és a Városliget rendbetételét stb., végül a kormány „túlhatalmát” vette célba. Rendben van, az ellenzék küzdjön a maga eszközeivel, akár abszurd állításokkal, de a bajban legalább minimális felelősséget tanúsítson. Vagy ez is túlzott elvárás?
Ma a hangsúly, mint annyiszor, a családokra és a nemzetállami kompetenciákra tevődik. Egyszerűen azért, mert nemhogy Európa nem ért össze, mint a jó bor, de az egyes országok helyzete, politikai struktúrája, népességeik mentalitása is merőben más. Fontos az együttműködés, világszerte és kontinentálisan egyaránt, de kinek-kinek először a saját háza táját kell rendbe tennie. Azzal segíti a többieket és azzal mutat példát. Éppúgy, ahogy legkisebb élhető egységünkben, a családban.
Márai Sándor szerint a lakás lényege nem a bútor és a kényelem, hanem az otthonosság, mely az embereket a falak közt eltölti. Úgy látszik, kivételt jelentenek a parlamentek, elsősorban a magyar országgyűlés. Ha valamikor, most kellett volna megegyezni, hogy a vészhelyzetben mit hogyan rendezzünk át. Az egyszeri alkalom elszaladt, s reméljük, több hasonló nem lesz. A társadalom előbb-utóbb magához tér, s legalább a fejlett országokban nem folytatja ott, ahol abbahagyta, beleértve a kíméletlen önzést, a nyakló nélküli fogyasztást, a benzinfaló luxusutazgatást, a vírusként terjedő uszítást és egyebeket. A családját senki sem választhatja, nemzetét is csak kevesen, de pártot ki-ki maga választ. Csak mert valaki nyelvtárs, még nem családtag. 2022-ben, a trianoni békediktátum 102. évfordulóján erre is érdemes lesz emlékezni.
A szerző író
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!