A meghívó szerint „a félelem és a létbizonytalanság”, Kónya Péter Szolidaritás-vezér helyszíni vallomása szerint viszont egy parányit más, Orbán Viktor évértékelője adta a kezdőlökést a Civil országértékelő című eseménynek a vegyipari szakszervezetek Benczúr utcai irodahelyiségében. A nagyterem a félháznál is kicsit jobban megtelt, de igen sok tollforgató is tiszteletét tette a kiegyensúlyozottnak (nem) remélt, igazából kizárólag a ballib médiában sztárnak számító figurákra épített délutánon. A Szolidaritás tehát nemcsak a saját nevét „vette kölcsön”, hanem a civil jelzőt is – úgy tűnik – igyekszik jól magára ragasztani.
Mindenesetre az első ismerős arc a kezdésre várakozók közt éppen Tarján Andrásé volt, ő bizony a még mindig létező SZDSZ Országos Ügyvivői Testületének egyik szorgalmas tagja. A második az ATV és a Klubrádió kiegyensúlyozott, a társadalmi békéért hétköznapról hétköznapra síkra szálló betelefonálós műsorainak vezetője, Vicsek Ferenc volt, akiről később kiderült, hogy nem tanították meg szépen írni a táblára. Addig még konstatálhattuk, hogy a Gyurcsány Ferenc korábbi ügyvédje hírében álló Dániel Péter is megérkezett. Annak ellenére, hogy „világos, hogy a kormánypolitika még ma sem vállalja a szembenézést a szociális állapotok romlásával” (ez is a meghívóban volt), egész tekintélyes mennyiségű szendvicset sikerült bekészíteni a reményt adó gondolatokra éhes közönségnek.
Kormányra akarnak kerülni
Kónya értékelt elsőként, azonnal tanácskozásnak titulálva a minden részletre kitekintő beszédek sorát. „Bízunk benne, hogyha majd egyszer kormányra kerülünk, lesznek olyanok, akik értékelik a munkánkat” – így folytatta Kónya Péter, hozzátéve, hogy nem a politikusoknak kell az országot értékelniük, hanem civileknek, méghozzá olyanoknak, akik „a társadalomban közmegbecsülésnek örvendenek”. Mókázva megjegyezte, hogy az előadóknak kirakott asztal mögött több hölgy ül, mint férfi, de már nem egészen viccesen arról is beszélt, hogy a NAV a minap rámozdult a Milla pénzügyeire, és az orbáni gépezet okolható azért is, hogy a ház előtti csőtörés miatt a Benczúr utca 45. IV. emeletén nem használhatták a mosdót az összeröffenés résztvevői. A Szolidaritás első emberére vélhetően azért hatnak a hírek; nem írható másnak a számlájára, hogy március 10-ei tüntetésüket először nyelvbotlásból március 15-e 15 órára mondta a Kossuth térre – épp ekkortájt fog ott ünnepi beszédet tartani Orbán Viktor. (Azonnal jött a következő nyelvbotlás is: állambolgár...)
A korábbi szakszervezeti vezető elismételte a szerzett jogokról szóló ismert érveket, elsiratta a rendszerváltozás óta eltűnt másfél millió munkahelyet, sajnálta, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kabinetnek már nem volt ideje végigcsinálni azt, amit, s hogy a csúcson hagyja abba, kibökte, hogy jobbikos segítséget kap Orbán a legkiszolgáltatottabbakkal szembeni retorziókhoz.
Gyurcsány mentora is befutott
Nyílt az ajtó, bejött rajta a Nagy Fehér, azaz dr. Mágenhe..., tehát Kulka János, majd rögvest kiment, de csak azért, hogy behozza magával a Demokratikus Koalíció Platform 1-es számú tagkönyvének tulajdonosát, Gyurcsány mentorát, Vitányi Ivánt. Vicsek közben hervadhatatlan buzgalommal sorolta, kik értékelik még az országot civilül.
Elsőként a pártok Fidesz elleni összefogásából polgármesteri székhez jutott Tétényi Éva vázolta „a sanyarú helyzetet”, összegzése szerint „előbb-utóbb mindenki rájön, hogy esztergomi”. Ő magát a legszélesebb körű összefogás példájának tartja, rávilágítva, hogy az ország településvezetőinek 80 százaléka független. Tétényit Majtényi László alkotmányjogász követte, akinek a legfájóbb, hogy az új alaptörvény szövegszínvonala tragikus (konkrétumok nem jutottak az eszébe), a maga részéről kifogástalannak tartva a régit. Ő azt sajnálta, hogy a hazai független intézmények közül egyedül a jegybank tartja még magát. Egy szónoki fogással azonnal rátért arra, hogy „nem azt kell nézni, hogy vannak-e jogaink. Mert vannak. De addig kell szólni, amíg lehetőségünk van”. Két, a balliberális körökben igen népszerű témába még belement, nem is akárhogyan: „Magyarország arcát egy olyan fekély csúfítja el, ami tízezer kilométerről is látszik” – a sajtószabadság csorbulását értette ezalatt –, ez lesz szerinte az Orbán-kormány bukásának egyik oka. A másik téma pedig az ország jogállami létének szokásos megkérdőjelezése volt, egy jogállamban ugyanis olyan szerinte nincs, hogy bírókat küldenek el.
A GDP-növekedés „valóságos kudarc”
„Lokálpatrióta-civilileg” és közjogilag tehát már megtörtént az értékelés, következhetett a bekukkantás a makrogazdasági mutatók mögé. A feladatot balliberális lapokban is mindig hihetetlenül kiegyensúlyozott Petschnig Mária Zitának kellett abszolválnia. A csaknem negyed százada a Pénzügykutató Zrt.-nél tevékenykedő makroelemző azzal kezdte, hogy kihívta a tábla mellé Vicseket – a műsorvezetőnek az előadásban elhangzó számokat kellett volna rá felvésnie. Petschnig rögtön azzal kezdte, hogy a 2010-es 1,3 százalékos GDP-növekedés utáni 2011-es 1,7 százalékos számot ő nem hiszi el, és különben is, tavaly áprilisban még arról beszélt a kormány, hogy 3,1 lesz a növekedés, úgyhogy tulajdonképpen ez valóságos kudarc. Részletekbe ő sem bocsátkozott, de a tenyeréből evő hallgatóság azzal az információval is okosabb lett, hogy a térségben ezzel az 1,7-tel a mezőny alján vagyunk, bizony. A kiskereskedelmi forgalom is hiába növekedett válságidőben 0,2 százalékkal, az szerinte nulla, a mezőgazdaság elmotyogott 26 százalékos pluszát pedig a véletlen jó nyári időre fogta. (Az inflációs adat javulását már nem is igazán kommentálta.)
Petschnig talán belemehetett volna abba is kicsit mélyebben, hogy a nettó bérnövekményre 2,4 százalék a friss adat, ehelyett azon sajnálkozott, hogy a belső fogyasztás visszaesőben van – hogy ez az emberek növekvő takarékosságának, netán az emberekre szakadt devizatörlesztőknek köszönhető, erről sem beszélt egy mukkot sem. Előadása végén lehordta Vicseket, hogy olvashatatlan, amit a táblára ír, ráadásul a bajuszos segéd el is rontotta az euróárfolyam feldiktált értékét.
Noha az első félidőben sorra került volna még a csinos Szűcs Viktória – a bölcsődei dolgozók szakszervezetének prominense – ő már Bittó László közíróval (jaj, de szeretik ezt a titulust odaát!) a második „játékrészre” maradt, amit jóval kevesebben követtek már; Petschnig Mária Zita is elszelelt Kéri László politológussal, valamint Dániel Péter is elköszönt a hozzá közel állóktól („Bunkó leszek, megyek át a Dob Köztársaságba!”). A Dob utcai MSZP-haciendán délután 5-kor mások mellett Nyakó István volt a Piros Pont vendége. Civilül és kiegyensúlyozottan.
origo.hu
Ha ilyen kolbászt vett, ne egye meg, súlyos problémákat okozhat!
