A dokumentumot Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök–püspöke írta alá.
Mint fogalmaztak, egyházi vezetői szolgálatuk kötelezi őket arra, hogy szót emeljenek a gyűlöletkeltés ellen. Emlékeztettek Krisztus tanítására: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”, hozzátéve: „hitünk, emberségünk semmilyen körülmények között nem fér össze az antiszemitizmussal, a vallási közösségek, népcsoportok elleni gyűlöletkeltéssel”.
Az egyházi vezetők különösen aggasztónak találják, hogy a gyűlöletkeltő beszéd a Parlament falai között hangzott, hangozhatott el. Hangsúlyozták: a magyar törvényhozásnak, a politikai közbeszédet meghatározó képviselőknek, politikusoknak fokozott felelősségük van a gyűlöletkeltéssel való szembeszállásban.
Úgy fogalmaztak: a tiszaeszlári vérvádat és az általa keltett gyűlöletet elutasítva együtt hívunk mindenkit a szeretet és az elfogadás krisztusi parancsának követésére és hirdetésére, az igazi emberi értékek alapján álló alkotó együttműködésre.
Baráth Zsolt jobbikos parlamenti képviselő április 3-án, napirend utáni felszólalásában Solymosi Eszterről emlékezett meg; úgy fogalmazott, a tiszaeszlári lányt zsidó emberek ölhették meg 1882-ben, ám ezt szavai szerint az igazságszolgáltatás igyekezett elkendőzni, így az eljáró bíró külső nyomásra kénytelen volt felmentő ítéletet hozni.
Fónagy János államtitkár a képviselő felszólalására úgy reagált: a Jobbik ezzel oda sorolta magát, ahova sokan gondolják, hogy tartozik. A vérvád felemlegetését a többi parlamenti párt és más egyházak is elítélték.
