Hetek óta egy székelykapu borzolja a kedélyeket Újpesten. A székelykaput Újpest testvértelepülése, Csíkszentgyörgy adományozta a kerületnek, amelynek az előző, fideszes többségű vezetése már megtalálta és ki is jelölte méltó helyét.
Az ilyen típusú ajándékozások mindig melegséggel töltik el a szívünket. Szép gesztus határon túli testvéreinktől, amikor arra emlékeztetnek minket, hogy összetartozunk, hogy egy vérből vagyunk, hogy nem haragszanak ránk a kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredménye miatt. Helyén kezelik, tudják, nem az egész ország tagadta meg őket, csak a magyar balliberális pártok, és az akkoriban még óriási túlerőben lévő szocialista–szabad demokrata kormánnyal szimpatizáló sajtó uszító hazugságai hergelték fel és tévesztették meg a szavazók egy részét. Egy Gyurcsány, egy MSZP és egy román politikusoknak kampányoló Fekete-Győr András nélküli országban persze eszébe se jutna senkinek, hogy pártpolitikát vagy akárcsak fikarcnyi rosszat is lásson abban, ha egy erdélyi település ajándékot küld egy magyarországi kerületnek.
De miután a fenti pártok és politikusok nagyon is léteznek, a szegény, ártatlan, semmiről sem tehető székelykapu jelenleg mégis indulatokat szül Újpesten. Borzolja a kedélyeket.
Természetesen nem csak úgy magától, hiszen nem a méretével, a formájával vagy a színével váltotta ki ezeket a bizonyos indulatokat. Ha hinni lehet a híreknek, a vitát a kapu felállításával kapcsolatban – ki gondolta volna – a régi/új elvtársak, azaz a Demokratikus Koalíció és az MSZP helyi politikusai gerjesztik. Ami, lássuk be, tulajdonképpen papírforma, a legkevésbé sem nevezhető váratlan fordulatnak vagy meglepetésnek, hiszen ezek a baloldali pártok mindig fontosnak tartották jelezni, hogy a határon túli magyarokat legfeljebb magyarul beszélő románoknak, szlovákoknak, ukránoknak tartják, nem pedig nemzettestvéreiknek. Gondoljunk csak a 23 millió románnal riogató gyűlöletkampányukra! Vagy arra, amikor Medgyessy Péter Erdély Romániához való csatolásának évfordulóján önfeledten pezsgőzött román kollégájával.
Nekünk tragédia, nekik ünnep.
Nekünk ajándék, nekik trójai faló, tomboló nacionalizmus és fideszes ármánykodás. Nekik az összetartozásunk merénylet az internacionalizmus szent forradalma ellen. Ők a reakciós magyarkodás árnyékát látják tornyosulni a Csíkszentgyörgytől ajándékba kapott székelykapu mögött. Mi valami egészen mást. Ami viszont első látásra meglepőnek tűnhet, hogy az újpesti jobbikosok úgy lapulnak az üggyel kapcsolatban, hogy az még a híresen bátortalan nyúlpopuláció legapróbb termetű, legfélősebb természetű tagjának is a becsületére válna. De csak első látásra.
A Jobbik ugyanis egy olyan szakadék szélén egyensúlyozik, ahonnan bármelyik irányba lezuhanhat. Az egyik oldalra azért, mert a kevés megmaradt jobboldali szavazójuk nagyon nem venné/veszi jó néven, amikor beállnak a Wass Albertet nácizó, a Szent István-szoborral vagy a székelykapuval problémázó balliberális pártok mögé. A másik oldalra pedig azért, mert az összellenzéki összefogás vezetői elvárják az egykori radikálisoktól, hogy ilyenkor csendben maradjanak.
Az alig mérhető támogatottságú, jelenleg a pártszakadás felé tartó jobbikos politikusok ezért inkább csöndben maradnak – most is –, nehogy új liberális barátaik feddőn felemelt mutatóujjaikkal találják szembe magukat, ezzel kikerülve a jól jövedelmező buliból, az összefogásból. Ahhoz is némán asszisztálnak, hogy az önkormányzat két szavazást is indított a székelykapuról. Nem zavarja őket, hogy új szövetségeseik ezzel az akciójukkal újfent magyart uszítanak magyarra.
Ami azért különösen beszédes, mert hét végén választ új elnököt és elnökséget a Jobbik. A jelenlegi Jobbik, amely napjainkra a megélhetési politikusok gyűjtőhelyévé vált. Egy olyan párt tagsága fogja szombaton kijelölni a vezetőit, amelyet többszörösen elárultak, cserben hagytak és kilóra eladtak, folyton 180 fokos fordulatokra kényszerítettek. A pártban már alig maradt valaki. Aki meg maradt, csak felveszi a júdáspénzt, és/vagy befogja az orrát, illetve lelkesen, nagyokat szippantva szagolja Gyurcsány Ferencné émelyítő parfümjét. Nem szól, mert nem szólhat, ha a szövetségesei Wass Albertet, Szent Istvánt vagy a kereszténységet gyalázzák. Kuss a neve, mert különben ugrik a bizottsági hely, oda a busás fizetés.
A Jobbiknak lelkesen kell tapsolnia ahhoz is, hogy a liberalizmus egykori őréről, a néhai SZDSZ bábfigurájáról, Göncz Árpádról neveztek el egy metrómegállót, s hogy a 2006-ban brutálisan összevert ártatlan emberek gyalázatára Karácsony Gergely sorra a Gyurcsány-korszak bukott politikusait hozza vissza a városházára. Jakab Péterék hiába hazudják, hogy nem adták fel jobboldali identitásukat, a vak is látja, hogy mi történik. Látja mindenki, hogy a DK-sok diktálnak Újpesten is. Az erdélyi magyarokat gyűlölő Gyurcsányék osztják ki a parancsokat, ők mondják meg, hogy meg kell akadályozni a székelykapu elhelyezését. A tisztújításra készülő Jobbik és médiája pedig szalutálva teljesíti Gyurcsány parancsát.
Őrület.
Mi csak azt reméljük, hogy a zsidózó Szávay István és a Gyurcsánnyal egy színpadon esküdöző Jakab Péter, miután végleg tönkretették és öt százalék alá vitték a Jobbikot, végre örökre eltűnnek a süllyesztőben. És persze azt is, hogy az új újpesti balos vezetés abbahagyja ezt az ocsmányságot, és nem az erdélyi magyarok elleni gyűlöletkeltésre használja fel a csíkszentgyörgyiektől kapott míves ajándékot.
