Török és kurd erőszak Bécs utcáin

Az osztrák főváros az elmúlt harminc évben nagy sebességgel távolodott egykori önmagától.

Bécs, 2020. június 28. Kurdok tüntetnek a török nacionalista és iszlám csoportok agresszív fellépése ellen Bécsben, az egyikük Abdullah Öcalan bebörtönzött kurd vezető képét fogja 2020. június 27-én. MTI/AP/Ronald Zak Fotó: Ronald Zak

Nekünk, magyaroknak az elmúlt évszázadok során Bécs mindig az egyik legfontosabb viszonyítási pont volt. A Monarchia fővárosa, a császárváros, majd a hidegháború bezártságának idején a szabad világ legközelebbi nagyvárosa. 1990 után a legtöbbünk első nyugati útja is ide vezetett. A boltok bámulatos kínálata után rácsodálkoztunk a város tisztaságára, rendezettségére, szervezettségére. Bécset látva sokan sóhajtottunk fel, hogy vajon mikor lehet Budapest is hasonlóan polgárbarát, élhető város.

Azóta eltelt harminc év, de miközben közelebb kerültünk a „bezzeg” Bécshez a megközelíthetőség, talán az élhetőség szempontjából is, addig ő maga legalább olyan sebességgel távolodott egykori önmagától.

Napjainkra az osztrák főváros lakosságának 27 százaléka migrációs hátterű. De vannak olyan kerületek, ahol az arány már jóval magasabb. A tősgyökeres osztrákok – hasonlóan a legtöbb nyugat-európai nagyvárosban lakókhoz – elköltöztek ezekből a negyedekből. Azt remélték, ha a bevándorlóktól távolabb vesznek lakást, akkor meg tudják őrizni az életük megszokott kereteit. De az elmúlt napok eseményei rácáfoltak – valljuk be, tőlünk nézve igencsak naiv – elképzeléseikre. Amerikai biztonsági szakértők szerint ha egy közösségben a bevándorlók, főként az iszlám hitűek aránya eléri a húsz százalékot, akkor a folyamat felgyorsul, és gyakorlatilag visszafordíthatatlanná válik.

Az osztrák politikusok mégis rácsodálkoztak arra, hogy a náluk élő kurdok és törökök véres csatát vívtak Bécs utcáin, amelynek során rendőrök tucatjai sebesültek meg. A zavargások úgy kezdődtek, mint a kocsmai verekedések szoktak. A megtámadott fél visszaütött. Először a nők bántalmazása ellen szerveztek demonstrációt Ausztriában élő kurdok és a hozzájuk csatlakozott osztrák szélsőbaloldali szervezetek. Egyáltalán nem meglepő módon a tüntetés a török állam elleni megmozdulássá lényegült át. Erre reagálva a Bécsben élő törökök is utcára vonultak. Európa szívében vívták kurdok és törökök évszázados küzdelmük újabb csatáját.

Az osztrák kormány határozottan, de egyoldalúan lépett fel az utcai rendbontókkal szemben. Mivel török részről a nemzeti radikális Szürke Farkasok nevű szélsőjobbos szervezet aktivistái, jelképei is megjelentek, ezért bekérették a bécsi török nagykövetet. Az osztrák belügyminiszter bejelentette, hogy dokumentálóközpontot hoznak létre, amely átvilágítja majd a Törökországból finanszírozott radikális iszlám egyesületeket. Az osztrák titkosszolgálatnak pedig feladatul szabták, hogy derítsék fel, milyen befolyást gyakorol Törökország az Ausztriában működő török szervezetekre, a török gyökerű lakosságra.

Először is szögezzük le: nem „tegnap”, hanem több évtizede érkeztek, illetve folyamatosan érkeznek a törökországi vendégmunkások Ausztriába. Törökök, kurdok egyaránt. Emellett a Közel-Kelet más országaiból is szép számmal érkeztek migránsok az országba. A radikális iszlám megjelenésével, sok országban terrorszervezetnek minősített csoportok megerősödésével nem most találkoznak először az osztrák biztonsági szervek. A Kurd Munkapárt (PKK) és a török Szürke Farkasok jelenléte már önmagában is nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet, főleg, ha a két szervezet Bécs utcáin vívja az ütközeteit.

Ezek az utcai összecsapások a vallási, nemzeti ellentéteken felül politikai színezetet is kaptak. Ugyanis a kurd PKK női fegyveres alakulatának (YPJ) tagjai mellett az Egyesült Államokban és a Nyugat-Európában tartott erőszakos tüntetéseken megjelenő Antifa szervezet itt is feltűnt. Sőt az első utcai összecsapásokat követően újabb tüntetést is szerveztek, immár a szigorú osztrák bevándorláspolitika, a rendőri erőszak és a Szürke Farkasok ellen. Az osztrák kormány azonban a kurd és hazai baloldali radikális szervezetekkel szemben nem lépett fel olyan határozottan, mint a török szélsőségesekkel szemben. Kurz kancellár megbeszélést folytatott Bécs zöld-baloldali vezetőivel, miként tudnának hozzájárulni az ilyen események megakadályozásához. Míg a török tüntetők esetében kemény diplomáciai lépéseket tettek, addig a kurd és baloldali tüntetők esetén jóval megengedőbbek. Érthetőbbé válik a kép, ha tudjuk, hogy Bécs zöldpárti alpolgármestere is részt vett a tüntetéseken, a kurd–Antifa-oldalon. De a jelenség nem egyedi. Hans-Georg Maasen, a német elhárítás volt vezetője a napokban adott egy hosszabb interjút. Ebben elmondta, hogy a németországi zavargások mögött is az Antifa aktivizálódását látja. Hozzátette, hogy a radikális baloldali szervezettel szolidáris a német szociáldemokrata párt.

A kettős mérce alkalmazása önmagában is súlyos nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. Nem lehet úgy hatékony megelőző, elhárító munkát folytatni, ha nem minden kockázati elemet kezelünk egyforma súllyal. Az elmúlt évek terrortámadásai egyértelművé tették, hogy az iszlám radikalizmussal, az iszlamista terrorszervezetekkel szemben a leghatározottabban fel kell lépni. Az európai szolgálatok munkájának is köszönhető, hogy az elmúlt két évben összehangolt terrortámadást nem tudtak végrehajtani Európában.

De ahogy a szélsőjobboldali, úgy a szélsőbaloldali radikalizmus terjedése felett sem szabad szemet hunyni. Láttuk Franciaországban, hogy a sárga mellényesek békés tüntetéseit miként változtatta utcai háborúvá az Antifa. Napjainkban az Egyesült Államokban a Black Lives Matter mozgalom is most kerül szélsőbaloldali radikálisok irányítása alá. Ausztria és Németország utcáira is kivitték az erőszakot. Ezek már nem egyedi, elszigetelt esetek. Ha a politikusok nem egyformán kezelik a radikális szervezetek okozta fenyegetést, akkor a szolgálatok hiába hárítják el egyik vagy másik fenyegetést, ha a harmadik zavartalanul működhet. Így óhatatlanul instabillá válhat az államok belső biztonsága, aminek kockázata beláthatatlan.

Az illegális migráció, az iszlám terrorizmus fenyegetése kapcsán sokszor mondjuk, hogy hazánk déli határától már csak néhány száz kilométerre van a veszély. A bécsi zavargások megmutatták, hogy sokkal közelebb van. Ezért is kell az őrzőknek éberen vigyázniuk Magyarország biztonságára, tekintet nélkül arra, hogy honnan jön veszély.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója